Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 5. (Székelyudvarhely, 2006)

Orosz Katalin: A Magyar Országos Levéltár állományvédelmi programjának kialakítása egy statisztikai állapotfelmérés eredményeinek felhasználásával

A minták állapotfelmérése A minták állapotának felmérését két, erre kidolgozott adatlapon végezzük. Ezek fejlécén rögzítjük az általános információkat, majd a csomót, vagy kötetet átnézve beje­löljük a talált károsodási típusokat. Végül a károsodások jellegét - mechanikai, kémiai, biológiai stb. - és mértékét - közepes, erős - rögzítjük. Azért használunk két adat­lapot, mert az egyiken a dokumentum általános állapotát, a másikon a savasságra utaló nyomokat és a papír savas­ságának mértékét rögzítjük. (1-2. táblázat) Apapír savasságát és lignintartalmát pH és lignin tollal ellenőrizzük. A károsodás mértékének megállapításakor azt kell figyelembe venni, hogy az mennyire befolyásol­ja a kutathatóságot, vagyis a kutatás során milyen esély van az információvesztésre. PL, ha egy lapon szakadások, hiányok vannak, de azok nem érintik a szöveget, akkor az még közepes károsodás, azonban ha csak egy nagyobb szakadás van de az a szövegben, az erős károsodásnak minősül. A felmérés elvégzése előtt, ezt a szemléletmódot el kell sajátítani. Az összes minta felmérése után az adatok számító­gépbe kerülnek, és egy erre írt program segítségével el­végezhető azok összesítése és kiértékelése. A program a következő kategóriába sorolja az iratokat a felmérőla­pon rögzített állapotuk alapján: Kutathatósági kategóriák 0 Nagyon jó állapotú dokumentum, kutatható 1 Enyhén károsodott, kutatható, de a kutatás esetleg ká­rosíthatja 2 Gyenge állapotú dokumentum, a kutatás csökkentheti az élettartamát 3 Nagyon gyenge állapotú dokumentum, a kutatás során bizonyosan információ vész el (töredékek leválása) Az UPAA felmérés eredményei az Országos Levél­tárban Mivel a három épületben egyenként is nagy mennyisé­gű, és különböző korú, jellegű iratokat tárol a levéltár, a fel-I. ábra. A leggyakoribb károsodási típusok a főépületben. 4 kép. Az iratok csomós tárolása a főépületben. mérést épületenként végeztük el. A módszer csak a levéltá­ri iratok és kötetek felmérésére alkalmas, ezért a térkép- és oklevéltárat, a fotó- és pecsétgyűjteményt, a mikrofilmtárat és a tervrajzokat nem vontuk be a vizsgálatba. Ezek álla­potfelmérésére új módszer kidolgozása szükséges. A Bécsi kapu téri főépületben zömmel 19. század előtt készült, rongypapírra írt iratanyag található. Tetemes ré­szüket még ún. iratcsomókban tárolják. Sok csomóban összehajtott oklevelek, térképek, fotók is találhatók. (4. kép) Ebből következően a leggyakoribb károsodási típusok a mechanikai károsodás és a tintamarás. A savas iratok aránya (korukból következően) alacsony ebben a gyűjteményben. (1. ábra) Az eredmények összesítésekor kiderült, hogy nagyon magas (39 %) az erősen sérült, állapotuk miatt elvileg nem kutatható iratok aránya. Bár tisztában voltunk azzal, hogy a gyűjteményben sok a rossz állapotú irat, ekkora arányra mégsem számítottunk, és ez a tény az intézmény vezetését is meglepte. (2. ábra) A másik két épületben többnyire 19-20. századi ira­tokat őriznek, ezért itt várható volt a savasság és a papír törékenységének nagy mértéke. Ezt a vizsgálat is igazol­ta. Tapasztalataink szerint ezekben a gyűjteményekben, 2. ábra. A károsodások mértékét mutatja a kutathatósági kategóriák aránya. 105

Next

/
Thumbnails
Contents