Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 6. (Székelyudvarhely, 2007)
Szentkirályi Miklós: Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című óriásképének restaurálása
ÍÍ CilKiîT DZ'JĂm FILAU 5. kép. Adolf Braun felvétele a festményről, részlet, 1881. minket. Hathatós segítséget kaptunk továbbá a Magyar Restaurátorkamarát képviselő két szakértőtől: Petheő Károly és Boromisza Péter festő-restaurátorművészektől. Közel két hónapos munkával elvégeztük a legszükségesebb konzerválási műveleteket, folyamatosan kiértékeltük a vizsgálati eredményeket és előkészítettük a festményt a teljes körű restaurálásra, mely további 4 hónap megfeszített munkát igényelt. Az egykori dokumentumok tanulmányozása és a vizsgálatok kiértékelése Mint minden restaurálásnál, ebben az esetben is nagyon fontos kérdés volt, hogy mennyire ismerhetjük meg az eredeti állapotot. Hogy ez irányban megnyugtató választ kapjunk, a kutatófeltárások, a megfigyelések és a rétegvizsgálatok eredményei alapján igyekeztünk meghatározni és elkülöníteni a természetes folyamatok, a rendeltetés, a véletlen és a későbbi beavatkozások okozta elváltozásokat. Ugyanolyan fontosnak tartottuk az egykorú dokumentumok tanulmányozását. Alighogy elkészült Munkácsy a festménnyel, 1881-ben párizsi műtermében a legapróbb részleteket is lefényképezte Adolf Braun. (5-6. kép) A fotókat Munkácsyné húga 1928-ban a békéscsabai múzeumnak adományozta. E fotók voltak a leghitelesebb forrásaink a mű eredetiségének tanulmányozása szempontjából. Lí OIKJST L’£VABT F\íASí 6. kép. Adolf Braun felvétele a festményről, részlet, 1881. A két módszer nagyszerűen kiegészítette egymást, és magyarázatul szolgált bizonyos festéstechnikai megfigyelések során felvetődött problémákra. Az első megfigyeléseink már jelezték az „aszfalt” jelenlétét, melyről a kortársa, Malonyai Dezső jegyezte fel, hogy Munkácsy a palettáját kezébe véve gyakran mondta: „Sok bitümöt kentem szét ezen, de csak hadd szidják a bitümömet, mi értettük egymást”.1 Sokszor és sokan vitatták, kutatták az „aszfalt” rejtélyét. Ezért különös tekintettel voltunk a hatalmas festmény tisztításánál, hogy lokalizáljuk a bitumennel festett részeket, tanulmányozzuk a rétegfelépítéseket. Nem utolsó sorban, hogy okoz vagy okozott-e elváltozásokat ez az anyag. Megfigyeléseink szerint valószínű igaz Munkácsy kijelentése, „mi értettük egymást”, ugyanis a világos és a fehér színeknél alkalmazott mélytüzű barna aláfestés nem vérzett át, nem ráncosította a felületet. De ugyanígy szinte változatlan frissességgel és stabilitással fennmaradtak a barna drukkerek, árnyékolások, melyek oly jellemzőek e festményre, hogy valósággal meghatározzák szín- és formavilágát. A rétegvizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy Munkácsy az egyes felületeket több, igen vékony rétegben alakította. Tehát öt-hat alkalommal tért vissza a felületre. A Krisztus-alak fehér ruhájából vett minta mikroszkópos * Malonyai Dezső: Munkácsy Mihály élete és munkái, Bp. 1898 11
