Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)

Kovács Petronella: Beszámoló a Magyar Képzőművészeti Egyetem fa-bútorrestaurátor hallgatóinak Erdélyben végzett munkáiról

és tisztítási próbákat végeztünk két további ládán.15 (1-3. ábra, I. tábla 4, 8, II. tábla 10, 12-15. kép)

A felvált festékrétegeket kolettával rögzítettük.16 Amakacsabb felválások esetén az alkoholos előnedvesítés és a kötőanyag bejuttatása után cigarettapapírral ragasztottuk le a felületeket, majd a koletta megkötése után vasaltuk. (2. ábra, I. tábla 3. kép) A felületi szennyeződéseket portalanítás után zsíralkohol-szulfát vizes oldatának habjával távolítottuk el.

Az átfestett szobrokon kutatóablakok segítségével feltártuk a festékrétegeket. (I. tábla 7. kép) Megfelelő felszerelés és anyagvizsgálatok hiányában ennél több beavatkozást nem végeztünk a tárgyakon.

A felsorolt munkákon túl infrakameránkkal megvizsgáltuk és felvételeket készítettünk az egyházművészeti kiállításon látható Mária megkoronázása c. oltárképről.

A munka végeztével baráti találkozó keretében beszámolót tartottunk a Hargita megye múzeumaiban dolgozó restaurátoroknak az általunk végzett munkáról és az alkalmazott módszerekről. Az összejövetel lehetőséget nyújtott mind az erdélyi mind a magyarországi restaurátoroknak kapcsolatteremtésre és több helyre meghívást kaptunk hasonló gyakorlatok megszervezésére.

A csíki restaurálás gyakorlathoz kapcsolódó három napos tanulmányi kirándulás során megtekintettük a környék valamint Brassó, Szászhermány és Prázsmár templomait.

Székely udvar hely, 1997

A tárgyrestaurátor szak felvételi rendje szerint általában kétévente két-két szakirányra hirdetünk felvételt,17 így két év elteltével 1997-ben tértünk vissza Erdélybe újabb farestaurátor hallgatókkal,18 ezúttal Székelyudvarhelyre, a céhemlékekben gazdag gyűjteménnyel rendelkező Haáz Rezső Múzeumba.

A székelyudvarhelyi céhekről

Erdélyben az első céhek a 14. században alakultak, elsősorban a fejlettebb városokban, (Nagyszeben, Brassó, Beszterce, Medgyes, Segesvár, Kolozsvár), majd fokozatosan más városokban és vásárhelyeken is létrejöttek (Torda, Gyulafehérvár, Nagyenyed, Marosvásárhely).

15 1. Mozgatható szárnyú angyal szobor (Nr. INV. 74681) 2. Imádkozó alak (Nr. INV. 173/A), 3. Imádkozó alak (Nr. INV. 173/B), 4. „Püspök” szobor (4. 151-42. Mádéfalváról), Püspökszent szobor (NR. INV. S.C. 12/156), 6. Szt. Ágoston szobor (NR. INV. S.C. 13/157), 7. Szt. Katalin szobor, (NR. INV. S.C. 10/154), 8. Szt. Borbála szobor (NR. INV. S.C. 9/153), 9. Festett ládika, 1815 (NR. INV. 3342) 10. Festett láda (NR. INV. 2358), 11. Festett láda (NR. INV. 3278). A szobrok egy része valószínűleg a csíksomlyói ferences rendházben működő faragóműhelyben készült a 15-17. században. Ld.: Egyházművészeti kiállítás. Csíki Székely Múzeum. Kiállítás ismertető én.

16 Összetétele: zselatin, víz, melasz, ökörepe

17 2003 óta évente három szakirányra lehet jelentkezni

18 A gyakorlaton Bérezi Miklós, Funk Péter, Kovács András, Szabó József és Szemerey Tamás IV. éves hallgatók, a korábban fa-bútorrestaurátor diplomát szerzett Tóth Zsuzsanna, valamint Kovács Petronella gyakorlatvezető és Mihály Ferenc oktató vettek részt.

Székelyudvarhelyen a céhek megalakulásához szükséges történelmi feltételek - a különböző mezővárosi jogok megszerzése folytán megindult városi fejlődés eredményeképpen - a 16. században teremtődtek meg. A kézművesipar a helyi nyersanyagokra - a város és környéke elsősorban mezőgazdasági és főleg állattenyésztési jelleggel bírt - támaszkodva szerveződött, ezzel magyarázható, hogy az első céhszervezetet a tímárok és cserzővargák alapították, feltehetően 1556-ban. Más vélemények szerint a fazekasok céhe a legkorábbi alapítású 1572-ből.19 A szűcsökhöz, 1579-ben született céhszabályzatukat elfogadva 1606-ban csatlakoznak a szabók.20

Kis létszámuk miatt gyakori volt a különböző kézművességet gyakorló mesterek közös céhbe való tömörülése. Ezt a lakat-gyártók és csiszárok 18 pontból álló szabályzatukba, melyet Bethlen Gábor 1613. május 13.-án megerősített a 10. pont alatt be is foglalták: „Ha valamely mester közinkbe akar állani, ki az mi ezéhünkbe illendő, úgy mint, tudni illik: szíj gyártó, nyereg gyártó, kováts és asztalos mesterek legyen arra authoritásunk, hogy közinkbé és ezéhünkbe be fogadhassuk ennek utánnais mindenkor, amikor akarjuk”21

Egy-egy munkafolyamat önálló mesterséggé való válásával a céhek széttagolódására, több céhhé történő szétválására is voltak példák. Udvarhelyen a tímárok céhéből 1635- ben kiváltak a szíjgyártók és csizmadiák, majd ez utóbbiból hosszas perlekedés és huzavona után, közel száz év múlva, 1819-ben a kordoványosok. A 17. század második felében a mészárosok alkottak céhet.22 A 18. században további céhek - szíjgyártók (1779), fésűsök (1791), kalaposok (1814) alakulnak. Más városokhoz hasonlóan Udvarhelyen a céhek mellett legénytársulatok is működtek. A mészáros legények, pl. 1821—ben alapították társulatukat.

A céhrendszer 1872-ben bekövetkezett felszámolását megelőző időkre az udvarhelyi céhek, megalakulásuk történelmi hátrányait behozva, az erdélyi kézművesipar jelentős képviselőivé váltak. Az 1870-es népszámlálás adatai szerint a város lakosságának 23 százalékát tették ki az iparosok és kereskedők, ezzel Kézdivásárhely (28%), Marosvásárhely (25%) után Székelyudvarhely a harmadik helyen állt. Az 1872-es királyi dekrétum ipartestületeket vezetett be. A 15-17 udvarhelyi céh 13-15 ipartársulattá alakult át, gazdasági potenciáljukat tekintve megelőzve a fent említett városokat.23

A céhek életében a céhmester gazdasági, adminisztratívjogi és vallási vezetői funkciói mellett őrizte a céhládát, a céh pecsétjét valamint iratait. Házában tartották a céhgyű-19 Tamás Margit: Adalékok a székelyudvarhelyi céhek történetéhez a XV. századtól a XIX. század második feléig. Diploma dolgozat. Kézirat. Babes-Bolyai Tudományegyetem, 1964. 5. o.

20 1628-ban (1629?) szétválnak.

21 Bács Károly: A székelyudvarhelyi kézműves céhek. A céhtermelés kizárólagossága és az egyedárúsítási állapot. I. fokozati dolgozat, kézirat. Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, 1981. 18. o.

22 A mészáros céhről biztos adat csak 1809-ből van.

23 Kozma Ferenc: A székelyföld közgazdasági és közművelődési állapota. Budapest, 1879. alapján. Ld.: Tamás Margit id.m. 24. o.

64