Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Demeter István: Nyikómenti székely porta a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban
8. ábra. A vízcsendesítő, szarufa rögzítése a koszorúgerendához. A hagyománytól eltérően két kakasüllőt használtak. A felsőt faszegekkel rögzítették, az alsót, mely megfelezte a szarufa hosszát, csapolással és kiékelve rögzítették. (8. ábra) Az ENy-i és DK-i szarufákat csak a felső kakasüllőig engedték, így mindkét oldalon füstlyukat hagytak. Nem bizonyított, hogy a lyukakat konttyal födték volna be. A szarufákon talált eredeti lécezés nyomai - 38-42 cm távolságra levő furatok - elárulták, hogy grániccal (gránittal) fedték a házat. Valószínű széküléssel erősítették meg a tetőszerkezetet a cseréppel való befedésekor. Több, évszámos cserepet is találtunk: 1807,1810-ből. Egy későbbit UNITÁRIUS GM 1909 CSEHÉTFALVA felirattal. Ha elfogadjuk a gránic 30 éves tartósságát, akkor egy 1807-es vagy 1810-es cserepes átfödés igazolható. A két tetődíszből sikerült megmenteni az egyiket, mely lándzsa alakú és tölgyfából készült, mérete 8x34 cm. (A ház áttelepítéséről ld. színes 5-6. színes kép) 2. A csehétfalvi csűr és pajta A csűr A hagyományos székely portához tartozó csűr, 1996 nyarán Csehétfalváról került áttelepítésre a múzeumba.5 A falu írásos említésének alapján 1567-ben Chijeketfalwa néven szerepelt és 17 portát számlált. ANyikó középső völgyszakaszának eldugott települése. „Konyhapatakának csaknem völgyfejében alig láthatóan elrejtve fekszik szépregényesen, mint szentírási békelak.”6 „A patak nevét és a felső völgyszakaszban fekvő falu nevét a népi etimológia a Firtos várához kötődő regékkel magyarázza: a patak, mivel a várban lakó fejedelem konyhájából indult útjára, Konyhapataka nevet, az alább fekvő település pedig, ahol a vár cselédei laktak, Cselédfalva, s ebből származóan Csehétfalva nevet kapta.”7 5 A csűr felmérését Búzás Miklós és Beinschróth Mária magyarországi építészek végezték. 6 Orbán Balázs: A Székelyföld leírása I. Pest,1868.112. o. 7 Dr. Molnár István: Helytörténeti adalékok a székelykeresztúri egyházkor eklézsiáinak ismeretéhez. Keresztény Magvető 1994/1. 35. o. A településformát vizsgálva, a völgyi, szabályozott halmazfalvak közé sorolható, keresztcsűrös udvarai szalagtelkekbe rendeződnek. (9. ábra) 9. ábra. Csehétfalva településrajza. A Csehétfalva 22. szám alatti, Kovács Lajos tulajdonát képező csűr történetéről semmi adat nincs birtokunkban, kivéve egyetlen ceruzával felírt 1908—2-es évszámot, mely a könyöklőn (az állatok etetését szolgáló ajtó helyi megnevezése) olvasható. A csűr építésekor másodlagosan felhasználták egy korábbi építmény faanyagát. A csűr keresztben a lakóház tengelyével, DK-ENy irányba feküdt lezárva az udvart. Az átjáros csűr négy osztató, pajta-csűr-pajta-szekérszín részekkel. (10-12. ábra) A csűr építését a föld felszínére rakott terméskövekkel kezdték, sarkain nagyobb, középen kisméretű köveket használtak, melyeket kötőanyag nélkül helyeztek egymásra. Mivel a csűr enyhe, K-E irányú emelkedőre épült - és közvetlenül mellette folyt el a faluárok - a keleti falat 60 cm magasra rakták. Talpgerendái tölgyfából készültek és feles csapolással illesztették össze őket. Ezekbe csapolták bele a két pajtaajtó félfáit, és a csűr négy sarkánál levő tartóoszlopokat. Gömbölyű fenyőfákból gerezdbe rakták a boronafalat, melyek a csűr belső falsíkját 25 cm-el meghaladják. A délkeleti sarkon a boronákat 120 cm-el hosszabbra hagyták, kerítést képezve az udvar keleti oldalán, mellyel az állatok pajtába való beterelését segítették. Az udorban hoszszabbra eresztették a boronafákat, hogy a széna tárolására a csűrben 60-70 cm-el nagyobb felületet nyerjenek. 46
