Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 6. (Székelyudvarhely, 2007)
Kiss Hédy: A Székely Nemzeti Múzeumban őrzött zászlók állapotfelmérése
A Székely Nemzeti Múzeumban őrzött zászlók állapotfelmérése Kiss Hédy A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum zászlógyűjteményéről és annak állapotfelméréséről, összefoglaló közlemény idáig nem jelent meg. Történész-kutatók, helytörténészek, Cserey Zoltán, Kónya Ádám és mások, dolgozataikban vagy írásaikban esetenként röviden jelzik egyes zászlóknak a történelmi helyzetekben betöltött szerepét, de ezek az alkalmi hivatkozások nem helyettesítik a hiányzó összefoglaló munkát. A tanulmányban elsősorban a zászlók állapotának igen fontos és kényes szemszögéből nyúlunk e kérdéskörhöz. Elsősorban azért, mert ezek a tárgyak többnyire természetes alapanyagú textilből készültek, ami, az összetevő szerves anyagok jellegzetessége miatt, igen érzékeny a környezeti paraméterek változásaira. Gondolunk itt elsősorban a fény, a hőmérséklet és a páratartalom állandóan ingadozó mutatóira. Ezeken kívül a por, a vegyszerek (festékek, rovarirtó- és konzerváló szerek), a kórokozók jelenléte (penészgombák, rovarok és más élőlények) is igencsak megviselik és pusztítják a régi textilek állagát és természetes tartását. Másodsorban azért, mert több esetben bebizonyosodott, hogy a textiltárgyak viselésének, tartásának, kezelésének és értékelésének módozataiban érdekelt emberek, a legtöbb esetben eltűrik és elnézik, sőt természetesnek tartják, azok esendő, vagy lepusztult állapotát, a köz- vagy magángyűjteményekbe kerülésük előtti időkben de, sajnos gyakran, ez után is. Erre az állapotra leginkább jellemzőek a gyűrődések, szakadások, hiányzó részek, piszokfoltok, nem szakszerű javítások, foltozások stb. Ez a hozzáállás okozta, többek között, és okozza ma is, a sok érdekes és értékes textiltárgy, említésre méltó textilművészeti hagyaték végleges eltűnését. A textilek sorsa a gyűjteményekben sem könnyű, hiszen a több típusú műtárgy között, fontossági sorrendben, koránt sem az elsők között említik őket, és ennek megfelelően foglalkoznak velük. Ebből eredően, általában, sem a tárolási, sem a kiállítási helyük nem a megelőző konzerválási előírások általánosan elfogadott szabályai szerint van berendezve. A kezelésük, nemkülönben, nem az előírás, hanem inkább a mindennapok szokásaiból átvett sémák szerint történik. Pedig a tudatlanságból vagy nemtörődömségből méltatlanul mellőzött textilek, használati tárgyak, ruházati cikkek, kelmék, dekoratív elemek, zászlók stb. egyediek lehetnek, tudományos, helytörténeti, készítés-technikai, esztétikai, kulturális, dokumentum és még sok más, hasznos, információ hordozói, akárcsak a többi, jobban megbecsült, műtárgy. A műtárgyak pedig megkülönböztetett figyelmet, szaktudást, megbecsülést, méltatást, elismerést, szeretetet érdemelnek, és élveznek, szerte a világon, ahol erre kellő figyelmet fordítanak. A Székely Nemzeti Múzeum, a rá jellemző múzeumszervezési, üzemeltetési és vezetési terv részeként, a zászlók, és általában az ott őrzött műtárgyak, állománymegőrzésére mind nagyobb gondot fordít. A szakemberek bevonásával az arra „megérett” zászlók és más textilek restaurálását, konzerválását, tárolási helyzetük és helyük európai normák szerinti megvalósítását kezdeményezik. Ehhez elengedhetetlen a zászlók tárgyleírása és jelenlegi állapotának az ismerete. Megkíséreljük, tehát a zászlók bemutatását, a rajtuk fellelhető jelek, feliratok, képek, szimbólumok feltárásával, a textilművészeti és technikai jellegzetességek leírásával, hangsúlyozva azokat az anyagi és esztétikai veszteségeket, amelyeket ezek az egyedi és megismételhetetlen darabok elszenvedtek az idők folyamán. Elsőként teszünk javaslatot a Sepsiszentgyörgyön őrzött zászlók megmentésére, konzerválására, restaurálására, esetenként tisztítására. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartjuk ismét megemlíteni a műtárgyak és a környezetük közötti szerves kapcsolatot s ennek a meghatározó szerepét, történjen az a raktározási vagy akiállítási helyen, aminek eredményeként a műtárgyak, esetünkben a zászlók, több nemzedék dicsőségére vagy az enyészet tárgyaivá válhatnak. A zászlók bemutatása 1. Forradalmi lobogó. Leltári száma 1887 (előző száma 47/ 1919, egy pecséten olvasható) Leírása: Egylapos, egyoldalas zászló. Három részből áll. Ezek színe piros, fehér, zöld. (1-7. kép.) Anyaga hernyóselyem. Feltehetően a sepsiszentgyörgyi városi tanács zászlója volt 1848-49-ben. A színsávok lengő végükön elhegyesednek, méretüket illetően majdnem egyformák: a piros 133 cm hosszú (a csúcsig mérve) és 55 cm széles, a fehér 120 cm hosszú és 56 cm széles, a zöld pedig 122 cm hosszú és 58 cm széles. Eredetileg, bizonyára, azonos méretűek voltak. A zászlólap középmezőjében Magyarország koronás címere helyezkedik el, merőlegesen a színsávokra, mindháromból elfoglalva egy részt. A piros sávban felirat található, amelyet a zászlólap anyagainak felhasználásával, váltakozó, piros-fehér-zöld betűkel alakítottak ki: „S. (piros) SZ. (első betű fehér, a második zöld) GYÖRGY 63
