Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 6. (Székelyudvarhely, 2007)
Demeter István - Miklós Zoltán: Egy jelentéktelen családi örökség közkinccsé válása - egy 19. század eleji székelykapu restaurálása
9-10. kép. A nagykapu bal oldali hónalj kötésének kiegészítés szemből és hátoldalról. 11. kép. A kontyfában végzett kiegészítés (beillesztés), és az új keresztgerenda. valósítottuk meg. Méréseink alapján közel 8 cm mélységig sikerült megszilárdítani a fát. Kivételt képezett a kontyfa felső része, ahol a huzamos beázás hatására keletkezett korhadás teljes hosszában történő kiegészítést követelt meg. A tisztítási munkálatokat a kovácsolt szorítócsavarok és a nyílók vassarkainak RO 55-ös rozsdaoldó és passzíválószerrel valamint fegyverzsírral való kezelésével fejeztük be. Az eredeti állapot visszaállítására való törekvésünkben egy kompromisszumos megoldást is kénytelenek voltunk alkalmazni. A galambdúcot annyira korhadt állapotban találtuk, hogy ennek szilárdítása nem volt kivitelezhető. Rekonstrukcióját azonban nem végeztük el, mert a rekonstruált galambdúccal a székelykapu nem fért volna be a neki szánt kiállítási terembe. Döntésünket tehát a kiállító felület kínálta lehetőségek is modellálták. így az időre, amíg a (Székelyföld virágai) kiállításon kap helyet, galambdúc nélkül, közvetlenül a kontyfára helyezett két sor zsindellyel történt meg a székelykapu helyreállítása. A tetőszerkezet székelyvarsági hasított fenyőfazsindelyből készült. A már említett hosszanti kontyfa-kiegészítés mellett a hónalj kötések hiányosságai szorultak pótlásra. (10—11. kép) A gyalogkapu jobb oldali kötését a szemközti párjának (tükör) mintájára, valamint az illesztési vonalak követése révén lehetett pótolni. Itt megmaradt a sima felület, hiszen ezek eredetileg sem voltak faragással díszítve. A nagykapu esetében a kisablak egy-egy részét egészítettük ki. A beépített elemeken nem végeztünk faragást, mivel a két hónalj kötés hiányosságai nem ugyanazon részről származtak. A munkálatok során külön figyelmet fordítottunk arra, hogy a kapu állításának időpontjához közeli faanyaggal történjenek a kiegészítések. Minden kiegészített darabot egy 1830-ban épített, de időközben már elbontott (cserefa) fedeles híd anyagából végeztük. Ezáltal sikerült pácolás és retusálás nélkül elérni a kapu faanyagának színét. Az összeállítás során az eredeti nútolásokat használtuk, a ráklábak csavarjait és a már jelzett helyen alkalmazott kovácsolt vasszegeket maradéktalanul helyükre tettük, a hiányzókat pedig újakkal pótoltuk. (12-13. kép) A kapu utóélete A bemutatásra került székelykapu a restaurálást köve-12. kép. A középső zábé ráklá- 13. kép. A gyalogkapu jobb olbazása, a kapuszerkezet zárá- dali zábéjának ráklábazása, a nak maradványával. nyílók vasalatával. 34
