Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 6. (Székelyudvarhely, 2007)
Emődi András: Könyv- és könyvtár-rehabilitáció a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében
5-6. kép. A felújítás utáni állapot 2000-ben. következtében tovább folytatódott. A nyitott galériáról bárki elemelhette a neki megtetsző köteteket. Az államhatóság által minden téren ellehetetlenített egyházi elöljárók nem tudtak érdemben a könyvtári állomány védelméről gondoskodni. Később a teljes könyvállományt az időközben államosított káptalani levéltár helyiségeibe zsúfolták, ahol minden rendszert nélkülözve, ömlesztve várt sorsára. Különösen nagy vesztesége a könyvtárnak az ősnyomtatvány- és antikvagyűjteményeinek megtizedelése. 1978 és 1982 között egy kényszerleltároztatás után kiválogattak az állományból 11 ősnyomtatványt és 98 antikvát a bukaresti Nemzeti Könyvtár számára. 1998-ban, a könyvtár rehabilitálási munkáinak kezdetére, a vázolt előzmények után, egy teljes összevisszaságban, fűtetlen és világítás nélküli termekben, az egykori levéltári szekrényekbe zsúfolva vagy dobozokban és ömlesztve a földön elhelyezett, poros, megtizedelt, körülbelül 25.000 kötetet számláló könyvállomány további megnyugtató sorsáról kellett helyesen dönteni és az első lépéseket megtenni. (2-4. kép) A munkálatok szakmai felügyeletére az Erdélyi Múzeum Egyesületet kértük fel. Az immár egységesen kezelt állományok okán az újonnan kialakítandó gyűjtemény az Egyházmegyei Műemlék-könyvtár nevet vette fel. Első lépésben a könyvtárraktárként működő egykori hat levéltári helyiségből, gondos válogatás után a felhalmozódott teherautónyi mennyiségű lomot és papírhulladékot szállítottuk el, illetve a maradék levéltári anyagot bedobozolva, zárható szekrényekbe helyeztük el. A három fő állományegység (püspöki, káptalani, szemináriumi) szétválasztása egyrészt egyszerűnek bizonyult, mivel minden káptalani tulajdonú kötetben tulajdonosi pecsét szerepelt, másrészt nehézséget okozott, ugyanis a püspöki és szemináriumi kötetek intézményi bélyegzővel nem voltak ellátva és a gerinceken lévő cimkék szerinti azonosítás nem vezetett a várt eredményre. Elkülönítettük az RMK (Régi Magyar Könyvtár: 1711 előtti magyarországi nyomtatványok) köteteket és a régi külföldi nyomtatványokat (15-17. század.), illetve a 18. századi állományban a magyarországi és külföldi nyomdatermékeket. A zsúfoltság ellenére így valamelyest áttekinthetővé és tartalmi szempontból felmérhetővé vált az anyag. Egyértelmű volt, hogy a bénító helyhiány nem teszi lehetővé a további munkát, legalább az állomány fele részét kitevő és aránylag épen megőrződött káptalani könyvanyagot más helyre szükséges költöztetni. A székesegyház épületében lévő egykori káptalani könyvtártermek szinte kihasználatlanul, ám lepusztult állapotban kínálkoztak e célra. A tatarozásukhoz illetve a 700 folyómétemyi polcrendszer elkészíttetéséhez a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától (Budapest) kaptunk jelentős anyagi támogatást. 2000 júniusára renováltattunk és korhű, fából készült polcrendszerrel szereltünk fel három termet. (5-6. kép) A káptalani állomány esetében egy 1843-ból fennmaradt 38
