Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Bóna István: Falképtechnikák
17. ábra. Tasmániai tigrist ábrázoló sziklafestmény Észak-Ausztráliából. Kora ismeretlen, de erről a területről a tasmániai tigris körülbelül 2000 éve kipusztult. Az egyes korok jellemző technikái Az őskor monumentális festészete Paleolitikum A paleolitikum idejéből fennmaradt sziklafestményeket a falfestészet elődjének tekinthetjük. Az őskorban használt pigmenteket máig alkalmazzuk. Számunkra azért nagyon fontosak, mert ezek tanulmányozásával szerezhetünk információkat a festészet anyagainak hosszú távú viselkedéséről. (17. ábra, I. színes tábla 1. kép) A hematit például az egyik legtartósabb pigmentnek számít. Néhány ezer év alatt azonban gyakran sötét, feketés lilává változik.29 A kötőanyagok közül az emberi vérről kiderült, hogy 10000 év múlva is megtart valamennyit kötőerejéből.30 A viasz lebomlását is így sikerült tanulmányozni: az Észak-Ausztráliai Arnhem Land viaszból készült sziklaképeinek tradíciója legalább 4000 évre tekint vissza - lehet, hogy régebbi is - és a 20. századig folyamatos volt. Az igazoltan legkorábbi, teknősbékát ábrázoló viaszkép a kutatók szerint a végső pusztulás előtti állapotban van. A különböző korú viaszok vizsgálatával megismerhető volt a lebomlás folyamata.31 A legrégibb tudományosan datált festett szikla Ausztráliából származik, a Carpenter’s Gap barlangjából. Kora körülbelül 40000 év.32 Európában is egyre régebbi festményeket fedeznek fel Legjelentősebbek a Chauvet, Cosquer és Fumane barlangok. Ezekben, a korszerű tudományos módszerekkel 30000 évesnél idősebb festményeket sikerült kimutatni. A legkorábbi a Fumane barlangban talált lelet, melynek korát minimum 33000 évre becsülik.33 Ezek a hatalmas számok arról tanúskodnak, hogy a falfestészeti alkotások elvileg nagyon tartósak is lehetnek. Pusztulásuk oka elsősorban a hordozó felületek, azaz az épületek pusztulásában, vagy a képek elpusztításában keresendő. Az európai barlangok pigmentjei: természetes vas és mangánoxidok, a sárgától a vörösön át a barnákig. Fehér: fehér agyag, fekete: csontfekete és faszénpor. Korábban úgy gondolták, hogy a barlangi ábrázolások festve vannak. Ma inkább a következő, vizsgálatokra (Lascaux) támaszkodó elképzelés érvényes: kötőanyag nélkül készültek a nyirkos barlangfalra, természetes ffeskósodás kötötte meg őket. Ez a freskósodás, azaz a mészkéreg kialakulása a barlang megnyitása következtében felgyorsult, a keletkező cseppkőkéreg elkezdte letakarni a festményeket. Ezért kellett a Lascaux-i barlangot bezárni. Az európai paleolitikum technikái Kötőanyagról nincs információnk, de ennek oka a hosszú idő alatt történt természetes lebomlás is lehet. A „barlangfestmény” elnevezés reflexszerüen hozza magával az ecset használatának elképzelését, noha erre semmi nyom nem utal.34 Az alább felsorolt festékfelhordási módokat a felületek elemzése és a kísérleti régészet módszereivel készült másolat-próbák alapján állították össze.- Vonalak: krétaszerű pigment rögökkel rajzolva.- Színezett felületek: a porfestéket kagylóhéjakból csövekkel fújták a falra. Lágy kontúrokat értek el. (Pl. a lascaux-i lovak sörényénél).- Éles kontúrok: maszkolás.- Bőrlapkákkal tupfolták a pigmentet a sziklafalra.’5 Az ausztrál őslakók ez időben már ismerték az ecsetet.36 Neolit ikum A Szahara sziklaképei festettek, azaz létrehozóik ismerték az ecsetet. A vizsgálatok során tej eredetű kötőanyagot mutattak ki (pásztomépek!). Catal Hülyük: 6000 éves festett szentélyek. A bennük talált festéseket sokszor felújították, talán minden fontosabb ünnepre. A festések vályogfalon, fehér, finom, nagy mésztartalmú agyagvakolatra készültek. Kötőanyagot nem sikerült kimutatni. A felhasznált pigmentek: földfestékek (okker, hematit), azurit, faszénpor.37 29 Chaloupka, George: Jurney in Time, Reed Books Australia, 1993. pp. 86, 92, 93. 30 Brown - Hughes - Stanton: Management and Conservation Initiatives at Wargata Mina: an Ice Age Aboriginal Hand Stencil Site in Tasmania, in. Management of Rock Imagery, AURA publication 1995. p. 107. 31 Chaloupka, i.m. pp. 165, 157. 32 Flood, Josephine: RockArtofthe Dreamtime, Angus and Robertson, 1997. pp. 11,12,135., Moorwood, M. J.: Visions from the Past, The Arcaeology of Australian Aboriginal Art, Allen and Unwin, 2002. pp. 18, 19, 37, 140. 33 Clottes, Jean: The ’Three Cs’: fresh avenues towards European Paleolithic art, in. The Archaeology of Rock-Art, Cambridge University Press 1998. pp. 112-122., Clottes Jean - Courtin, Jean: Dating a New Painted Cave: the Cosquer Cave, Marseille, France, in. Time and Space, Occasional AURA publication No. 8, Melbourne 1993. pp. 22-27.; rubrica di preistoria, http://www.lippogrifo.it/preistoria.htm 34 Reclams, i.m. p. 124. 35 Mora, i.m. pp. 71, 72. Reclams, i.m. pp. 125, 126. 36 Chaloupka, i.m. pp. 85, 86. 37 Mora, i.m. pp. 72, 73. 20
