Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Corneli Bordaşiu: A bistriţai kolostor ikonosztázának ünnepi sorából fennmaradt fríz restaurálása során alkalmazott eset-specifikus beavatkozások
A bistriţai kolostor ikonosztázának ünnepi sorából fennmaradt fríz restaurálása során alkalmazott eset-specifikus beavatkozások Cornelia Bordaşiu A bistriţai kolostor ikonosztázának ünnepi sorából fennmaradt fríz ikonjai A tanulmány tárgyát képező táblaképek az ikonosztáz Krisztus szenvedéseit bemutató sorából származnak, melyek a központi tengely jobb szélén helyezkednek el. A hat darab ikon közül, a „Szent Lepel”1 2 és a „Krisztus megostorozása” címet viselő táblaképeket mutatjuk be (1. kép). A fríz hordozója egy darab, kb. 5 cm vastagságú és 34 cm széles hársfa deszkából készült, eredeti hosszát ma már nem lehet megállapítani. A gépi eszközökkel méretre vágott faanyagot kézi megmunkálással alakították tovább, a hátoldalán vésőnyomok látszanak. A négykaréjos - veseformájú — ikonoknak fenntartott területeket a deszkából képezték ki olyképpen, hogy a faragott díszkeret szintjénél mélyebbre vájták. Az ikonok felülete középen enyhén domborított, keretük barokkosán hajlított, felső és alsó részén volutában végződő tört szalagdísz, melyből fél-levelek emelkednek ki. Az ikonokat elválasztó, kb. 15 cm széles közökben függőleges tengely mentén szimmetrikusan elhelyezkedő áttört díszítmény található, amit jól kiemel a kb. 3 cm-rel lejjebb lévő fríz vöröses színe. A dekorációt gombdíszek által tartott tulipánok hangsúlyozzák - jellegzetes barokk motívum - kacsokkal váltakozva, melyek szimmetrikusan folytatják az ikon keretén lévő indát. Az ikonosztáz központi függőleges tengelyében elhelyezkedő - „Szent Lepel” című - ikon mérete a többinél nagyobb (34 cm széles és 59 cm magas).3 A hordozó száliránya mind a faragott díszítésen, mind az ikonokon vízszintes. A faragott részeket aranyozták és ezüstözték, ettől a fríz még gazdagabbnak, pazarabbnak tűnik. A rétegvizsgálatok igazolták, hogy az ikonokat tojástemperával festették, a fémszínezés alá a fára két réteg alapozást, majd erre egy vörös színű bólusz réteget vittek fel. A fóliára, melyen fényezés nyomai látszanak, védőrétegként ecsettel felhordott egyenlőtlen sellak-réteg került. Ezt minden bizonnyal az ikonosztáz elemeinek összeszerelése, függőleges állapotba való felállítása után kenték fel, mivel lecsorgások nyomai mutatkoznak. 1 Stefan cel Mare, Bákó megye 2 vagy „Veronika kendője” 3 A többi ikon szélessége 34 cm, hoszúsága 38 cm Ami az ikonok készítésének technikáját illeti, nyilvánvalóak a hagyományos, bizánci módon festett ikonoktól eltérő stiláris különbségek. A festési stílus könnyedebb, ami a kompozíció dinamizmusát növeli, fokozva a végtagok és drapériák néha eltúlzott és erőltetett mozgásával. Az arckifejezések kissé ügyetlen megfestése erős expreszszivitást kölcsönöz az alakoknak, melyeket túlméretezett szemek, anatómiai aránytalanságok jellemeznek. Az ábrázolt személyek portréi miniatürizáltak, a textíliák redői az alaptónushoz képest kontrasztosak, a formák naturalista jegyeket hordoznak. A kompozíció hátterében kékesszürke tónusú épületek láthatók, melyeknek kontúrvonalai ügyetlen perspektíva-ábrázolásról árulkodnak. A pasztellszíneknél (rózsaszín, szürke, világoskék tónusok) a festő sokkal több kötőanyagot használt, ezzel tükörsima felületeket érve el, mely látványában az olajfestés technikájára emlékeztet. A díszes kerethez képest maguk az ikonok mégis mintha másodlagos szerepet játszanának. A készítés során alkalmazott, fent vázolt, olykor hibás technikai megoldások, különböző környezeti tényezők hatására sajátos károsodási formákhoz és folyamatokhoz vezettek, melyeket a továbbiakban tanulmányozunk. A hordozó állapota restaurálás előtt (1. ábra) Az egy darab deszkából készült hordozó, a helyi mikroklíma - ingadozó hő és nedvességtartalom - következtében többször feszítő hatásnak volt kitéve. A fa higroszkópos anyag, a környezetével nedvességtartalom-egyensúlyra törekszik, így azzal kölcsönhatásba lépve nedvességet vesz fel, illetve ad le. A fa rostozata a szerkezete, illetve az évgyűrűi függvényében különböző módon húzódik össze és tágul. Ezek a mozgások a fában feszültséget keltenek, amely maga után vonja a fa szerkezeti és formai változását, ami különböző módon jelentkezik: repedések a szálak mentén, vetemedés, a hevederek elmozdulása, ragasztott felületek szétválása, stb. A magas páratartalom és a megfelelő hőmérséklet kedvező körülményt teremtett a fakárosító rovarok elszaporodására, amire a nagyszámú kirepülőnyílás, valamint a tartószerkezet meggyengülése utalt. A lárvák által elfogyasztott lignin és cellulóz anyagveszteséghez vezetett, a fa elveszítette korábbi mechanikai ellen-44
