Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Szilágyi Sándor: Fényképezzünk! Műtárgyfotozósi alapok, praktikák
Fényképezzünk! Műtárgyfotózási alapok, praktikák Szilágyi Sándor A múzeumi fényképezés a fotózás legváltozatosabb vállfája, ugyanis a felvételkészítés majdnem minden típusa előfordul benne. A műtárgyak különböző anyagösszetételéből eredően hatalmas területet ölel fel. A következő oldalakon a mindenki által megvalósítható, gyakorlati oldalról fogom bemutatni a tárgyfotózást. Röviden ismertetem néhány jellemző műtárgytípus fényképezési lehetőségeit, felsorolom a szükséges felszerelést és megpróbálok restaurátorok számára használható ötletekkel szolgálni. 1. Dokumentációs követelmények A restaurátori dokumentációs célból készített fotóknál elsősorban a műtárgy szín-, és oldalhelyes, torzításmentes, legnagyobb élességű visszaadása, továbbá az alapanyagra jellemző jegyek bemutatása a döntő követelmény. A felvételi nyersanyag kiválasztásához fontos megemlíteni, hogy a tudomány mai állása szerint még mindig a fekete-fehér technológiával történő fotózás az egyedüli elfogadott archiváló adatrögzítés. A színes nyersanyagok térnyerésével azonban egyre többen használják munkájuk során a színes negatív, pozitív filmeket. Tekintettel arra, hogy többnyire polikróm műtárgyakat fotózunk ez megtűrt eljárás. Azonban ne feledjük, hogy a színes felvételi nyersanyagok azon kívül, hogy sokkal kevésbé időtállóak1, mint a feketefehérek, általában kisebb megvilágítás-terjedelműek is! Ezért fontos, hogy legalább az átvételi, a letisztított, ún. nulla és az átadási állapotról mindig készítsünk feketefehér felvételeket is. A munkafolyamatok dokumentálása során ne feledkezzünk meg arról, hogy a műtárgyat, mint egészet fotón is bemutassuk, hogy a kiragadott részleteket, helyüket könnyen be tudjuk azonosítani. Kisebb műtárgyak fotózásánál helyezzünk centiméterest melléjük, hogy a néző következtethessen a valós méretekre. 1 Fénytől elzárt helyen, szobahőmérsékleten, 40% RH mellett a színes papírkép 15, a színes negatív 20, a színes diafilm 50, a polaroid 100, a cibachrome 100 év fölötti ideig marad színhelyes A továbbiakban a színes nyersanyagra történő fotózás lehetőségeit fejtem ki, melyektől mindössze annyiban tér el a fekete-fehér eljárás, hogy esetében nem szükséges figyelembe venni a fény színhőmérsékletéből eredő problémákat. 2. Felszerelés Abból indulok ki, hogy mindenki maga készíti, vagy szeretné elkészíteni a munkájához, dokumentációihoz szükséges felvételeket. Napjainkra az ipar folyamatos fejlődése, a gyártók hatására elkényelmesedtünk. Felvételeinket lehetőségünk szerint kisfilmes, esetleg rollfilmes fényképezőgéppel, fekete-fehér és színes filmre készítjük, azokat fotólaborban dolgoztatjuk ki. Közepes méretű tárgyak fényképezésének jellemző felszerelése a tárgyasztal. Általános jellemzője, hogy az asztallap átlátszó vagy áttetsző legyen (üveg, plexi), azaz lehetőség van alsó megvilágításra is. Célszerű, ha az asztallap állítható magasságú. A háttértartó állványok lehetnek különállóak, vagy az asztallal egybeépítettek is. 2.1. Fényképezőgép, objektívek Milyen a tárgyfotózáshoz jól használható fényképezőgép, felszerelés? Nem mindig csak a legújabb, legmodernebb készülékek a legalkalmasabbak. Becsüljük meg a régi, 15-20 éves fényképezőgépeket! Nem baj, ha teljesen manuális kezelésűek! Sőt! Szerencsés, ha rekeszprioritás funkcióval rendelkezik (mélységélesség szabályozása!). Fontos, hogy a tükörreflexes gép legyen belső fénymérővel ellátott. Ez a gyakorlat növekedésével sokszor elegendő a fényméréshez, azonban ne bízzunk vakon benne, mert mérési rendszerétől függően (átlagoló, középre hangsúlyozott) gyakran becsapják a téma fényviszonyai, ilyenkor korrekcióra van szükség. A leghasználatosabb objektív - már a látószög miatt is - a normál objektív. Ez kisfilmes méretben 50-58 mm gyújtótávolságú. A közeli felvételek készítéséhez nélkülözhetetlen a makró funkció, amit harmonikakihuzattal, illetve előtétlencsékkel helyettesíthetünk. 71
