Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Mester Éva: A Kárpát-medence üvegfesztészete. I. Ábrázolásmód, technika, anyaghasználat
Festékösszetétel, kötőanyag, felhordás Vasoxid: 110 dkg, kobaltoxid: 20 dkg, krómoxid: 70 dkg, flusz: 200 dkg. Mint a kontúrfestéknél itt is számtalan használható receptúra létezik, - egyéni és kereskedelmi forgalomban lévő. Kötőanyagok lehetnek: gumi, cukros víz vagy dextrin. A bevonás nagy figyelmet és gyors egymás utáni műveletsort kíván. A festéket 2-3 cm széles laposecsettel felhordjuk az üveg felületére, a kontúrfestéshez hasonlóan a belső oldalra, és a még nedves festéket széles, borz oszlatóecsettel egyenletesen szétoszlatjuk. Ezt a műveletet csak száraz ecsettel, a nedves festék felületén végezhetjük el sikeresen, a már megszáradt festékréteget tovább alakítjuk. A tónusértékek finomítását marhaszőrből készített stupfecsettel, vagy rövidre nyírt, elkopott szőrű ecsetekkel lehet elvégezni. A legfinomabb, legaprólékosabb részletképzéshez acélfésű, vagy acéltű használható. Az árnyékoló festést a kontúrfesték teljes száradása után lehet elvégezni, beégetésük egyszerre történik. Grisaille-festés A Schwarzlotfestés fátyolszerűen finom árnyalata, a puritán cisztercita szerzetesrend nevéhez fűződik, az első ablakokat a 13. században a York-i katedrális Five Sisters kápolnájába készítették a szerzetes-üvegfestők. A historizmusban főleg kabinet-üvegképek készítéséhez, ablakbetétekhez, portrék ábrázolásánál használták. (4. kép, lásd a képtáblát) A címerüveg-festészetben is kedvelt volt. Festékösszetétele hasonló, mint a tónusfestékeké, felhordása, megmunkálása, beégetése még nagyobb figyelmet kíván. Lazúr vagy pácfestés (Silbergelb-festés) Ez az eljárás - az ezüst-kloridos pácfestés - is az ősi technikákhoz tartozik. (5. kép, lásd a képtáblát). Már a 14. századtól kezdve folyamatosan alkalmazták a szőke női haj, a hatalmi jelvények, koronák, kardok, ruhadíszítések megjelenítésére és kiemelésére. Az ezüstlazúr nem képez plasztikus felületet, önálló réteget az üveg felületén, mint az eddig felsorolt festési eljárások, mivel hő hatására az üveg felületébe diffundálódnak az ezüst-klorid ionok. A beégetett festék az üveg felületéről eltávolíthatatlan, ezért az üveg külső oldalára festik. Színtartománya a beégetési hőfoktól (580-660°C), az ezüsttartamtól és az alapüveg minőségétől függően a halvány citromsárgától a mély borostyánszínig terjed. Festése nagy gyakorlatot kíván. Általában az oldott állapotú ezüstvegyületet semleges hordozóanyaggal, földfestékkel vitték fel az üvegre. Kék színű, transzparens zománcfestékkel kombinálva optikai színkeveréssel festői zöld színeket alkalmaztak a historizmusban. A Kunstrot és a rézlazúr hasonlóan pácfestéses eljárás. Mindkét festés vörös színt ad, bonyolult égetéstechnikájuk miatt ritkán alkalmazták. Zománcfestés (email) Az üvegfestészet fénykora után, a táblaképfestészet és porcelánfestés befolyásának erősödésével vált divatossá a zománcfestés. A 17-18 sz. idején terjedt el, főleg német nyelvterületen alkalmazták. A festékek színezőanyagai különböző fémoxidok. A zománcfestés felületi festés, viszonylag jól ráég a folyosítóanyagok segítségével az üveg felületére, ezért az üveg külső oldalára kerül. A beégetési tartomány 490-700°C között mozog festékfajtáktól függően. A beégetés utáni transparencia is különbözik, vannak teljesen átlátszatlan opak, féltranszparens és egészen átlátszó, transzparens festékek. A festékek beégetés után nyerik el színüket. Vizes- és olajos bázisú kötőanyagok a felhasználás függvényében egyaránt használatosak. A színes zománcfestést leggyakrabban színtelen üvegre használták, vagy a többrétegű ún. Überfang üvegek visszamaratott színtelen részeinek festésére, díszítésére. (6. kép, lásd a képtáblát) A 19. sz. második felében és még a századfordulón is egyes üvegfestő műhelyek gyakran alkalmazták ezt a technikát, mivel a nagypolgárság díszes otthonaiban, előszoba és fürdőszoba ablakokban nagyon dekoratív hatást lehetett elérni ezekkel a festményekkel. (7. kép, lásd a képtáblát). Az email-festés a kisméretű kabinetüveg-képek nélkülözhetetlen festésmódja volt. Színes maratás Többrétegű üveg (Überfang-glas) az alapja. Egy vastagabb, általában színtelen hordozóüvegre egy vékony, intenzív színű, (leggyakrabban vörös vagy kék) felső réteget borítanak hutaeljárással. A 15. században az üvegfestészet súlypontja a franciáktól áttevődik német nyelvterületre. Ezt a technikát Strassburgban Peter von Adlau (1470-1500) fejlesztette ki. Kezdetben lecsiszolták, később savval maratták le a vékony felső üvegréteget és a színtelen alapot díszítették, festették. Általában a ruhák legdíszesebb mintázatát, ékszereket, fegyvereket, stb. festettek ezzel az eljárással. Kis felületen, - egy üvegosztáson belül alkalmazták. Az igényes kabinetüveg-képek elmaradhatatlan díszítésmódja volt a századforduló idején. Schwarzlot-, Silbergelb- és színes email-festéssel együtt alkalmazták. A Róth Miksa hagyatékban számos szép kabinetkép maradt fenn ebből a korszakból. (8. kép, lásd a képtáblát) 90
