Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
Kovács Petronella: 18. századi, erdélyi, bőrrel borított díszes útiládák. II. rész: Állapotfelmérésük és konzerválási-restaurálási lehetőségeik
Tisztításukat portalanítás után szárazon, kíméletes radírozással végezhetjük. Ha a későbbiekben azokról a papírokról, melyek vizsgálatára jelen kutatás során nem volt mód, kiderül, hogy savasak, vagy mikrobiológiai kártétel - penészesedés - lép fel, lebontásuk szükségessé válik. Ezt végezhetjük mechanikusan, ha úgy nem lehetséges párásítással, majd duzzasztás után mechanikusan, vagy vizes leáztatással. A nedves lebontás esetében problémát okozhat, hogy a ragasztóból és a faanyagból sárgás-barnás feloldott anyagok szivárognak át a papírba. A beszáradt foltok eltávolítása később gondot jelenthet. Nedves kezelések esetén mindenképpen védjük le a papíron lévő, vízben oldódó festékeket. 6. Általános következtetések Mint a restaurálásban általában, a vizsgált ládák esetében sem lehet minden tárgyra érvényes megállapításokat és javaslatokat tenni, mert az egyes darabok állapota, hiányaik mértéke és a tárggyal kapcsolatos célok — történetük bemutatása, kiállítás, stb. - befolyásolhatják a beavatkozás mértékét. Meg kell azonban jegyezni, hogy egyre inkább előtérbe kerül az a szemlélet, mely a műtárgyak anyagainak megőrzését, romlási folyamatainak lassítását tartja fontosnak, és nem az esztétikai helyreállítást helyezi előtérbe. A ládák restaurálásánál ezt az irányelvet mindenképpen tartsuk szem előtt. Jól példázza a restaurálásban bekövetkezett etikai változásokat a Deutsches Ledermuseumban őrzött osztrák útiláda kapcsán folytatott levelezés során a kurátor által írt megjegyzés: „....ládánkat 1973-ban nagymértékben restaurálták, melynek alkalmával a bőrmezőket és fémpántokat részben megújították, oly módon, ahogy egy mai restaurálás során már nem tennék.”33 (56. kép). A kutatás során fellelt ládák ezt elkerülték, mivel évtizedek óta raktárak mélyén pihennek, nem álltak az érdeklődés középpontjában. A közülük 2000-2004 között restaurált két, a Tarisznyás Márton Múzeumban őrzött láda bőr- és textilborításának, valamint fémdíszítményeik kiegészítése esztétikai okok, valamint a további sérülések megakadályozása végett megtörtént (53-54. kép). Eredeti alapanyagaik azonban sem lebontásra, sem cserére nem kerültek. Az Issekutz láda konzerválása 2006—2007-ben, részben sokkal hiányosabb állapota, részben etikai megfontolások alapján még visszafogottabban történt. Az Interneten számos példát és ,jó tanácsot” találunk különböző korokból származó úti és tároló ládák restaurálására. Ezek szinte kivétel nélkül a sérült bőrborítások, rozsdás vagy átfestett fém díszítmények lebontására, sok esetben új elemekre történő cseréjére buzdítanak. E honlapok szerzői általában kereskedéssel is foglalkoznak, azonban tudni kell, hogy a komoly műtárgypiacon a felújított, 33 „..unsere Truhe ist 1973 umfangreich restauriert worden, wobei Lederfelder und Metallstreifen z.T. erneuert wurden, wie es bei einer heutigen Restaurierung nicht mehr gemacht werden würde.” Dr. Rosita Nenno, a Deutsches Ledermuseum, Offenbach, kurátora levélbeli közlése. Só. kép. Részlegesen felújított bőrborítású és fémdíszítményű, osztrák útiláda, 18. század. azaz újakra cserélt részekkel ellátott tárgyak értéke messze nem éri el az esetleg kissé kopott, kevésbé látványos, de a készítéskor használt anyagokat és a műtárgy sorsát őrző darabokét. Sajnos restaurátorok hirdetéseiben is találkozunk véleményünk szerint brutális beavatkozásokkal. Köszönetnyilvánítás Köszönet illeti a ládákat őrző intézmények, az Arany János Múzeum (Nagykőrös), a Bruckenthal Múzeum (Nagyszeben), az Iparművészeti Múzeum (Budapest), a Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest), a Néprajzi Múzeum (Budapest), a Tarisznyás Márton Múzeum (Gyergyószentmiklós) és a Vajdahunyadi Vármúzeum munkatársait, Esztegár Jánost, a szamosújvári Örmény Plébániatemplom gondnokát és Bujanovics Eduárdot (Marosvásárhely), hogy lehetővé tették a ládák állapotfelmérését. Szerző köszönettel tartozik Dr. Rosita Nennonak a Deutsches Ledermuseum kurátorának a rendelkezésre bocsátott fotókért és Kissné Bendefy Mártának a bőrborításokkal kapcsolatos vizsgálatokban nyújtott segítségért. IRODALOM BAKAYNÉ PERJÉS Judit - KOVÁCS Petronella: Bőrrel borított díszes erdélyi ládák restaurálása. In. Isis Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 4. Szerk. Kovács P. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, 2004. pp. 26-48. BRENNER Róza: Magas hőmérsékleten zsugorodott és deformálódott XVIII, századi bőrcsizma restaurálása. Szakdolgozat. Témavezető: Kissné Bendefy Márta, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Tárgyrestaurátor szak. 2005 DÓKA Márton: A vas, mint festményhordozó, és vasalkatrészek restaurálása. Témavezető: Séd Gábor, Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2007 GEREBEN Zsófia: Egy XIX. századi tiszti szablya dísztokjának restaurálása. Szakdolgozat. Témavezető: Kissné Bendefy Márta, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Tárgyrestaurátor szak, 2005 41
