Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 11. (Székelyudvarhely, 2011)
M-Kiss András: Egy elázott madágyűjtemény konzerválási problémái
3. kép. A beázott szekrényekre zuhant menynyezet. 4. kép. A szekrények préselt lemez hátoldala felszívta a vizet. kezelését, amit az első világháború végéig látott el. Itt folytatta elődje, dr. Kuhn Lajos (1844-1900) esperesplébános, amatőr ornitológus, áldásos gyűjtő és preparáló munkáját. Utána ő lett a vegyes jellegű Bánsági Múzeum (Muzeul Bănăţean) igazgatója, azzal a kitétellel, hogy a múzeum „Bánság minden nemzetisége számára a kultúra bástyája legyen”, később a Természettudományi Szakosztály vezetője. Sok madarat preparált, ezek java része a Bánát Múzeumba és a Magyar Nemzeti Múzeumba került, de jutott belőle a külhoni múzeumoknak is Hannovertől Bécsig, Budapesttől Versecig, a temesvári iskolákba szemléltető példányoknak, csere gyanánt több neves gyűjteménybe, preparátor kollégáknak, magánszemélyeknek. Szakmai tapasztalatait és megfigyeléseit Románia Madarai2 című, három kötetes összefoglaló szakmunkájában tette közé, amely útmutató Európában, és mind a mai napig a madarak iránt érdeklődők alapkönyvének számít. Madárgyűjteményét - amely akkoriban 1300 példányból állt s hozzá adódott a preparatórium teljes felszerelése, irodai bútorzat, szakkönyvtár, levelezés, terepholmik, térképek stb. - 1937-ben adományozta Temesvár városának. Ma már a gyűjtemény több mint 2 Păsările României I, Păsările din R.P.R. II-III. 2600 példányt számlál, amiből 1769 darab madárbőr, a többi pedig kitömött, montírozott madár. Összesen 350 faj jellegzetes példányai lettek összegyűjtve, amelyek rendszertanilag 20 rendbe, 51 családba és 26 alcsaládba sorolandók. A madarak raktárhelyisége két teremből áll a Hunyadi Kastély második emeletének északi szárnyában. A lerakat nemrégiben, 2006-ban lett felújítva, amikor a plafonszerkezetet gipszkartonból építették újjá, és lejjebb hozták. A tető feletti részt üveggyapottal szigetelték, aminek következtében a száraz preparátumok megőrzésére előírt belső hőmérséklet és páratartalom aránya nagyban javult. A tetőszerkezet és az eresz alsó szakaszán történt beszivárgást, amit ezidáig nem tapasztaltunk, elsősorban az üveggyapot itta fel s miután megtelt vízzel, súlyánál fogva az első teremben leszakította az álmennyezetet, ami az ott lévő szekrényekre zuhant (3 kép). Ezek teteje és hátlapja préselt lemezből van, ami szintén átázott (4. kép), de a folyamatos vízfolyásból a szekrények belsejébe, a kitömött madarakra is került. A mentési munkálat másnap reggel azonnal megkezdődött a múzeumi munkások és a részleg szakszemélyzetének mozgósításával. Elsőként a szekrényeket emeltük ki a vízből, lábuk alá fél téglákat téve, ugyanis a terem padlózatának lejtése miatt, a víznek csak egy része folyt ki a teremből. Ezután a lehullott szemét, malter, szétmállott gipszkarton darabok eltávolítása következett, majd a madarak menekítettük, melyeknek tollazata és műteste jócskán átnedvesedett, talapzatukról a csontenyvvel ragasztott homok, levelek, kagylók stb. kezdtek leválni (5. kép). A madarakat, menet közben, két csoportba osztottuk, a nagyon elázottak és a kevésbé elázottak csoportjába, majd takarítani és szárítani kezdtük őket (6. kép). A tollazat és az alapzatok takarítása száraz ecsettel történ (7. kép), a szárítás megfelelő felszereltség hiányában huzatos folyosón, valamint hajszárítóval. Párhuzamosan a tározó nehéz szekrényeinek a kihozatala is megtörtént, majd takarításuk következett. Ezek, szerkezetüket tekintve, üvegoldalakból valamint rétegelt lemez hátlapból, aljzatból és fedélből állnak. A szekrényeket száraz rongyokkal áttöröltük, kívül és belül egyaránt bepermeteztük gombaölő folyadékkal és egy huzatos folyosó részben helyeztük el, hogy a duzzadásnak indult rétegelt lemez részek minél hamarabb kiszáradjanak. A madarakat, jobb híján, a herbárium raktárban, valamint az ásvány raktárban helyeztük el, de pár nap múlva azt tapasztaltuk, hogy a túlzott nedvesség és zárt levegőjű tárolás miatt fehér penészfoltok jelentek meg a szekrények alapi részein (8. kép), amelyek átnedvesedtek, mivel a legközelebb álltak a lerakatban összegyűlt vízhez. Sajnos, a madarak egyes példányainak a tollán is ugyanez a jelenség volt megfigyelhető (9. kép). Az arzénnel kezelt madarakon a bőrfelületen feloldódott és újból kikristályosodott arzénnyomokat is találtunk. A kitömésnél belső vázként használt vas drótok is rozsdásodásnak indultak, főleg egyes Ardeidae (gémfélék) példányokon, és pár esetben lerúgták magukról a láb pikkelyeit. 109
