Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
Nemes Takách László: Papírmasé stukkók restaurálásáról
Papírmasé stukkók restaurálásáról Nemes Takách László Mit nevezünk papírmasénak? Papírrostokból, kötőanyag és töltőanyagok hozzáadásával készült masszából, negatívban — vagy a másik technika szerint, papír darabkák ragasztóval történő rétegezésével, pozitív formán, vagy negatívban létrehozott tárgyakat. Európában, Itáliában már a késő gótikus — kora reneszánsz korban készítettek papírmasé tárgyakat: dombormű jellegű szentképeket, kegytárgyak tokjait, és más tárgyakat. A 18. századtól egyre többféle tárgytípust állítottak elő papírmaséból: Angliában egyszerűbb tárgyak mellett aranyozott falikarokat, omamentális díszítésű tükörkereteket, gyertyatartókat; Németországban bumótszelencéket, dobozkákat. Ezek nagyrészt kézműves mesterdarabok — míves, drága remekek, aranyozott, gyöngyházzal berakott, vagy festett, olykor lakkfestett felülettel (1-2. kép). Az egy-egy tárgy elkészítéséhez szükséges, a mesternél megmaradó formák, negatívok, természetesen adták a tárgyak kis sorozatban való készítésének lehetőségét.1 A nagyobb (családi) műhelyekben hamar kialakult a munkafázisok megosztása. A 18. század végére vázák, falikarok, óratokok, képkeretek, dekoratív faldíszek és asztali díszek, római császárok mellszobrai, valamint más, a kor antik-divatjának megfelelő klasszikus szobrok masé-másolatai, bútorok, asztallapok, tálcák, ékszeres dobozok, tokok, dombormű jellegű festmény-„másolatok” is készültek máséból. A lakkfestett vagy berakott darabokat a legfinomabb, 60-70 vékony papír rétegből álló másé testre készítették. A felhasznált papír alapanyag rongypapír, általában rozsliszt1 2 3-csiriz kötőanyaggal. Az olykor pozitív, általában negatív formában, sorozatban készült tárgyak egy részét lenolaj-kencés beitatással erősítették, tették vízállóbbá, rugalmas-keménnyé (3—4. kép). A 18-19. század fordulójára kialakultak a másé készítésének, alkalmazásának nagyüzemi, később ipari módszerei is. Házak’, üzletek, hajók válaszfalainak, bútoroknak, valamint mindenféle kerekes járművek, kocsik üléseinek máséból való előállítására születtek szabadalmak. A viktoriánus korban (Európában és Amerikában egyaránt) roppant népszerűek, és az „elit divatnak” is megfelelőek voltak a papírpépből és ragasztóból készült 1 Az azonos minőségű, több példányban készült tárgyat olcsóbban lehetett eladni, tehát többen vásárolták, ami még több tárgy készítésére ösztönzött. 2 Ez mindenhol elérhető, megfelelő minőségű, olcsó alapanyag, amely a lenolajos kezelést is lehetővé teszi. 3 1793-ban Norvégiában, Bergen mellett templom épült máséból. 37 évig állt. 1830-ban bontották le, mert helyére nagyobb kőtemplomot építettek. 1. kép. Sorszámozott, lakkfestett dohányszelence, allegorikus jelenettel. (Lackdosen. Die Manufaktur Stobwasser. Bayerische Vereinsbank, Abteilung Öffentlichbarkeit, München 1989.) 2. kép. Gipsz és másé stukkók vegyes alkalmazásban. (Festetics palota, Budapest, 19. sz., szerző felvétele) kicsi tárgyak, valamint a rétegelt másé stukkók, bútorok, dobozok, paravánok, székek, asztalkák. A 19. század közepéig, második harmadáig mesterek, manufaktúrák és nagyüzemek egyaránt készítettek másé termékeket (5-6. kép.) A 19. század végére a helyzet gyökeresen megváltozott; a szecesszió új, saját formákat követelt, kézműipari vagy ipari tárgyakon is a művesen megmunkált, hagyományos anyagokat kedvelte. így a masétárgyak - mintegy száz év után - kiszorultak a nagypénzű piacokról; 71
