Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 7. (Székelyudvarhely, 2008)
Miklós Zoltán: Hagyományőrzés vagy kényszerfoglalkozás?
Összegzés Az utóbbi három esettel példázni szeretnénk, hogy egy kisebb, vagy nagyobb termelőegységet - legyen az egyén, család, vagy kisipari vállalkozás - mindig a keresletnek való hatékony megfelelés vezérelt. Ez nem is lehetett másként, hiszen a megtermelt javak elsődlegesen az illető termelő élelmezését, anyagi jólétét szolgálták. Látható módon, lokális hagyományok hiányában is egész közösségek képesek elsajátítani bizonyos kézműves technológiát, amennyiben általa jövedelemtöbbletet remélhettek. Némely hagyományos foglalkozás során jegyezhető energia és anyagi ráfordítás csak a legkisebb mértékben térül meg, ezért csekély lehetőség mutatkozik ezen foglalkozáskörök létjogosultságára. A technika és modernizáció korszakában élő szemlélő legtöbbször az élő munkaerőt hasznosító kézműves tevékenységben a hagyományőrzés mozzanatát véli felfedezni, azonban nyomatékosan kijelenthető, hogy ezen társadalmi réteg csak a legritkább esetben cselekszik a tradicionalitás jegyében, sokkal inkább a piaci követelményeknek rendeli alá szakmai tevékenységét. Mind a régi paraszti közösségek tagjaira jellemző (hozzáértő) sokoldalúság, mind pedig napjaink falusi településeinek kézművesessége kényszerhelyzetből ered. Miklós Zoltán Néprajzos Haáz Rezső Múzeum 535600 Székelyudvarhely, Kossuth u. 20. Tel.:+40-266-218-375 E-mail: mikloszoli@yahoo.com 3. kép. A zsindelylevelek homyolása. 12 2. kép. A vonópadon végzett munkafázis. (Fotó: Sabján Tibor) 1. kép. A zsindelylevelek kihasítása a „remökből”. (Fotó: Sabján Tibor)
