Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 4. (Székelyudvarhely, 2004)

Görbe Katalin: A kiegészítés módszerei a festmények restaurálásában

7-8. kép. Ismeretlen észak-itáliai festő: Két férfi félalakja, fatábla, 1500 körül, Szépművészeti Múzeum Csala Ildikó diplomamunkája, 1990-91

9-10. kép. Kracker János Lukács műhelye: Szt. Borbála, vászon, 18. sz. második fele, az egri Minorita templom Nepomuki Szt. János mellékoltárának predella képe - Répássy Viktor Csaba restaurálta, 1998-99

a hívőkből.5 Korunkban a kultikus érték áhítatát pótolandó, jelentős szerepet kap a tárgyak régiségértéke. Ahogyan visszafelé megyünk az évszázadokban, mindinkább visszafogottan merül fel a hiánypótlás indokolhatósága és szükséges voltának igazolhatósága - minél régebbi a tárgy, annál természetesebbnek érezzük sérüléseit, jobban elviseljük töredékes állapotát. A töredék, a részlet önmagában is

5 Pl. egyes ikonokat, szobrokat csókolgattak, simogattak, virágot helyeztek rájuk, a csíksomlyói csodatévő Mária szobrot búcsújárás idején nyírfaágacskákkal érintették meg.

tud hatni. Magában hordja az elveszett atmoszférát, amelyet teljes egészében pótolni már nem lehet.

Különös hangsúllyal vetődik fel a kiegészítés módja a barokk kor illuzionisztikus falfestményei esetében. A falkép ebben az esetben az építészeti elemek által konkrétan határolt teret áttöri, és az azt megnövelő, kiegészítő tér illúzióját kelti. A festő valójában az építészet által

11