Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)

T. Bruder Katalin: Galvanoplasztika a restaurátori gyakorlatban

zíthetjük, egyéb ragasztók leválnak. Ha nagyobb mennyiségű apró másolatot akarunk készíteni, lehet formaviasz lapot használni negatívnak, amibe - kellő hőmérsékleten - sorban belenyomkodhatjuk az eredetit. Viaszforma esetében a beformázás előtt is grafitozni kell, hogy a viasz ne tapadjon. A továbbiakban ugyanúgy dolgozunk a viasz negatívval is, mint a szilikonnal. Ez főleg akkor praktikus, ha csak egy eredeti áll rendelkezésre és sok másolatra van szükség.

Ha az érmekről kétoldalas másolatot akarunk készíteni, az érmeket a vízszintes felezővonalig ágyazzuk be a plasztilinbe, a ráöntött szilikon megkötése után eltávolítjuk a plasztilint, megtisztítjuk az eredeti darabokat, ezután a szilikont formaleválasztóval lekenjük, és úgy öntjük rá a másik oldalra a szilikon masszát. A különösen finom tárgyaknál, darabformázásnál, ahol fontos a pontos méret,jó, ha 3^4 napig az eredeti tárgyon hagyjuk a megkötött szilikongumit, mivel a szilikon - főként a kötéskor és közvetlenül utána, zsugorodik. A szilikon formát a fent leírt módon vezetővé tesszük.

Az így előkészített negatívot az áramforráshoz kötjük, és a rézfiirdőbe helyezzük. Ügyeljünk az anód és a katód (vezetővé tett negatív) közötti távolságra, az áramerősségre. A réz kiválása azonnal megkezdődik, a vezető dróttól halad befelé. Kis, nem magas plasztikájú negatív esetén, például érmek, 1-2 óra elteltével a teljes felületen réz lesz. Ha néhány óra eltelte után maradnak lyukak, ki kell venni a negatívot a fürdőből, leöblíteni, megszárítani és a hiányos részt igen finom bronzporral, vagy ami ennél sokkal jobb, folyékony ezüsttel bekenni és úgy visszahelyezni a fürdőbe. Nagyon óvatosan kell bánni a negatívval, mert a réz réteg igen vékony és törékeny, ha megpattan a rugalmas formában, később már általában nem „forr össze”, s ez meglátszik majd a másolaton, ebben az esetben jobb újra indítani a galvanót.

A másolt tárgyon, a negatív méretétől, majdani funkciójától függően, hagyjuk megvastagodni a berakódó rézréteget. A gyakorlat azt mutatja, hogy optimális körülmények között (fürdő minősége, áramerősség, hőmérséklet) minimum 24-36 óra szükséges a kellő vastagság eléréséhez, például az érmek esetében.

Amikor a réz kellő vastagságban berakódott a formába, óvatosan kivesszük. A kapott pozitív anyaga rideg, törékeny, ezért kiforrasztjuk forrasztóónnal. Különösen nemes másolatok estében, s akkor, ha a további forrasztásokat is ezüstforrasszal kívánjuk végezni, itt is ezüstforraszt használunk. Ezt általában lánggal végezzük, forrasztóvízzel, forrasztózsírral, folyósítóval, stb. lekenjük a belső felületet és elfuttatjuk vékonyan a kiforrasztó fémet. Ezt követi a felesleg ledolgozása. Lombfürésszel körül kell vágni az elkészült fém pozitívot kb. 'A -1 mm peremet hagyva. Ezzel nemcsak a későbbi csiszolást könnyítjük meg, hanem a deformálódást is megakadályozzuk, mivel a vezető drótnál sokkal vastagabbra és egyenetlenre válik ki a réz. A reszelés, csiszolás során eltávolítjuk a felesleget úgy, hogy csak a kívánt forma maradjon meg. Ügyelni kell arra, hogy a csiszolás egyenes legyen, lehetőleg derékszöget zárjon be a síkja a pozitív oldalával. Ennek főként akkor van jelentősége, ha darabformáztunk, s a részeket majd egymáshoz kell forrasztani.

Körplasztikák másolása esetén darabformát készítünk. Mielőtt a forma elkészítéséhez látnánk, minden szempontból át kell gondolni, milyen módon vágjuk a formát — meg kell tervezni a negatívokat. Alapvető szempont, hogy a negatívokban ne legyenek úgynevezett „alámetszések”. A réz a csapatás során csak oda fog berakódni, ahol nincs takarás a formában, az anód irányában. Ajánlatos az eredetin könnyen eltávolítható jeleket tenni, hogy hol lesz egy-egy forma eleje és vége, mert munka közben elveszítjük a teljes átfogó képünket a tárgyról. Egy-egy részforma elkészítéséhez a forma tervezett szélénél gátat állítunk fel - plasztilinből, viaszból, stb. - s ezek közé a gátak közé öntjük a szilikont, fokozatosan haladva művelettel, míg az egész lemásolandó tárgy be lesz formázva. Természetesen a szilikon részek találkozásánál formaleválasztót kell alkalmazni. Sokkal könnyebb a dolgunk, ha gyúrható, vagy kenhető szilikont használunk, de annak az a hátránya, hogy nem lesz a negatívunk elég finom, pontos, levegő buborékok szorulnak be, a mélyedések üresen maradhatnak. A széleket ebben az esetben is gátakkal kell kialakítani, mert csak így biztosítható, hogy a darabok pontosan illeszkedjenek. Bizonyos esetekben jól bevált a többféle szilikon alkalmazása. Például, ha egy cizellált, trébelt tál másolatát készítjük, ami elég mély is, ha azt teletöltenénk szilikon gumival, egyrészt feleslegesen sok anyagot használnánk fel, másrészt - s ez a fontosabb - a vékony, erősen plasztikus, esetleg már némileg átkristályosodott anyagú tálat nem, vagy csak nagyon nehezen, sérülést kockáztatva tudnánk elválasztani a negatívtól. Ilyen és hasonló esetekben jól bevált, hogy először viszonylag kevés szilikont keverünk be, s azt körbeforgatjuk a tálban, addig, amíg az meg nem „húz” (még nem kötött meg, de már nem folyik). A vékony rétegben nem marad meg a buborék, tökéletesen felveszi a formát. Ezt a műveletet megismételjük, hogy vastagodjék egy kissé a forma, ne legyen sérülékeny, majd kenhető szilikonnal a kellő vastagságúra kikenjük. Szerző gyakorlatában az vált be jobban, hogy az első rétegeknél is használt szilikont teszi kenhetővé aerosillal, nem vált más típusú anyagra. Mivel a körplasztikáknál gyakran előfordul, hogy a negatívunkban mély pontok is vannak - és tudjuk, hogy a fém berakodásának mértékét az anódtól való távolság is befolyásolja - praktikus a galvanót a legmélyebb pontról indítani oly módon, hogy a vezető dróttal átszúrjuk a negatívot, s nem alkalmazzuk a körbevezetést. Nagyon mély, bonyolult formánál alkalmazhatunk belső anódot is - ebben az esetben egy, például henger alakú negatív közepébe rúd anódot lógatunk. Itt be kell kalkulálni a kis távolságot a pozitív és negatív pólus között. Egyes esetekben ki is maszkolhatjuk a negatívunkat, így az ionokat „terelni” tudjuk a kívánt felület felé. Nagyobb formák esetén számítani kell arra, hogy a forma a fürdőben deformálódik - elnyúlik, elcsavarodik, stb. - ennek megelőzésére a fent már leírt módon, tartással kell ellátni.

87