Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Kovács Petronella: 18. századi, erdélyi, bőrrel borított díszes útiládák. I. rész: Történeti vonatkozások, készítéstechnikai kutatás és anyagvizsgálatok
27. kép. Mikroszkópos metszetek a szamosújvári láda faanyagából: a. húrmetszet, b. keresztmetszet, c. sugárirányú metszet. Picea abies (L.) Karst. 28. kép. Szőrös bőrök mikroszkópos összehasonlító vizsgálata: a. új szőrös borjúbőr minta b. minta a kocsiláda szőrös bőrborításából. 29. kép. Szőrös bőrök mikroszkópos összehasonlító vizsgálata: a. új szőrős fókabőr minta b. minta a nagyszebeni, 19. századi útiláda szőrös bőrborításából. felé eső, első íves deszkájához facsapokkal erősített tetőszélhez. A fedél szélein kigyalult falc lehajtáskor pontosan illeszkedik a ládatest felső peremén kialakított falchoz. Ez a szerkezeti megoldás megakadályozta a tető elmozdulását, továbbá a láda tartalmának portól való védelmét szolgálta. A bőrborítás és a textilbélés a fahibákat eltakarta, ezért a deszkák felületének megmunkálására és a ládák összeállítására nem fordítottak nagy figyelmet. 2.4. A ládák bőr borítása A kutatás tárgyát képező ládák fele bizonyosan örmény tulajdonban volt, így nem hagyható figyelmen kívül, hogy „A marhakereskedelem mellett jó ideig ők tartották kezükben a nyersbőrök felvásárlását.... Szembeötlő a kettős vagy éppen hármas foglalkozásúak aránya. Ezt részben az magyarázza, hogy a tímár, szűcs és mészáros szakmák szoros kapcsolatban állnak az állat- és borkereskedelemmel.”53 Gyergyószentmiklóson 1750-re 103 adófizető örmény polgár közül 18-an foglalkoztak kereskedéssel, 8 marhakereskedő, a többi pedig kalmár, míg a kézművesek közel 90%-a, 68 fő tímár volt. Szamosújváron 1750-ben a lakosság 75-80%-a örmény volt, közülük 202-en (54,7%) éltek kereskedelemből: 46 nagykereskedő, akik általában marhakereskedéssel foglalkoztak, 134 kalmár és 22 segéd. A 105 kézműves (28,4%.) közül 63 volt tímár, 14 csizmadia, 8 szűcs, a többiek pedig 13 más mesterség között oszlottak meg. Tehát a ládákhoz felhasz53 Pál J. id.m. pp. 5—6. nált bőrök akár az örmény kereskedőktől vagy tímároktól is származhattak. 2.4.1. Állatfaj meghatározás Krünitz szerint az útiládákat marha vagy szőrös fókabőrrel vonták be, ezekből készült a homloklapi porfogójuk is, míg rövidebb oldalaikat juhbőrrel borították, mely egyben az oldal porfogók anyagául is szolgált. A kutatás tárgyát képező erdélyi ládák bőrborításának állatfaj meghatározása a ládákról vett mintákon mikroszkóppal történt.54 * * Megállapítást nyert, hogy 5 láda tetejét, hát- és előlapját borjúbőrrel (1. táblázat b., g., j., 1., m.), 3 ládáét fiatal marhabőrrel (1. táblázat a., e., fi), egyét pedig juhbőrrel vonták be (1. táblázat d.). Három láda tetején, hát- és előlapján szőrös bőrt alkalmaztak (1. táblázat i., n., p.). Közülük a vajdahunyadi céhládából nem állt rendelkezésre minta. A Néprajzi Múzeum kocsiládájának borításából vett mintáknak csak az egyikén volt pár szál szőr. Ezek vékonysága, a szőrtüszőből való kinövésük módja valamint a bőr vastagsága alapján a borítást szőrös borjúbőrből készítették (28. a-b.) A nagyszebeni múzeumban őrzött, jobb állapotban megmaradt útiláda (1. táblázat p.) borítása a szőrszálak ellapított formájának és kinövésének jellegzetessége alapján - egy szőrtüszőből egy vastag és több vékonyabb szőr nő ki - az összehasonlító mintákkal összevetve fókabőmek bizonyult (29. a-b. kép). 54 A mikroszkópos állatfaj meghatározást a szerző, Kissné Bendefy Márta, a Magyar Nemzeti Múzeum, Műtárgyvédelmi, Módszertani és Képzési Osztály tudományos munkatársa segítségével végezte. 68
