Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Mester Éva: Geometrikus alosztás, felfokozott optikai hatások, visszafogott színezés. Az art deco üvegablakainak általános restaurálási problémái. A Liszt Ferenc Zeneakadémia üvegablakainak restaurálása
Az ablakok és környezetük károsodásai Az ólombetétes ablakok a Zeneakadémia legforgalmasabb, legreprezentatívabb részeiben láthatók, így a földszinti előcsarnokban és a Nagyterem melletti folyosókon, az emeleti előtérben, a lépcsőházakban, valamint a Nagy- és Kisterem oldalfalain. A 2001-2002 között megvalósult üvegrestaurálási munkák nem érintették az előadótermeket és a lépcsőházak ablakainak egy részét. Az elmúlt csaknem száz év alatt az üvegablakokat, valamint az ablakpaneleket befoglaló fa nyílászárókat és ablaktokokat többször javították szakipari módszerekkel, amelyeket nem dokumentáltak. Az ablakok tartószerkezetéről azért kell említést tenni, mivel ezek szoros kapcsolatban vannak az ólmozott panelekkel. Változásaik, károsodásaik kihatnak a díszüvegezés állapotára. A nagyméretű nyílószárnyak nagy része vetemedett, deformálódott az ólmozott mezők súlya és a nyitogatás, mozgatás miatt. Az ablakpanelek legjellemzőbb károsodásai:- különböző mértékű felületi deformációk- üvegtörések, üveghiányok- pótlások eltérő színárnyalatú, textúrájú és vastagságú üveggel- az ólomsínek károsodásai, roncsolások, törések, hiányok- az ólomsínek eredetitől eltérő szélességi méretei- átólmozott üvegtörések- kilazult merevítővasak- az üvegfelületek és ólomsínek általános szennyezettsége (tömítőanyag, festék, stb.) Esztétikailag a legzavaróbbak a törött és hiányzó üvegelemeken kívül, az eltérő színárnyalatú és textúrájú üvegpótlások, a kompozíció grafikai rajzát megváltoztató újraólmozás, az utólagosan betoldott (12. kép), az üvegtörések elfedésére szolgáló ólomsínek, a felületi deformációk, és az ablakkeretek gondatlan mázolásából eredő festékfoltok, durva ráfestések, festéklefolyások voltak. A hálós kötés buktatói az ólmozási technikában A legrosszabb állapotba a földszinti és az emeleti előcsarnok nyitható ablakszámyai kerültek. Az előnyösebb vizuális hatás miatt a karcsú, statikailag alultervezett nyílászárók az üveg és az ólomsín nagy súlya alatt, a vasalatok lazulása folytán megereszkedtek, deformálódtak. Az ablakszámyakat a legtöbb helyen nem lehetett becsukni, rögzíteni. A keretek vetemedése, az ólomsínek természetes korróziója és tömítőanyaguk öregedése az ólmozott üvegmezők teljes felületi deformációját idézte elő. Mindezt fokozta, hogy a hálósán összekötött ólomsínek forrasztási csomópontjai — a gyakori nyitogatás miatt - meggyengültek, széttörtek. A gyakran 80—100 cm hosszúságú, keskeny üvegelemek deformálódtak, fokozatosan kilazultak az ólomkeretből. Vagy kiestek, vagy eltörtek a kritikus helyeken, ahol a nyomás túl nagy volt. (13. kép) Összegezve, a hálós szerkezetű ablakrészek károsodása a tartószerkezetek vetemedése folytán, de főleg a mozgatás hatására gyorsult fel. Az ablakmezők alján lévő, a kompozíciót indító motívumsorok harmonikaszerűen csuklottak össze a fölöttük lévő üvegfelületek nyomása alatt. (14. kép) Mivel ezeket a körbeólmozott ablakmezőket a szélső ólomsín szögelésével rögzítették a fa ablakszámyakba, a megnyúlt sínek fokozatosan kiszakadtak a keretből, az ablakmezők felső széle elvált a kerettől, gyakran a közbeiktatott merevítővasról is leszakadva. A többirányú felületváltozás és deformáció eredményeképp nemcsak az ólomháló szakadt szét, de a nagy nyomás következtében a legtöbb esetben eltörtek, kiestek az üvegelemek is. Miután minden kompozíció a hálós szerkesztési elvet követi, az összes restaurálandó ablaknál ugyanazok a károsodások jelentkeztek, halmozottan hátrányos helyzetet teremve. A hálós kötés, valamint a hosszú keskeny üvegcsíkok mellett egy harmadik tényező - az ugyancsak a kordivathoz kötődő plasztikus üvegbetétek is növelték a romlás kockázatát. A préseléssel készült, legnagyobb magasságukban a 2,5 cm-t is elérő, kör alakú, nehéz díszítőelemek csekély, 2 mm-es peremükkel nehezen rögzíthetők az ólomfoglalatokba. Ezeket az ajtók üvegbetétjeiben alkalmazták. A rázkódás hatására a nyílószárnyakból a kisméretű, de súlyos üvegelemek kilazultak. A restaurálás lépései Az üvegmezők restaurálása előtt - asztalosmunka keretében - meg kellett oldani az összes nyílászáró átfogó javítását, illesztését, zárhatóságát. Először eltávolításra kerültek a nyílószárnyak és az ablaktok közé dolgozott műanyag hőszigetelő szalagok, amelyek nagyban gátolták a pontos illesztést és zárhatóságot. A hőszigetelési funkció átkerült a külső ablakszámyakra. Javításra, cserére szorultak a meglazult, kitöredezett zsanérok, különféle vasalatok, fémszerkezetek. Megtörtént a vetemedett, hiányos és sérült fakeretek és tokok javítása, a hiányok pótlása, majd végül az illesztés és a zárhatóság megoldása. A behorpadt, vetemedett üvegmezők nemcsak esztétikailag rontották a műemléki környezetet, de sorozatos üvegtöréseket idéztek elő, tovább csökkentve az ablakszárnyak tartását. Tekintettel a szokatlanul nagyméretű, 50x230 cm-es ablakszámyakra és az ólomhálók sérüléseire, - az újraólmozási munkák kivételével - a restaurálást célszerű volt a helyszínen, külön erre a célra kialakított, zárt restaurátor műhelyben végezni. így el lehetett kerülni a szállításból adódó további sérüléseket. Az ablakpaneleket csak indokolt esetben bontottuk ki a fakeretekből. Az ólmozott mezők mozgatása, restaurálása kerettel együtt, vízszintes helyzetben, külön erre a célra kialakított munkaasztalokon történt. A szinte minden üvegmezőn, kisebb vagy nagyobb mértékben előforduló vetemedéseket (1-3 cmeltérésa síktól), manuális úton szüntettük meg. Több lépcsőben, kétoldali óvatos egyengetéssel nagyon jó eredményt lehetett 124
