Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Ormos József: Fényképészeti technikák
Minden nitrát filmet külön kell választani a többi anyagtól és hideg, száraz, jól szellőző helyen kell tartani, amíg lemásolására sor kerül. Kigőzölgései károsítják a kör-nyező anyagokat. A cellulóz-nitrát nagyon gyúlékony és bizonyos körülmények között öngyulladásra is képes. A legnagyobb kockázatot a sok, régi, szorosan csomagolt film jelenti. Ebben az esetben a gyulladási hő-mérséklet akár 48°C is lehet. Ha a cellulóz-nitrát égni kezd, olyan gázokat fejleszt, amelyek katalizálják a folyamatot. Az égés víz és széndioxid alatt is folytatódhat. Mérgező gőzök és füst keletkezik nagyon gyorsan. Érdemes figyelni arra, hogy ha az épületet és a gyűjteményt biztosítják, akkor a biztosítótársaság megtilthatja a cellulóz-nitrát film tárolását, ill. nem köti meg a biztosítást addig, amíg a veszélyes anyag elkülönítése meg nem történik. (18. kép) Környezet A fényképek állapotát a hőmérséklet, a relatív nedvességtartalom, a levegő tisztasága és a fény nagyban befolyásolja. Hőmérséklet Általában, a fényképészeti anyagoknak jót tesz, ha alacsony hőmérsékleten tárolják őket. A legtöbb kémiai reakció 10°C hőmérséklet emelkedés hatására kétszeres lesz. Ezzel ellentétben, a tárolási hőmérséklet csökkentése a károsodás sebességét jelentősen lassítja. A hőmérséklet ingadozása különösen károsító hatású, mert a fénykép minden rétegében különbözőképen jelentkezik a kitágulás és az összehúzódás, ami fizikai károsodásokat idéz elő, és ha a hőmérséklet változás gyorsan megy végbe páralecsapódás keletkezik, amely bizonyos tárgyaknál penészesedési folyamatokat indíthat el. A tároló helyiségben a napi ingadozás ne legyen több 4°C-nál, és a hőmérséklet semmiképpen se emelkedjék 21°C fölé. A nem színes fényképeknek és 19. kép Falra szerelt légkondicionáló készülék filmeknek a 10-15°C közötti tárolási hőmérséklet a legjobb. Színes anyagok ideális tárolási hőfoka 2°C. Ez praktikus lehet az értékes, ritkán használt anyagok számára. Ott, ahol állandó használhatóság szükséges, a hőmérsékletet, az ember számára még elviselhető minimumra kell beállítani. (19. kép) Relatív légnedvesség Ez talán a legfontosabb környezeti tényező, amely szoros összefüggésben van hőmérséklettel. Az alacsony légnedvesség emulzióleválást okozhat, de ha túl magas, akkor elősegítheti a képeken a foxing-képződést, gombanövekedést és a fényképek zselatin rétegeinek összetapadását. Az ingadozás ebben az esetben is rendkívül károsító hatású. A 35-40%-os (+/- 2%) állandó légnedvesség javasolt a különböző fényképészeti anyagokat tartalmazó gyűjtemény számára. A relatív légnedvesség soha ne emelkedjék 65% fölé, mert penésznövekedés indul meg. Légszennyeződés A levegőben sokféle kémiai anyag képes a képezüstöt oxidálni. Ezek lehetnek peroxidok, ózon, kéntartalmú anyagok (kén-oxidok és hidrogén-szulfid) valamint a nitrogén-oxid, melyek mindegyike bizonyos menynyiségben jelen van környezetünkben. A gáz alakú légszennyeződésekre javasolt maximum értékek: 1/xg/m3 kén-dioxid, 5/rg/m3 nitrogén-oxid, míg az ózon csak nyomokban lehet jelen (0,2/ug/m3). A portartalom nem lehet több, mint 75/rg/m3. Ezek az értékek csak légkondicionálással biztosíthatóak. A raktárakban egyre több helyen használják az AGFA cég által gyártott, kolloid ezüsttel bevont tesztfóliát. Ez a műtárgyak környezetébe helyezve elszíneződéssel reagál minden ezüstkárosító anyagra, és így időben figyelmeztet, ha baj van. Megvilágítás és kiállítás A papíralapú fotográfiák általában nem fényállóak, de az archiválási minőségben előállított ezüst-zselatin képek alacsony fényértékek esetén lényegében stabilak. Ettől eltekintve a hosszú ideig tartó kiállítást kerülni kell. A sópapírok, albuminképek és különböző nem ezüst alapú pigmentképek esetében kerülni kell a hoszszantartó erős megvilágítást. A színes anyagok különösen érzékenyek a fényre oxigén és nedvesség jelenlétében. Fényképészeti anyagokra a legnagyobb veszélyt az ultraibolya fénytartomány jelenti. Ennek hatására a képet alkotó részek denzitása csökken, míg a negatív denzitást adó hordozó réteg sötétedik. Ezért ha lehetséges célszerű az eredetiről készült másolatok kiállítása. Általánosságban érvényes, hogy a pigment nyomatok és a kimásoló papírok 50 lux, míg az aristo-, a celloidin-, és az előhívó papírok 100 lux maximális meg világítási erősséget viselnek el. 69
