Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)
Mester Éva: Geometrikus alosztás, felfokozott optikai hatások, visszafogott színezés. Az art deco üvegablakainak általános restaurálási problémái. A Liszt Ferenc Zeneakadémia üvegablakainak restaurálása
érkeztek Európába. Elindul diadalútjára a Louis Comfort Tiffany által szabadalmaztatott, a féldrágakövek ragyogását idéző opalescens üveg. Ugyanakkor megjelentek az erőteljesen textúráit, rusztikus felületű üvegek, melyek halvány tónusuk ellenére erőteljes optikai effektusokat mutatnak. A századforduló megváltozott esztétikai értékrendje, - amely kedvezett az újítások befogadásának,- teljesen új irányzatot hozott az anyaghasználatban és a színalkalmazásban egyaránt. Részben, vagy teljesen megszüntette az üveg felületi festését, ezzel együtt a sötét árnyalatokat. Az optikai hatásokra (márványozott, tiszta színek, erőteljesen textúráit felületek) és az ólomsínek grafikai rajzolatára helyezte át a hangsúlyt. Ennek hatására a színek visszanyerték prioritásukat. Az egészen markáns, telített színek mellett megjelentek a leheletnyi árnyalatú üvegszínek is. Általános helyzetértékelés Az előzőekben ismertetett, megváltozott szemléletmód napjaink restaurálási gyakorlatában is új problémák megoldásának szükségességét veti fel. A századfordulós üvegablakok műtárgyi értékének általános elismerése csupán 15-20 éves múltra tekint vissza Európában. Számbavételük, vizsgálatuk napjaink feladata, helyreállításukra még nem alakult ki egységes elméleti és gyakorlati módszer. Az ICOMOS Nemzetközi Üvegablak Bizottsága 10. közgyűlésén a Velencei Karta ajánlásait követve, meghatározta a történeti üvegablakok védelmének, konzerválásának, restaurálásának legfontosabb irányelveit. A historikus és századfordulós emlékanyag esetében is ezek a direktívák követendőek. Ezek közül a legfontosabbak:- eredeti tartószerkezetek, vasalatok megőrzése- eredeti ólomsínek megőrzése- ólomsínek sérüléseinek javítása (hiányok pótlása, törések átforrasztása)- eredeti ólomrajzolat visszaállítása (üvegtörések átólmozása kerülendő)- törött üvegek láthatatlan ragasztása (epoxigyantákkal)- málló üvegfelületek és rossz megkötésü festések rögzítése visszaoldható vegyszerekkel- hiányzó üvegek pótlása az eredetivel megegyező anyagminőségben és színárnyalatban- megelőző, helytelen beavatkozások korrekciója- összes beavatkozás részletes dokumentálása A századfordulós üvegablakok megőrzése egyre sürgetőbb feladat. Sok elpusztult belőlük a 20. századi háborúk és az ízlésváltás következtében. Amerika időben gondolt saját üvegablakainak védelemre, tisztában volt értékükkel. Kihasználva a lehetőségeket, a közelmúltig előszeretettel vásárolta fel az európai díszüvegezési munkákat. Ma a restaurátoroknak nemcsak az üvegablakok természetes romlásából adódó feladatokat kell megoldani, de a védettség hiányában az előző, helytelen, szakszerűtlen, koncepció nélküli beavatkozások korrekcióját is el kell végezni, az eredeti megjelenés visszaállítása érdekében. A hazai gyakorlat azt mutatja, hogy a legutóbbi időkig ezeket az üvegablakokat többnyire szakmunkások javították, főleg karbantartási céllal. Legfőbb feladatuk a panelek statikai biztonságának helyreállítása, a törött, hiányzó üvegszemek pótlása volt. Ezeknél a beavatkozásoknál nem vették figyelembe a restaurátor-etikai elveket, nem érvényesült az eredetiség következetes védelme. Gyakran a teljes üvegmezőt újraólmozták, figyelmen kívül hagyva az ólmozás jellegzetességeit, a kompozíció ólomsínek által kialakított grafikai rajzolatát, az ólomsínek szélességi méreteit, stb. A törött üvegelemeket új, eltérő színárnyalatú és textúrájú darabokra cserélték. Ezt nemcsak a hozzánemértés, de a szűkös raktárkészlet is előidézte. A munkálatokról egyáltalán nem készültek szakmai dokumentációk. Tényként meg kell említeni, hogy hazánkban is, mint más, volt szocialista országban az anyagbeszerzési lehetőségek meglehetősen korlátozottak voltak ezekben az időkben. Magyarországon kizárólag a Magyar Nemzeti Bank hozzájárulásával lehetett nyugati országokból anyagokat, festékeket, táblaüveget beszerezni, meglehetősen limitált anyagi keretek között. A hosszú, esetenként akár egy évet is kitevő átfutási idők nagymértékben hátráltatták a szakszerű munkavégzést. A Zeneakadémia üvegablakainak jellegzetességei Az épület díszüvegezésü ablakai jól mutatják a szecesszió dekoratív irányzatának jellegzetességeit, a régi és új stílus közötti különbséget. Ellentétben a középkor és a historizmus gazdagon festett, ólomsínekkel sűrűn átszőtt színdús kompozícióival, itt az esztétikai értéket a nagyvonalú, világos vonalvezetés, az új szemléletű színdinamikai megoldások adják. A nagyméretű ablakfelületeken az ólomsínek és színfoltok átlépnek egyik ablakmezőről a másikba, a fa ablakkeret alosztásai csak fizikailag választanak el, az egész kompozíció vizuálisan egységes kompozícióvá kapcsolódik össze egy ablakfelületen belül. (8. kép) A tradicionális üvegfestészethez hasonlóan az üvegablakok itt is egyfajta függönyként szolgálnak. Nem a színek tónusértékeivel és a Schwarzlot fátyolos bevonatával, hanem az üvegfelületek rusztikus textúrájával érik el a külvilág kirekesztését a belső térből. (9. kép) A hatalmas üvegfelületeken beáradó fény az üveg optikai hatásait erősíti, az érzékeny, tudatosan összehangolt finom színárnyalatok, a kristályos csillogás és az ékszerszerű ragyogás adja az ablakok új minőségű szépségét. (10-11. kép) A restaurátornak elsődleges feladata, hogy ezeket a különleges, egyedi hatásokat, összefüggéseket megőrizze, az alkotó szándékainak megfelelően, mert ezek adják az ablakok esszenciális tartalmát. Itt a munka lényege az eredeti optikai, grafikai, színdinamikai értékek megőrzése, helyreállítása, az anyagok, színek, technikák tiszteletbentartásával. 122
