Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)

Nemes Takách László: Papírmasé stukkók restaurálásáról

18. kép. Másé stukkó egy egysége. (Budapest, Horánszky utca, 1890-es évek, a szerző felvétele) RÖGZÍTŐ SZEG AMASÉBA ÉPÍTETT LÉC VÁZ A MÁSÉ STUKKÓ RÉTEGELT HOMLOK FELÜLETE KEMÉNYÍTŐS FŰRÉSZPOR KITÖLTÉSEK A MÁSÉ VÂSZON ÉS papír borítású hátoldala 3. ábra. Lécvázzal merevített másé stukkók. 19. kép. Két méter hosszú lécvázas másé tagok. (Budapest, Horánszky utca, 1890-es évek, a szerző felvétele) 20. kép. Léc vázzal merevített másé. (szerző felvétele) a nagyobb sorozatok gyártására alkalmas, a minta gaz­dagságához képest könnyen megtölthető térformák. A másé készítéséhez használt papír enyvezetlen, rongypa­pír anyag (len-kender, pamut) és fenyőcellulóz keveréke. A minta szárnyas angyalfejekkel díszített fríz része 50x28 cm-es egységekből áll. A masékat a szokásos módon, fe­hér és (ez esetben) téglavörös papír rétegekből, lisztcsiriz­zel készítették el. Az angyalfejes egységek mindegyike a bal szélén a rá­csatlakozó szomszédos egység alátámasztására szolgáló füllel, jobb széle pedig oszloppal végződik, amely a kö­vetkező egység szélére támaszkodik (18-19. kép). Négy-négy angyalfejes egységből ilyen módon 2 mé­ter hosszú, kereskedelemben kapható, szállítható szaka­szokat építettek a következőképpen: 4 darab angyalfejes egységet a támasztó füleknél az oszlopokkal összeragasz­tottak, majd hátoldalról a nagyobb üregeket kitöltötték keményítővel kevert finom facsiszolat péppel. Száradás után a hátoldalon ritka szövésű zsákvászonnal ragasztot­ták le az így keletkezett kétméteres darabokat. Ezt újabb téglavörös papírrétegek követték, melyek közül az utolsó réteg az összeépített másé két hosszanti szélére szegeit fa léceket is körül fogja. A lécek beépítésére részben azért volt szükség, hogy szállítás közben a másé ne törjön el, részben a lécek megkönnyítették a másé falra rögzítését. Ez egyben azt is biztosította, hogy a vastag masékéreg ne érintkezzen a falakkal. A terem sarkainál találkozó, gérbevágott masék vágá­si pontatlanságait egy, a derékszögbe 45°-ban beültetett sarokmotívum volt hivatott eltakarni. Az egykor több szobás lakást a 20. század közepén he­lyiség leválasztásokkal több lakásra osztották. A restau­rálás célja ez esetben a papírmasénak a leválasztásokból való kibontásával, egységes enteriőr kialakítása volt. A másé fríz minimálisan szükséges megbontásával megfigyelhetővé vált a terem oldalfala, a mennyezet és a másé közötti hatalmas légterű zárt csatorna, amely a te­rem falai mentén körbefut (3. ábra és 20. kép). Ez a szerkezet a páralecsapódás szempontjából egy harmadik, nedvesedésre kevésbé hajlamos típus: a hide­gebb (pl. ablakok feletti) és a melegebb (kandalló feletti) falfelületek csatorna szakaszainak közös légterében lég­mozgás alakul ki, amely segíti a páratartalom kiegyenlí­tődését. Ez természetesen nem volt elégséges hatás egy hosszantartó, többszöri beázás kompenzálására. így a te­rem észak-nyugati fekvésű sarkában mintegy négyméter­nyi szakaszon a másé gombás fertőzése alakult ki. Ezen kívül a közös légterű zárt csatornában a masék hátolda­lán fekete, kormosodásnak látszó szennyeződést fedez­tünk fel, amely mikroszkópos vizsgálatakor nagy meny­­nyiségű rovar ürüléknek bizonyult. Az ezt követő alapos 76

Next

/
Thumbnails
Contents