Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 10. (Székelyudvarhely, 2010)
B. Perjés Judit - Domokos Levente - Puskás Katalin: Tíz nap a "Nagy-Küküllő felső folyása mentén" avagy hazi és vendég restaurátorok a székelykeresztúri Molnár István Múzeum születő állandó kiállításán
lan fákkal bélelték ki, míg alsó, hordó alakú részét kővel. A megmaradt elemek összeillesztésével a következő adat volt meghatározható: a felső, 1 m átmérőjű fa bélés a kút kezdő átmérőjének felelt meg, ami 62 cm-re szűkült öszsze. Feltételezhetően tovább szűkülhetett, mert a legfelső, beépített kútbélés-pár felső részén látható a következő béléspár kirótt fészke, valamint a leletanyag tartalmaz további, be nem építhető töredékeket. A fa kútbélést kívülről lapos kövekkel borították, hogy megakadályozzák a föld befolyását a kútba. A faleleteket - Molnár Kálmán restaurátor szóbeli közlése szerint - mosás után homok alatt szárították, majd a teljes száradást követően a számozás vagy jelzet nélküli faelemeket egyik melléképületben tárolták. Szemrevételezés során nyilvánvalóvá vált, hogy az elemek, pontosabban az elemeken levő rovások mérete páronként megegyezik, és csökken, vagyis a kútbélés csonka gúla formájú, míg a korábban készült rajz függőleges falúként ábrázolja.22 A tisztítást zsíralkoholszulfát 0,05%-os vizes oldatának habjával végeztük, szilárdításra nem volt szükség, mivel a tölgyfa nagyon jó megtartású volt. Tisztítás közben figyeltünk fel arra, hogy az építéshez nem jó minőségű faanyagot alkalmaztak. A fa szijács részében 4-5 cm-es méretű rovarbölcsők nyomai őrződtek meg.23 A tárgy öszszeépítésekor derült ki, hogy két elemnek hiányzik a párja. Ezeket régi tölgyfa anyagból pótoltuk (17. kép). Megelőző védelemként a fa részek felületét Biokomplex24 25 5%-os oldatával védtük le. A faanyag tisztítása és konzerválása után „Hungarocell” hablemezből a kútbélést körülvevő földimitációt építettünk. Felületét porfestékkel színezett kültéri csemperagasztóval vontuk be, majd a feltárási rajznak megfelelően ráragasztottuk a járószintet jelző kőlapokat. Az installáció a feltárás pillanatában, függőleges metszet formájában mutatja be a kutat, hogy a látogató képet kapjon a szerkezetéről. Működő kutak víztükrének illúzióját kelti egy beépített és megfestett üveglap. 4. 3. Cinteremkapu A szentgelicei unitárius templom 1694-ben készült tölgy cinteremkapuja 1952-ben került a múzeum gyűjteményébe. A tárgyleíró karton szerint „... A kapu oszlopainak alja elkorhadt, de a kapufej és kötőkönyökök sárkányos faragása ép ...” A karton rögzíti a kapu méreteit is: magassága tető nélkül 2,25 méter, szélessége 2,1 méter, ajtónyílása 22 Benkő Elek: A középkori Keresztár-szék régészeti topográfiája. Varia Archeologica Hungarica V. Budapest, 1992. pp. 164-165., Szabadság tér/ Főtér 52. szám - Mozi/Aruház. 23 Beazonosítását Babos Rezső faanyagvédelmi szakértő végezte el. A rovarbölcsők a nagy szarvasbogárhoz (Lueanus cervus) tartoztak, amelyre jellemző, hogy a tölgyesekben elterjedtek, és elsősorban az idősebb állományokban fordulnak elő nagyobb számban. 24 A Biokomplex összetétele: 2-(2-metoxietoxi)etanol 1,96%, 2-(tiocianometiltioj-benztiazol (80%)-(TCMTB) 1,27%, deltametrin 0,0125%, forgalmazó az Abies Transsylvania Kft., Segesvár. 25 A cinterem a régi település magaslatára épült középkori kőtemplom körüli régi temető és más rendeltetésű építmények bekerített helye, ahova a cinteremkapun át vezet a bejárat. 17. kép. Az eredeti fa kútbélés köré készített kútrekonstrukció a kiállítás 4. termében. 18. kép. Cinteremkapu eredeti részei restaurálás közben, felül a még nem tisztított, alul a tisztított felület. 1,4 méter. Az 1960-as években készült el a kapulábak és egy korábbi tető rekonstrukciója, ma már ismeretlen adatok alapján. A kapu a múzeum szabadtéri részlegén belül többször költözött és mindig más lábazatot kapott. A lábazat (rákláb) cseréjén kívül felületét többször lenolajjal kezelték, ami jelentősen károsította. A hígítás nélkül felvitt, szikkatív anyagot nem tartalmazó vastag, filmszerű lenolajréteg a napsugárzás hatására a felületen apró gömböcskéket formált, amelyek azon kívül, hogy a port magukba zárták, összeszáradásuk során is károsították a kapu felületén lévő farostokat (18. kép). A régi fotókon26 * rögzített állapotot összevetve a maival, egyértelműen 26 A tárgy adatlapján kívül fotókat csak a Nyitott kapuk c. könyvben találtunk. (Nyitott kapuk. A Maros, Nyárád és Kis-Küküllő vidékének faragott kiskapui. Fényképezte Kútvölgyi Mihály. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987. 100. fotó) 107
