Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Szilágyi Sándor: Fényképezzünk! Műtárgyfotozósi alapok, praktikák
Ha fehér alapon akarunk fényképezni, akkor helyezzük a tárgyat az asztal lapjától megemelt üveglapra. Az üveglap alá olyan távolságra, amelyen az árnyék nem látszik meg, fehér papírt teszünk, és azt egyenletesen megvilágítjuk. Az üveglap esetleges csillogását polárszűrővel szüntethetjük meg. Fényképezőgépünk esetleges tükröződését megakadályozhatjuk, ha az objektívre fekete kartonlapot fűzünk. A papírba az objektív átmérőjének megfelelő méretű lyukat vágunk, majd az utólag felcsavart fényellenző segítségével rögzítjük. A világítást a veret magasságához kell igazítanunk. Minél magasabb a veret, annál magasabbról világíthatjuk meg és minél laposabb, annál alacsonyabbról, hogy az érem rajzolata jól érvényesüljön. Bizonyos esetekben zavarólag hat, ha élesen látszanak a fényforrások tükröződései. Ilyenkor célszerű pauszból, vagy tejfehér plexilapokból sátrat készíteni. Ennél a felvételi módnál szolgál nagy segítségünkre a fényképezőgép beépített fénymérője! 5. Üvegtárgyak fényképezése Nem egyszerű az üvegtárgyak fényképezése sem. Enyhe rálátással fotózhatjuk őket fehér háttérrel, vagy fekete, illetve színes alapon is. Az üveg anyagszerűségét az átlátszóság és a felület finom, selymes csillogása adja. Ezt akkor érzékeltethetjük a legjobban, ha szórt fényű, ellenfényes megvilágítással végtelenített fehér, vagy sötétebb háttér előtt dolgozunk. A kamera elé szereljünk derítőlapot. Abban az esetben, ha fekete háttérrel akarunk fényképezni, arra kell vigyázni, hogy a hátteret ne érje fény és a műtárgyat, óvakodva a felesleges csillogástól, sugárzó fénnyel világítsuk meg. Ekkor az üveg úgy hat, mintha rajzolták volna. Ha reflexmentesen akarjuk az üvegtárgyakat fényképezni, akkor a fehér, világos hátteret világítjuk meg. Polarizációs szűrővel nem tudunk minden zavaró tükröződést kiszűrni, még akkor sem, ha poláros fénynyel világítjuk meg.4 Csiszolt, üreges tárgyakat, kristályüvegből készült edényeket szórt fényben, világosszürke háttér előtt fényképezzünk, s kerüljük az egyoldalas fényt. Használhatunk sötétszürke hátteret is. Ilyenkor arra kell ügyelnünk, hogy rakjunk pár reflexet is, hogy elkerüljük a tárgy háttérbe „süppedését”. Lehetőleg ne törekedjünk teljesen árnyékmentes beállításra, ugyanis 5 Ha házilag készítünk UV-reflektorokat, ne feledjük, hogy a visszaverő felület fényezett alumínium burkolatú legyen! 6 Fémvázas fényképezőgép javasolt. Az infravörös felvételi nyersanyagokat folyamatosan hűtött körülmények között kell tárolni. Exponálást követően, egy órán belül ajánlott a kidolgozásuk. 74 ebben az esetben olyan hatású lesz a kép, mintha lebegne a tárgy. 6. Porcelántárgyak fényképezése A porcelán felületére a csúcsfények, közepes csillogás és finom középárnyalatok jellemzőek. Világításuknál a mély árnyék kedvezőtlen, ezért szórt fényben, lehetőleg sötét háttér előtt fényképezzünk. Fehér porcelán színes alapon történő fotózásánál ügyeljünk a világításra, hogy elkerüljük a színes tükröződést. A matt felületű kerámiákat oldalvilágításban, a sötétebb tónusúakat világos háttér előtt célszerű fényképezni. 7. Fatárgyak fényképezése A fa felületét legjobban erezetének ábrázolásával jellemezhetjük. Ez a képen akkor tűnik fel anyagszerűen, ha nem az erezet hosszában, hanem merőlegesen világítjuk meg. Faragást gyengébb, sugárzó fénnyel kell megvilágítani. Az árnyékos oldalt távolabbról lámpával, vagy ernyővel deríthetjük. Fényezett, felületkezelt bútorokat legjobban közvetlen, szórt fénnyel fényképezhetünk. A túlzott csillogás tompítására használjunk polárszűrőt, de ügyeljünk arra, hogy a fényezett felületek jellegzetes fényét ne tüntessük el teljesen. A környezet kialakításánál ugyanúgy kell eljárni, mint fémtárgyak esetében. 8. Textilek fényképezése Ha selymet fényképezünk, kerüljük a csúcsfényeket, világítsunk lágyan. Nyers, érdes textilek felületét ferdén, gyapjúszövet rostjait pedig éles szögben érkező kemény oldalfénnyel emeljük ki. Csipkét mindig ellentétes tónusú, semleges alapon fényképezzünk. Ha a műtárgyak kisméretűek, akkor reproállvánnyal dolgozhatunk. A textileket szükség esetén „leszoríthatjuk” egy tiszta üveglappal. 9. Festmények fényképezése A festményeket helyezzük festőállványra, hátuk mögé feszítsünk fekete vásznat. így kisebb a valószínűsége annak, hogy a világos háttér esetleg becsapná fényképezőgépünk beépített fénymérőjét. A leghelyesebb expozíciót azonban kézi fénymérővel tudjuk megállapítani. Abban az esetben, ha egyszerre több, különböző méretű festményt kell lefényképeznünk, rendezzük azokat azonos nagyság szerinti sorba. Segítségünkre lehet egy változtatható gyújtótávolságú objektív is, tudniillik kevesebbet kell mozogni az állványokkal (sajnos a zoomobjektíveknek felépítésükből eredően gyengébb a rajzolatuk, kevésbé éles képet képeznek le). Ha nem akarjuk, hogy a háttér élesen látszódjék,
