Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 7. (Székelyudvarhely, 2008)
Bóna István: A restaurátor a homlokzaton. A műemlékek homlokzatainak restaurátori szemléletű helyreállítása
17. ábra. A Magyar Képzőművészeti Egyetem második emeleti ablakai fölötti falrész szárítására szolgáló berendezés vezérlő egysége. A szárítás folyamatát hónapokig naponta szabályozták. A második emeleti falazat vizsgálatakor kiderült, hogy több helyen nedves volt, aktív károsító folyamatok, sókivirágzások zajlottak benne. Ezek elhárítása meghaladja a restaurátor kompetenciáját, ezért felkértük Dr. Várfalvi Jánost, a BME oktatóját a probléma megoldására. A vizsgálatokkal, szerkezeti átalakításokkal és a szárítással együtt egy évre volt szükség a megfelelő eredmény eléréséhez, ezért a második emelet restaurálását el kellett halasztanunk. Hogy az akkori döntésünk mennyire helyes volt, azt bizonyítja a tény, hogy a korábban, a sorozatos helyreállítások után mindig gyorsan romló második emelet ma, tíz év után is kifogástalan állapotban van (17-18. ábra). A homlokzat sgraffitóinak nagy része már korábban elpusztult. A kiegészítések olyan rossz állapotban voltak, hogy el kellett távolítani azokat. A gyors romlást valószínűleg az okozta, hogy a korábbi restaurálások során a vakolatba dolomit port kevertek. Ez a levegő kénhidrogénjének hatására magnézium-szulfáttá alakult, ami az egyik legkárosabb sófajta az épületekben. A laboratóriumi vizsgálatok,32 minden károsodásnál magnézium-szulfátot és gipszet mutattak ki. Eredeti felületek az első emeleti ablakok alatt és az ablakok fölött, a párkánytól védett részeken maradtak fenn. Ezeket két csoportra osztottuk: a helyszínen restaurálható és a leválasztandó részekre. Voltak ugyanis annyira károsodott felületek is, melyeket a helyszínen nem tudtunk megőrizni. Oly mértékben váltak el a falazattól, hogy visszarögzítésüket meg sem kísérelhettük. Az első lépések egyike ezeknek a részeknek a „stacco”, azaz „húsában való” leválasztása volt. A leválasztott részek, melyek eddig méltatlanul hányódtak, talán hamarosan ki lesznek állítva az egyetem folyosóin. A helyszínen restaurálható felületeket először megtisztítottuk. A tisztítás módszerét előbb gondosan kikísérleteztük,33 majd gyorsan, nagy hatékonysággal elvégeztük azt 32 A vizsgálatokat Kriston László fizikus, Magyar Képzőművészeti Egyetem, végezte. 33 A kísérleteket, és az anyagok tesztelését a szerző végezte. 18. ábra. A Magyar Képzőművészeti Egyetem második emeleti ablakai fölötti falrész szárítására szolgáló berendezések: szabályzó egységek, fűtő szálak és fütő patronok. a kidolgozott technológia szerint. A próbák során a következő anyagokat teszteltük: víz, AB57,34 AB57 + Selecton B2,35 valamint diammónium-hidrogén-citrát illetve triammónium-citrát vizes oldatai. A kiválasztott módszer a következő volt: a falat először bőséges vízpermettel lemostuk. Ez a por és a laza szennyeződések eltávolításán túl a vakolatot alaposan telítette nedvességgel. A még nedves felületre felvittük a következő keveréket: 6%-os diammónium-hidrogén-citrát vizes oldata kevés CMC-vel besűrítve. Az anyagot ecsettel felhordtuk a tisztítandó felületre, majd 15 perc hatásidő után háti permetezőből felporlasztott vízzel lemostuk. A bőségesen alkalmazott víz a gélt felhígította és lemosta a falról. A lefolyó anyag magával vitte a szennyeződéseket is. így minden mechanikus behatás nélkül, csak a vegyszerek és a lefolyó víz segítségével végeztük el a tisztítást, tehát még minimális kárt sem szenvedett az eredeti felület. Az eredmény tökéletesnek mondható: a szennyeződéseket teljesen eltávolítottuk. Az alapszín azonban a sgraffitók elkészítése óta jelentősen elsötétedett. A tisztítás során ugyan világosabb lett valamivel, de messze nem érte el a készítésekor alkalmazott színhatást. Ennek oka a természetes öregedés, a mészfesték jól ismert gyors elsötétedése. Találtunk egy olyan töredéket, ahol az eredeti meszelt felületet a következő napi varrat készítése során eltakarták. Ez a pár négyzetmilliméteres darab őrizte meg az eredeti világos - „csontszínű” - feltehetőleg egy kevés természetes umbrát tartalmazó meszelést. Természetesen az így megismert eredeti szín visszaállítása szóba se jöhetett, a tisztítás utáni elöregedett állapot megőrzése mellett döntöttünk. 34 A Római Restaurátor Központ által javasolt szer. A szerző által összeállított keverék összetétele kissé eltér az eredetitől: 30 g ammónium-hidrogén-karbonát, 50 g nátrium-hidrogén-karbonát, 15 ml Triton X 100 és egy csipet CMC, egy liter desztillált vízhez. Ezt az anyagot nátrium tartalma miatt már igen korán bírálták, mégis ezzel tisztították le a Sixtus kápolna mennyezet-freskóit. Thom kimutatta, hogy az anyag milyen veszélyes lehet, tehát jobb elkerülni a használatát. Thorn: The Impact of Disodium EDTA on Stone. In: ICOM-CC 10th Triennal Meeting Washington, 1993. Preprints, pp. 357-363. 35 EDTE dinátrium sója. 29