Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 4. (Székelyudvarhely, 2004)
Újvári Mária: Néprajzi textíliák tárolása, konzerválása és kiállítása
A vízzel való tisztítás a legjobb a textília szempontjából, mivel a víz lágyítja, duzzasztja a textilszálakat, csökkenti a bennük lévő feszültséget és sok ásványi anyagot eltávolít. Előtte azonban mechanikai úton távolítsuk el, amit lehet. Ehhez használhatunk ecsetet, esetleg porszívót is. Javasolt a tüllön keresztül történő porszívás, így a textilszálak kevésbé sérülnek (8. kép). Mosás előtt mindenképpen végezzünk levérzési próbát, mert tönkre tehetjük a tárgyat, ha valamelyik színezék megindul. Tegyünk tiszta papírvattát a tárgyból vett apró mintaszál alá, majd cseppentsünk rá desztillált vizet, illetve a felhasználandó mosószeres oldatot. Átnedvesedés után, ha az alátét fehér marad, a színezék tartós, ha elszíneződik, más tisztítási módot vagy mosószert kell választani, a nedves tisztítás nem ajánlott. A mosáshoz anionos és nem ionos felületaktív mosószereket - pl. Evamin CC, Hostapon, Genapol LRO7 - és lágyvizet használjunk. Lágy vizet ioncserélő gyantás készülékkel állíthatunk elő, de ennek hiányában használhatunk nátrium-hexametafoszfátot (Calgon) vagy EDTE-t (etilén-diamin-tetra-ecetsav) is a vízlágyításhoz. A mosás csak rövid ideig tartson, mert a hosszú mosási idő alatt a szennyeződések visszarakódnak a textilszálak közé. A mosószer mennyisége ne legyen több, mint 0,5-2 g/liter. A mosáshoz használt víz hőmérséklete múzeumi textíliák esetében nem haladhatja meg a 40°C -t. A mosást kevés mozgatással végezzük, időtartama minél rövidebb legyen, hogy elkerüljük a textil állapotának további fizikai romlását. Fehérítést múzeumi textíliáknál nem alkalmazunk, mivel a fehérítő anyagok roncsolják a textilszálakat. A cellulóz szálaknál a lilás, barnás foltok gombáktól, mikroorganizmusoktól erednek, ezért eltávolíthatatlanok. Fertőtlenítő mosáshoz baktericid és fungicid szereket használhatunk, ilyenek a Preventol CMK8 (paraklór-metakrezol 0,05-0,1 %-os alkoholos oldata) és a Dodigen 226° (alkil-dimetil-benzil-ammóniumklorid). A megfelelő szárítási módszert mindig a tárgy állapota és jellege alapján döntsük el. A selymeket és damasztokat üveglapon tanácsos szárítani, színoldalukkal lefelé. Ezzel a módszerrel elkerülhető a vasalás, ami szintén gyengíti a textíliát. A hímzéseket és csipkéket polipropilén fóliával borított Hungarocell10 lapon, nem rozsdásodó rovartűkkel kitűzve száríthatjuk. A viseleteket az eredeti formához igazodva kitömjük polipropilén fóliával borított papírvattával. így szárítva szintén elkerülhetjük a vasalást. A néprajzi textíliák megőrzésénél arra kell törekednünk, hogy a tárgyon a legkisebb beavatkozást végezzük: tehát csak a legszükségesebb javításokat, pótlásokat, hiszen célunk az adott állapot konzerválása. Ezt a meggyengült részek alátámasztásával, a szélek lefogó öltéssel történő rögzítésével érhetjük el. A tárgyat varrókonzerválással, ragasztással, vagy a kettő kombinálásával rögzíthetjük az alátámasztó textilhez. A ragasztást csak a leg7 Gyártja: Clariant GmbH, forgalmazza: Clariant Hungária Kft, 1051 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 8 Gyártó, forgalmazó: ld. 7. jegyz. végső esetben alkalmazzuk, mivel ez visszafordíthatatlan folyamat, a ragasztóanyag nehezen, vagy egyáltalán nem távolítható el a textilrostok közül. Csak törött, varrhatatlan selymeknél alkalmazzuk. Varrókonzerválásnál az előzőleg megfelelő színre színezett alátámasztó textilt és a műtárgyat üveglappal fedett asztalon, száliránynak megfelelően egymásra fektetjük, a széleiket lesúlyozzuk, hogy ne tudjanak elmozdulni, majd a két anyagot csúsztatott fércelő öltéssel, középtől kifelé haladva összevarrjuk. Az egyenlő távolságban elhelyezkedő öltéssorok biztosítják az egyenletes súlyelosztást. A szakadások lebegő lánc- és vetülékfonalait átfogó öltéssekkel rögzítjük az alátámasztó textilhez. A varráshoz vékony, görbe tűt használjunk, ez kevésbé roncsolja az anyagot. Hogy megfelelően „láthatatlan” legyen a varrásunk, a legtöbb esetben színezett selyemszállal varrunk, de - műszál kivételével - lehet más, az eredeti textíliához hasonló, vékony szál is. Erre nincs pontos recept, ezt mindig az adott tárgy jellege dönti el. Kiállítási szempontok A legkörültekintőbben tárolt, konzervált, restaurált tárgy is rövid idő alatt jóvátehetetlen károkat szenvedhet, ha - kiállításba kerülve - nem biztosítjuk számára a megfelelő körülményeket. A textíliákat legcélszerűbb alátámasztva, azaz fektetve kiállítani. Ha erre nincs lehetőség, akkor törekedjünk arra, hogy csökkentsük a felfüggesztett textíliák súlyát a legjobb súlyelosztással. Ez történhet például sík textileknél tépőzár felvarrásával, vagy viseleteknél úgy, hogy egy nehezebb szoknyára kantárt készítünk és a bábu vállára annak segítségével függesztjük fel. Ne szögeljük, ragasszuk, ne gyűrjük a kiállított textiltárgyakat és csak pormentes vitrinekben állítsuk ki őket (9-10 kép). Nem minden esetben kell az eredeti tárgyat kiállítani, az értékesebb textilekről készítsünk inkább rekonstrukciót. Állandó kiállításban a viseleteket célszerű időnként kicserélni, mert a több éves kiállítás időtartama alatt anyaguk sokat öregedhet. A női viseletek kiállításánál gyakori probléma, hogy a bábukon a szoknyák nem állnak olyan szépen, mint ha keményítve lennének. Ezt a hatást elérhetjük előre elkészített farpárnák alkalmazásával. Ezeket a párnákat mosott vászonba varrt vatelinból készíthetjük. A kiállítási vitrinek belső megvilágítása sem lehet több 50 luxnál. A vitrineknél alkalmazhatunk ki- és bekapcsolható világítást is, hogy ne érje indokolatlanul fény a textíliát. Végezetül, még egyszer felhívjuk a kollégák figyelmét a megelőző konzerválásra, amely csoportmunka, közös, tárgyközpontú gondolkodást és gondoskodást igényel a műtárgymegőrzés körülményeinek javítása érdekében. 9 Gyártja: Farbwerke Hoechst AG, forgalmazza: Clariant Hungária Kft, 1051 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 12. 10 Szigetelőanyagokat forgalmazó üzletekben kapható 61
