Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 8-9. (Székelyudvarhely, 2009)
Puskás Éva: A Szatmári Római Katolikus Egyhámegye kulturális javaainak megmentése
Az ötvösmunkákon kívül megemlítjük a templomtornyok harangjait, amelyeket a nyílászáróknak vagy a toronyablakokra felszerelt hálóknak köszönhetően néhol tökéletes állapotban találtunk. Több helyen azonban a guano savas hatására a tárgyak felülete korrodálódott (10. kép). Minden esetben felhívtuk a figyelmet a megfelelő környezet kialakítására, és javaslatokat tettünk azok megoldására. A felmérési munkával párhuzamosan 2006-ban befejeződött a Püspöki Palota belső felújítása, aminek során a díszterem, a konferencia- és gyülésterem, az irodák, a folyosók, az ebédlő és a püspöki lakosztály berendezésre került (11-12. kép). A leltározás során megismert festmények anyagából kiválasztott több mint 40 kép a palota belső tereinek falait hivatott díszíteni. A festmények többsége a nem megfelelő tárolás következtében súlyosan megsérült. Felületüket szakadások, horpadások, lyukak, égések nyomai, karcolások, a festékréteg pikkelyes leválása éktelenítették. Ezek a művészeti alkotások megmenekültek a pusztulástól, és hiteles helyreállításuk után visszakerültek az őket megillető helyükre, visszakapván esztétikai élményszerző szerepüket, a palota díszei lettek. A festmények többsége Meszlényi Gyula megyéspüspök 1887-1905 közötti gyűjteményéből származik. A gyűjtemény újabb alkotásokkal bővült az elmúlt évtizedek során, többségük bécsi és budapesti műhelyekből származik a 18-20. századból. Itt találhatóak többek között Pesky József, Kovács Mihály, Than Mór, Ziffer Sándor, Carl von Blaas, (13. kép) és Franz Russ munkái. A fentiekben nagy vonalakban vázoltak történtek tárgyi örökségünk megmentése érdekében az elmúlt három esztendőben a Szatmárnémeti Római Katolikus Egyházmegyében. Az elkezdett munkálatok mind több és több tennivalót vonnak maguk után, melyeket, ha komolyan folytatunk, talán lelassíthatjuk, és több esetben meggátolhatjuk tárgyi örökségünk romlását és pusztulását. A párhuzamok vonása orvostudomány és restaurálás között ismét megállja a helyét, eszünkbe juttatva az öregedés természetes folyamatát, ami ugyanúgy meglátszik az emberen, mint például egy régi festményen, vagy tárgyi örökségünk bármely darabján. Ezt támasztja alá Gael de Guichen kijelentése is, miszerint: „A múzeumok voltaképpen nagyméretű kórházak melyekbe pusztulni tér kulturjavaink jó része”.1 Fíogy elkerüljük e pusztulást, ne feledjük tehát, hogy a bomlasztó hatású vegyi folyamatok mechanizmusát a nem megfelelő környezeti fiziko-kémiai tényezők indítják el. Ezért figyeljünk tárgyainkra, ne tegyük ki azokat sokkoló hatásoknak, környezetváltozásoknak, fölösleges károsító hatásoknak, és ne feledjük, hogy mindig egyszerűbb megelőzni, mint helyrehozni. 13. kép. Carl von Blaas: Szent Péter, olajfestmény. IRODALOM A Szatmári egyházmegye jubileumi sematizmusa, Szatmárnémeti, 2006. Útmutató épített és tárgyi örökségünk megóvásához, szerk. Káldi Gyula - Várallyay Réka, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Teleki László Alapítvány, Budapest, 2004. RADOSAV, Doru: Satu Mare - ghid de oraş. Editura sport si turism, 1984. Puskás Éva Restaurátor Szatmárnémeti Római Katolikus Püspökség 440010 Szatmárnémeti Str. 1 Decembrie 1918 nr.2 Románia Tel:+40-361-429-632 Mobil: +40-747-029-610 E-mail: puskas58@freemail.hu 1 Gael de Guichen, Veszprém, 1977. Nemzetközi Muzeológus Szeminárium. 111
