Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
Kovács Petronella: 18. századi, erdélyi, bőrrel borított díszes útiládák. II. rész: Állapotfelmérésük és konzerválási-restaurálási lehetőségeik
4. A textilborítás kezelése 4.1. Tisztítás A ládák belsejét borító lenvászon szövetek porosak, a felragasztásukra alkalmazott ragasztóanyag átüt rajtuk, egyeseken beázásból eredő vízfoltok és valószínűleg az eredeti funkciójukból való kikerülésük utáni időszakból származó zsíros szennyeződések vannak. A borítások lebontása nem ajánlott, mert a ragasztóanyag - a vizsgálatok szerint enyv és keményítő keveréke31 * — duzzasztása csak nedvesítéssel lehetséges, ami a textil, részben a ragasztóanyag, részben a fából kioldott anyagok által okozott foltosodásához vezethet. A lebontás ellen szól a ládafiák szerkezeti megoldása is, mivel ezeket a már vászonnal bevont ládákba építtették be, így szétszedésük nélkül a textilborítás nem vehető le a faalapról. Legfontosabb a por eltávolítása a laza szövésű vászonból, melyet alacsony fokozatra állított porszívóval tüllön keresztül végezhetünk, vigyázva arra, hogy a felszakadt, kirojtosodott részek ne sérüljenek tovább. A felületaktív mosószeres tisztítás nem ajánlott, mivel nincs mód a mosószer megfelelő kiöblítésére, így az a szövetben maradna. A fent említett foltosodás veszélye miatt a vizes tisztító kezelés is kerülendő, csak nagyon indokolt esetben alkalmazzuk, és nagy körültekintéssel végezzük, a fémdíszítmények kezelésénél említett nagy szívóképességü polipropilén szivaccsal, amellyel szabályozni tudjuk a textilre juttatandó víz mennyiségét, és azt egy másik hasonló szivaccsal azonnal vissza is tudjuk szívni. A zsíros szennyeződések oldására a szerves oldószerek alkalmasak, azonban ezek használata esetén is fennáll a foltosodás lehetősége. Egyes ládáknál a textilborítás egy-egy oldalról teljesen levált, összegyűrődött, nagymértékben szennyeződött (21. kép). Ilyen esetekben célszerű porszívózás és levérzési próbák után a textilrestaurálásban szokásos nedves tisztítást végezni. Ez történhet szerves oldószerrel vagy vizes kezeléssel. A jobb hatékonyság elérése érdekében a vízhez felületaktív anyagot is adagolhatunk, mert ez esetben az kiöblíthető a textilből. Bármelyik említett módszer alkalmazása következtében előfordulhat azonban, hogy a tisztított darab, visszaragasztás után „túl tiszta” hatást kelt a nedvesen nem kezelt szövetrészekhez képest. Ennek elkerülése végett a vizes tisztást ne mosással végezzük, hanem polipropilén szivaccsal. A műveletet addig ismételhetjük, amíg a kívánt hatást elérjük. Ha a levált lenvászon borítás nem túl szennyezett, gyűrődéseinek kisimítása céljából elég csak párásítani, vagy a fent említett szivacs segítségével óvatosan nedvesíteni. 31 Ld. Kovács Petronella: 18. századi, erdélyi, bőrrel borított díszes útiládák. I. rész: Történeti vonatkozások, készítéstechnikai kutatás és anyagvizsgálatok. In. Isis Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 8-9. Szerk. Kovács P. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, 2009. 2.7. Ragasztóanyagok, pp. 75-76. 55. kép. Az Issekutz láda lenvászon borítása restaurálás közben. A fenék nagymértékben károsodott borításának alátámasztása lenvászonnal. 4.2. A felvált textilborítás rögzítése és kiegészítése A lenvászon borítás egyes ládákban csak kismértékben, míg másokban jobban sérült, a szakadások mentén levált a faalapról, szélei kirojtosodtak, egyébként is ritka szövése fellazult, anyaga meggyengült. A jó állapotban lévő részek, ahol csak a régi ragasztás engedett el, közvetlenül visszaragaszthatók a faalapra, míg a rosszmegtartású széleknél alátámasztó vászon alkalmazása szükséges. E nélkül további sérülések keletkezhetnek, különösen, ha a borítás visszabontása a későbbiekben esetleg szükségessé válik. Ha alátámasztó anyagként az eredetihez hasonló szövésű lenvásznat választunk, melyet a régihez hasonlóra színezünk, egyúttal a hiányok pótlására is használhatjuk (55. kép). Előfordulhat, hogy az alátámasztó illetve kiegészítő lenvászon és a textilborítás egymásra dolgozása csak részben oldható meg varrókonzerválással, mivel nem minden esetben lehet a borítást annyira felemelni a faalapról, hogy össze tudjuk ölteni a két anyagot. Ezeken a helyeken rögzítésüket ragasztással oldjuk meg. Ragasztóként célszerű természetes alapú anyagot alkalmazni (enyv, keményítő, vagy ezek keveréke), mert - bár ezek vizet tartalmaznak, és így nem megfelelő használatuk esetén a foltosodás veszélye fennáll — a tapasztalatok szerint a műanyag alapú ragasztókkal (pl. poli(vinil-acetátok) fára ragasztott textilek visszabontása nehézségekbe ütközhet. 5. A papírborítások kezelése A ládák belsejében található papírborítások sérülései elsősorban faanyaguk zsugorodásából vagy használatból származó szakadások, felületkopások, és az ezekből adódó hiányok. Azok a papírok, melyeknek anyagmintáit sikerült megvizsgálni len/kender és pamutrongyból készültek, lignint nem tartalmaznak/2 Savtalanításuk nem szükséges ezért lebontásuk elkerülhető. Beszakadozott és felvált részeik a faalapra e nélkül is visszaragaszthatók. 32 A papírok rostvizsgálatainak eredményeit ld. Kovács Petronella: id. m. 2.6.3. A papírok rosttartalom vizsgálata, p. 75. 40
