Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
Nemes Takách László: Papírmasé stukkók restaurálásáról
18. kép. Másé stukkó egy egysége. (Budapest, Horánszky utca, 1890-es évek, a szerző felvétele) RÖGZÍTŐ SZEG AMASÉBA ÉPÍTETT LÉC VÁZ A MÁSÉ STUKKÓ RÉTEGELT HOMLOK FELÜLETE KEMÉNYÍTŐS FŰRÉSZPOR KITÖLTÉSEK A MÁSÉ VÂSZON ÉS papír borítású hátoldala 3. ábra. Lécvázzal merevített másé stukkók. 19. kép. Két méter hosszú lécvázas másé tagok. (Budapest, Horánszky utca, 1890-es évek, a szerző felvétele) 20. kép. Léc vázzal merevített másé. (szerző felvétele) a nagyobb sorozatok gyártására alkalmas, a minta gazdagságához képest könnyen megtölthető térformák. A másé készítéséhez használt papír enyvezetlen, rongypapír anyag (len-kender, pamut) és fenyőcellulóz keveréke. A minta szárnyas angyalfejekkel díszített fríz része 50x28 cm-es egységekből áll. A masékat a szokásos módon, fehér és (ez esetben) téglavörös papír rétegekből, lisztcsirizzel készítették el. Az angyalfejes egységek mindegyike a bal szélén a rácsatlakozó szomszédos egység alátámasztására szolgáló füllel, jobb széle pedig oszloppal végződik, amely a következő egység szélére támaszkodik (18-19. kép). Négy-négy angyalfejes egységből ilyen módon 2 méter hosszú, kereskedelemben kapható, szállítható szakaszokat építettek a következőképpen: 4 darab angyalfejes egységet a támasztó füleknél az oszlopokkal összeragasztottak, majd hátoldalról a nagyobb üregeket kitöltötték keményítővel kevert finom facsiszolat péppel. Száradás után a hátoldalon ritka szövésű zsákvászonnal ragasztották le az így keletkezett kétméteres darabokat. Ezt újabb téglavörös papírrétegek követték, melyek közül az utolsó réteg az összeépített másé két hosszanti szélére szegeit fa léceket is körül fogja. A lécek beépítésére részben azért volt szükség, hogy szállítás közben a másé ne törjön el, részben a lécek megkönnyítették a másé falra rögzítését. Ez egyben azt is biztosította, hogy a vastag masékéreg ne érintkezzen a falakkal. A terem sarkainál találkozó, gérbevágott masék vágási pontatlanságait egy, a derékszögbe 45°-ban beültetett sarokmotívum volt hivatott eltakarni. Az egykor több szobás lakást a 20. század közepén helyiség leválasztásokkal több lakásra osztották. A restaurálás célja ez esetben a papírmasénak a leválasztásokból való kibontásával, egységes enteriőr kialakítása volt. A másé fríz minimálisan szükséges megbontásával megfigyelhetővé vált a terem oldalfala, a mennyezet és a másé közötti hatalmas légterű zárt csatorna, amely a terem falai mentén körbefut (3. ábra és 20. kép). Ez a szerkezet a páralecsapódás szempontjából egy harmadik, nedvesedésre kevésbé hajlamos típus: a hidegebb (pl. ablakok feletti) és a melegebb (kandalló feletti) falfelületek csatorna szakaszainak közös légterében légmozgás alakul ki, amely segíti a páratartalom kiegyenlítődését. Ez természetesen nem volt elégséges hatás egy hosszantartó, többszöri beázás kompenzálására. így a terem észak-nyugati fekvésű sarkában mintegy négyméternyi szakaszon a másé gombás fertőzése alakult ki. Ezen kívül a közös légterű zárt csatornában a masék hátoldalán fekete, kormosodásnak látszó szennyeződést fedeztünk fel, amely mikroszkópos vizsgálatakor nagy menynyiségű rovar ürüléknek bizonyult. Az ezt követő alapos 76
