Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 6. (Székelyudvarhely, 2007)
Márton Krisztina: Egy 19. szzázadi magyar népi kalendárium és egy román nyelvű, cirill betűs prognosztikon restaurálása
Egy 19. századi magyar népi kalendárium és egy román nyelvű, cirill betűs prognosztikon restaurálása Márton Krisztina A magyar nyelvű kalendárium A magyar népi kalendárium a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Dokumentációs Könyvtár tulajdona. A könyvtár alapítójának, gróf széki Teleki Sámuelnek jóvoltából 1802-ben nyitotta meg kapuját a nagyközönség előtt. Kezdetben a könyvtár, Bibliotheca Telekiana, negyvenezer kötetet számlált, melyeket a gróf - életpályája végén Erdély kancellárja - Európa huszonöt országában vásárolt, illetve vásároltatott ifjú évei és tanulmányútjai alatt jól megalapozott ismeretségein keresztül. Később az eredeti gyűjteményhez csatolták számos más könyvtár anyagát, így a mai állomány az összes könyvtártípust magába foglalja: úri, iskolai, kolostori, tanári, orvosi, azaz különböző gyűjtemények változatos anyagát. A legnagyobb állomány (nyolcvanezer kötet), amellyel a Teleki könyvtár bővült, a másik névadó Bolyai könyvtár, mely a marosvásárhelyi Református Kollégium könyvtáraként működött. Értékes része az állománynak a két Bolyai húszezer oldalnyi kézirattára. A gyűjtemények értékét a tartalmi sokszínűség mellett, számos ősnyomtatvány, első kiadás, híres nyugat-európai nyomdák termékei, művészi könyvkötések, nagy mesterek keze által illusztrált könyvek és egyéb ritkaságok adják. Egy másik különleges értekkel bíró része a gróf feleségének, iktári Bethlen Zsuzsannának hungarika-gyüjteménye. A tárgy leírása A magyar népi kalendárium kiadása minden valószínűség szerint 1781-re datálható, ugyanis jövendölései az 1782-es esztendőre szólnak, és mivel ezek a könyvecskék az év végi sokadalmakon kerültek forgalomba, valamikor az előző évben kerülhetett ki a nyomdából. A kisméretű, kétszínű nyomtatványban a szövegtest fekete betűkkel, a címek, szimbólumok és az ünnepek, kiemelés végett, vörössel íródtak. Tartalma jól őrzi a népi kalendáriumok hagyományos felépítését: a szimbólumok jegyzéke, a hónapok két-két oldalra osztva, jövendölések az évszakokról, egészségről és betegségről, a „Nemes Erdélyországról”, ezeket követi a sokadalmak helyét és időpontját megjelölő lajstrom, majd befejezésül a magyarok krónikája, mely nem csupán a régmúlt eseményeit idézi, hanem a korabeli nemesi családok életének fontosabb mozzanatait is magába foglalja. A kalendáriumi rész lapjai közé üres íveket kötöttek, melyek a tulajdonos bejegyzéseit voltak hivatottak fogadni. Ezen lapok egyikén egy vízjel töredék található, amely feltehetően egy ló vagy lovas figura részlete. A kötet öt füzetre oszlik, amelyben az ívek száma egyenlőtlen. A füzeteket három pontban tűzték össze. Állapotleírás A tárgy restaurálásra történt kiválasztása idején tárolási körülményei stabilak és kedvezőek voltak, a könyv állapota azonban arra utalt, hogy előzőleg kedvezőtlen hatások érték. (1-2. kép). A károsodásokat kiváltó okok közül elsősorban a nedvességet kell említenünk, amely vélhetően a többi tényező gerjesztője is volt. A nedvesség hatására a felületi enyvezés fellazult, a papír így még higroszkopikusabbá vált és ez, mint egy bűvös kör, öngerjesztő folyamatként működött, míg a lapok puhák, foszlékonyak lettek. Állapotbeli különbségek voltak megfigyelhetők a nyomtatott és a kézzel írott lapok között, ami talán azzal a technológiabeli eltéréssel magyarázható, hogy a nyomtatásra szánt papírt nem enyvezték száradás után, míg az írópapírt a tinta szétfutásának megelőzése végett beenyvezték. Ez védelemtöbbletet biztosíthatott a környezeti hatásokkal szemben. Szintén a nedvesség hatására penésztelep fejlődött ki, melynek micélium-szálai összeroncsolták a papír belső, rostos szerkezetét és helyenként tömbbé szőtték a lapokat. Metabolizmusukból származó enzimjeikkel végleges elszíneződéseket okoztak. A különböző színű foltok különböző gombafajták jelenlétére utaltak. (3. kép) Egyes részeken kirepülőnyílások és járatok formájában - már nem aktív - rovarkárosítás nyomai is látszottak. A lapok enyhe sárgás színe kissé emelkedett savasságra utalt. A poros, piszkos lapokon különböző eredetű foltok voltak. A kézzel írott lapokról a tinta átütött a szomszédos lapokra is. A károsító tényezők együttes hatására, de talán elsődlegesen a mechanikai, azaz emberi tényezőknek köszönhetően a borítóból csak foszlányok őrződtek meg, melyek arra utaltak, hogy eredetileg csupán egy erősebb papír, illetve kartonborító védte a kötetet. Ezt valószínűsíti, hogy ezek a nyomtatványok csupán egy évig voltak használatosak és egy széles, egyszerű igényű tömeget szolgáltak, ezért elegendő volt a hétköznapibb kötés. A varrás elszakadt, a fonalból is csak nyomok maradtak meg. 46
