Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Corneli Bordaşiu: A bistriţai kolostor ikonosztázának ünnepi sorából fennmaradt fríz restaurálása során alkalmazott eset-specifikus beavatkozások
3. a-b. kép. Szétvált elemek rögzítése csapolással. Javaslatok az azonosított károsodások kezelésére Fa hordozó:- az utólagos pótlások alkalmával odakerült szennyeződések eltávolítása- a lefestés eltávolítása a hátoldalról- a repedések és szétválások megerősítése- a hiányzó heveder újjal való kiegészítése- a hiányzó részek kiegészítése új fával analógia alapján- a nagyméretű hiányok „parkettázással” történő pótlása- a törékenyé vált hordozó impregnálással történő szilárdítása- a kisméretű hiányok kiegészítése az eredeti anyagokkal kompatibilis tömítőmasszával. Festékréteg:- portalanítás- a szennyeződések eltávolítása- a hiányok kiegészítése: az új fával pótolt részek alapozása és a faragott részen lévő kirepülési nyílások tömítése- esztétikai kiegészítés különböző retustechnikákkal: a díszkereten „trattegio” technika, a kopásoknál és kirepülőnyílásoknál, illetve a törések mentén „rittoco” technika alkalmazása. A fa hordozón elvégzett konzerválási és restaurálási műveletek A különböző károsító tényezők miatt szerkezetében meggyengült hordozó szilárdítása során figyelembe vettük és követtük az állapotleírás alapján javasolt kezelések sorrendjét, így először a fríz szerkezeti megerősítését végeztük el, ezt a hiányzó formák rekonstruálása követte a meglévő, analógiául szolgáló elemek alapján, majd nem utolsó sorban, a festett felületek esztétikai helyreállítását végeztük el. A restaurálási műveletek során a következőket tartottuk szem előtt: a felhasznált anyagok összeférhetősége, a kezelések részleges vagy teljes mértékű visszafordíthatósága és a kész munka esztétikai minősége. A javasolt beavatkozásokat lépésről lépésre végeztük, elsősorban arra törekedtünk, hogy konzerváljuk a frízt, és megállítsuk a további károsodását, nem volt cél a tárgy eredeti funkciójának visszaadása. A hordozó szerkezeti megerősítése a szétvált elemek újra-összeillesztésével valamint a hiányzó részek pótlásával történt, melynek célja volt:- a fríz-töredékek eredeti alakjának és méreteinek helyreállítása- az egész együttes szerkezeti megerősítése- a műveletek hosszú távú tartóssága a hő- és páratartalom ingadozással szemben- a festékrétegben történő beavatkozásoknál használt anyagok összeférhetősége az eredetivel. A restauráláshoz a következő anyagokat alkalmaztuk: állati eredetű ragasztó- és kötőanyagok (csontenyv), hársfából készült csapok, bambusz pálcikák, tömítőmassza (csontenyv, hegyikréta és hársfa-íurészpor keveréke) különböző szemcseméretű csiszolópapírok (100-tól 400-ig). A hordozó hasadásainak mentén elvált részek összeillesztésénél arra kellett törekedni, hogy a síkbeli egyenlőtlenségeket mind a fríz hátoldalán, mind a festett felületeken korrigáljuk. Az elvált részeket csapokkal illesztettük egymáshoz. A csapolás célja az volt, hogy a biológiai természetű károsodások miatt nagyon meggyengült és törékennyé vált frízt szerkezetileg megerősítsük. A műveletet a csapok helyének meghatározásával kezdtük (7 darab, 6 cm hosszúságú csap), majd az összeillesztendő elemek mindkét oldalán 3-3 cm mély furatokat készítettünk és ezekbe helyeztük el a csapokat (3. a-b. kép). Az üregek kifúrásához 8 mm-es átmérőjű fúrót használtunk. A csapok beragasztása 70%-os csontenyvvel történt. Annak érdekében, hogy a ragasztási felületek jól tapadjanak gumiszalaggal szorítottuk össze az elemeket. Száradásuk szabad levegőn történt. 47
