Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 6. (Székelyudvarhely, 2007)
Uwe Noldt: Fakárosító rovarok - monitorizálás, kezelsi módok és eredményeik
bogarak (Cleridae), a fürkészdarazsak (Ichneumonidae) valamint a mindenhol jelenlevő pókok (1. a-b. kép). Szélességi fokunkon a házicincér /Hylotrupes bajulus (L.); HB/, a „halál órája“ kopogóbogár /Xestobium rufovillosum (DeGeer); XR/, a közönséges kopogóbogár / Anobium punctatum (DeGeer); AP/ valamint a dacos kopogóbogár /Coelostethus pertinax (L.)/a legjelentősebb, a száraz faanyagot károsító rovarok. Ezek akár több évtizedig is kifejthetik hatásukat, nagyszámú populációik az épületszerkezeti elemek statikai teherbírását veszélyeztethetik, illetve a fából készült használati tárgyak, templomi berendezések vagy mezőgazdasági eszközök akár egész anyagának porlékonyságát okozhatják. A teljesség kedvéért meg kell említenünk a másodlagosan nedvesedő faanyag esetében a szúormányosok (Cossoninae) csoportját is, valamint az utóbbi években egyre gyakrabban előforduló fakárosító hangyákat, melyek befészkelik magukat a fába. Szabályt erősítő kivételként előfordulnak - különösen kortárs épületekben - az import szíjácsbogarak (Lyctidae), különösen a barna szíjácsbogár /Lyctus brunneus (Stephens)/. (1. tábla) A károsodások A házicincér a tűlevelűek szíj ácsát fogyasztó cincérféle. A foltos kopogóbogár (népiesen a „halál órája”) főleg gombásodott tölgyfában fordul elő, annak geszt- és szíj ácsrészét egyaránt károsítva, bár tűlevelűek faanyagában is megtelepedhet. A közönséges kopogóbogár (bútorbogár) tűlevelűek és lombhullatók faanyagában egyaránt előfordulhat, míg a szíjácsbogár főleg a trópusi eredetű lombhullatók faanyagára „szakosodott”. A rovarok lárvái által okozott károsodás mértéke a fatárgyakban (1. tábla) és az épületekben (2. tábla), igen különböző lehet. Monitorizálás és hosszútávú kutatások A megfigyelés tárgyai Az Institut fúr Holzbiologie und Holzschutz által szervezett első monitorizálásokra németországi szabadtéri múzeumokban került sor. Ezek közül kiemelkedő volt a detmoldi szabadtéri múzeum5 (WFM) és a tittlingi falumúzeum6 (MBW) a maguk kb. 100 épületével. A vezetőség szintjén tapasztalt szolgálatkészség és tenni akarás, az épületeket kísérleti tárgyakként rendelkezésünkre bocsátva hosszútávú megfigyeléseket tett lehetővé. Később, más intézményekkel és szakértőkkel együttműködve, több szabadtéri múzeumot bevontunk kutatásainkba a következő helységekből: Haselünne, Schönberg és Klockenhagen Mecklenburg-Vorpommemben, Gutach a Feketeerdőben, Riga (Lettország) és Nagyszeben (Románia). Az általam templomépületeken végzett vizsgálatok közül az Achen-i dómon folytatottakat szeretném 5 Westfalisches Freilichtmuseum, Detmold 6 Museumsdorf Bayerisches Wald,Tittling r 1. a-b. kép. kiemelni, valamint azokat, melyeket másokkal együttműködve végeztem a Marienmünster-i apátsági templomon, a Xanten-i, Kempen-i, Bemkastel-Kues-i, és más templomokon Mecklenburg-Vorpommemben, Lettországban valamint Romániában. A várak és várkastélyok kutatására Stolzenfels és Rundale vára (Lettország) szolgálhatnak példaként. A malmokon végzett tanulmányok közül az Osterholz-Scharmbeckben és Detmoldban végzettek voltak a legátfogóbbak. Ezeken kívül egyedi tárgyak kerültek vizsgálat alá, mint például német gyűjtemények és múzeumok műtárgyai, vagy Segesváron a hégeni templomban őrzött ácsolt ládák. A rovarkárok kiértékelésén, a szükséges illetve az anyagi lehetőségekhez mérten végzett monitorizálásokon túl, minden esetben javaslatokat dolgoztunk ki a további - a kár kezelésére és a tárgyak tárolására/raktározására vonatkozó lépésekre. Ezeket előterjesztettük, és figyelemmel kísértük a kooperációs partnerek különböző mértékben a gyakorlatba átültetett döntéseit. Itt kell megjegyeznünk a sikeres kezelést követő, mindenkori utómonitorizálás fontosságát. Monitorizálás és beavatkozások A szabadtéri múzeumok épületeinek vizsgálata esetén rovarkár kiértékelését az első átfogó szemrevételezés után, később pedig a monitorizálási intézkedések kiértékelése alapján általában az ún. Jelzőlámpaszabály” szerint végeztük, pirossal jelölve a nagymértékben károsodott és feltétlenül kezelésre szoruló épületeket, sárgával a teljes egészükben közepesen károsult épületeket és a bevezetendő monitorizálásokat, zölddel pedig a régi rovarkáros vagy károsodásmentes épületeket. Kék színnel jelöltük azokat az épületeket, melyekben csupán helyenként, bizonyos épületelemeken mutattunk ki rovarkárosítást, de a monitorizálásokat itt is előírtuk. Hasonló eljárást követtünk például az Acheen-i dóm oktogonjának fedélszerkezete esetén a különböző szerkezeti elemeken, és a különböző múzeumokban, kastélyokban vagy várakban tárolt fatárgyaknál is. Az „épületszerinti” károsodásosztályozást, illetve a rovarkár „épületelem- vagy tárgyszerinti” rangsorolását a vizsgálatra szánt idő függvényében két- vagy háromévenként, illetve évszakaszonként megismételtük, a változások illetve fejlődés dokumentálása érdekében, beleértve a már szükségessé vált kezelési eljárásokat is. 21
