Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
Sípos Enikő: Textilrestaurálási esettanulmányok
11. kép. A Magyar királyok koronázó palástja. határozása, valamint a tárgy állapotának felmérése volt. A vizsgálatokat művészettörténész, restaurátor és természettudományos szakemberek végezték.” Már a munka kezdetén kiderült, hogy amikor a miseruhát palásttá alakították, az elejét felvágták, majd ahogy a tárgy egyre rosszabb állapotba került az aljából is levágtak egy darabot, tulajdonképpen minden oldalán körbevágták, így nem lehet megállapítani a tárgy eredeti méreteit. A korábbi javítások során több helyen megfoltozták, több rétegben különböző korú szöveteket varrtak a bizánci szövet alá. A négy egymás fölötti szövetréteghez a hímzéseket deformált formában, durva, rendszertelen öltésekkel, különböző fonalakkal varrták hozzá. Mivel tudni akartuk a hímzések eredeti helyét és méretét valamint azt, hogy valójában honnan mennyi hiányzik, két rajzot készítettünk. Az egyiken a jelenlegi állapotot rögzítettük, a másik egy rekonstrukciós rajz a palást eredeti állapotáról, ami a következőképpen készült (12. kép). A palást képsora egy félkörben, szabályos geometriai rendszerben helyezkedik el. Ebből természetszerűleg következik, hogy az elkészítéséhez szükséges terv szerkesztés eredménye. A szerkesztés meghatározó elvét egy 10. századi Carmen Pictum13 14 adta (13-14. kép). A vers, a kör és a négyzet összefüggésére épülő szerkesztés világos példája. Az eredeti kódexlapon tisztán látszik a körző és vonalzó használatának nyoma.15 A különféle művesek gyakran éltek ezekkel az egyszerű szerkesztési fogásokkal, számos egykorú épület, ötvöstárgy, mozaik struktúrája épül a körök és négyzetek összefüggésére. A palást szerkesztési elve szintén ezt követi. A módszer nem kíván 13 Sipos E.: Proportions and Measurements the Making of the Chasuble. The Coronation Mantle of the Hungarian Kings: Budapest. 2005. pp. 92-107. 14 A szerkesztés meghatározó elvét egy 10. századi kódex címlapján található képvers (Carmen Pictum) mutatja. A vers szerzője egy bizonyos Uffingus, a werdeni Szent Liudger kolostor szerzetese volt. 15 OSZK, Clma. 7.2v,3r. különösebb matematikai ismereteket, csupán a középkor arányelméletét kell hozzá ismerni, amely egyfajta, egyetlen modulra épülő, numerikus mértékrendszert jelent. Tulajdonképpen számolással mér. Elegendő egy geometrikus idom egyetlen méretét megadni, az egység ismeretében ennek sokszorozásával vagy osztásával az adott mű tetszőleges nagyításban vagy kicsinyítésben elkészíthető. Minden lépés ennek a méretnek a függvénye, a szakaszok közötti arányok változatlanok maradnak. A palást esetében a modul egy négyzet oldala volt, amelynek hossza azonos a félkör sugarával. Ezt megfelezve az előzőnél felével kisebb négyzetpárt kapunk. Folytatva a műveletet végül öt, arányosan kisebbedő négyzetpárunk lesz a középvonal két oldalán, a hozzájuk tartozó köréjük írt körökkel együtt. Minden kitüntetett pontot, a mandorlák, osztósávok, medaillonok helyét és 49 12. kép. A palást szerkesztett rajza.
