Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Ormos József: Fényképészeti technikák
lent. Az 1930-as évekig használták. (6. kép, lásd a képtáblát) Előhívópapír, gázfénypapír Valójában a mai fotográfiai anyagok megfelelői. Az ezüstbromid papírt P. Mawdsley találta fel 1873-ban. 1880-tól gyártották. Az ezüstklorid papírt J. M. Eden és G. Pizzighelli hozták nyilvánosságra 1881-ben. Kötőanyagként zselatint használtak. A hordozó különféle színű és vastagságú lehetett. Felhasználásuk során különféle eljárásokkal színezték. (7. kép, lásd a képtáblát) Platinotípia W. Willis fedezte fel 1873-ban. Az 1880-as évektől az első világháborúig általános használatban volt. Költséges előállítása miatt ekkor felváltotta a palládium nyomat. Hordozója papír, kötőanyaga nincs. A fényérzékeny anyaga nem ezüst alapú, hanem platinklorür alkotja. Napfény segítségével másolókeretben készítették. Tónusgazdag, igen tartós anyag. (8. kép, lásd a képtáblát) Kollódiumos nedves üveglemez F. S. Archer ismertette 1851-ben. Használata az 1880-as években fokozatosan csökkent, addig azonban az albumin papírral kombinálva a korszak uralkodó technikája volt. Üveglapra kollódiumot öntöttek, melyben előzőleg jód-sókat oldottak fel. A művelet nagy szakértelmet igényelt. Az így keletkezett lemezt savanyított ezüstnitrát oldatával érzékenyítették. Még nedves állapotában exponálták, mert száradás után elvesztette az érzékenységét. Vasszulfát-, vasoxalát-, vagy pirogallol hatóanyagú hívót használtak, majd a képet káliumcianid, nátrium-, vagy ammónium-tioszulfát oldatában fixálták. Rétegoldalát a sérülések elkerülése végett lakkal védték. Zselatinos szárazlemez R. L. Maddox állította elő 1871-ben. Hordozója üveg, kötőanyaga zselatin, fényérzékenyítő anyaga az ezüst bromid volt. Egyszerűbb kezelhetősége miatt fokozatosan felváltotta a kollódiumos nedves lemezt. Kollódiumos direktpozitívok - ambrotípia, ferrotípia, pannotípia Az ambrotípiát J. Heschel kísérletei alapján A. A. Martin fejlesztette ki 1852-ben. Kollódiumos üveglemezt alulexponáltak vagy alulhívtak, majd az előhívás után sötét háttér elé helyezték. Ekkor a fedett részekről több fény verődött vissza, így pozitívnak látszott. Átnézetben negatívnak látszik. Az un. alabástrom képnél ezt a hatást higany-klorid használatával fokozták. Fixáláshoz kálium-cianidot használtak. Az 1870-es évek közepéig használták. (9. kép, lásd a képtáblát) Aferrotípiát az 1850-es évek közepén kezdték alkalmazni. Fényérzékeny anyaga az ezüstjodid volt. A kollódiumot fekete lakkal bevont bádoglemezre vitték fel. Kidolgozása megegyezett az ambrotípiáéval. Az 1930- as évekig volt használatban. (10. kép, lásd a képtáblát) A pannotípiát kollódiumos üveglemez felhasználásával,- az előhívott képet vízben fekete viaszosvászonra átúsztatva készítették. A vászon textúrájáról könnyen felismerhető. Mindhárom eljárásnak van színezett változata is. (11. kép, lásd a képtáblát) Pigmentnyomat, szénnyomat A. L. Poitevin ismertette 1855-ben. Általában papírhordozóra készítették, de bármely más alapra is átvihető volt. Kötőanyagként bikromáttal érzékenyített zselatint használtak, amibe porfestéket, (pl. szénport) kevertek.(12. kép, lásd a képtáblát) Autochrom A Lumiére testvérek fedezték fel 1904-ben. 1907- től a 30-as évekig gyártják. Színbontórácsos színes eljárás, amely színes diát eredményez. Üveghordozóra bonyolult eljárással készítették, színezett keményítő szemcsék adják a színes képet, amelyek átvilágítva szabad szemmel is jól láthatóak. Szélein gyakran tapasztalható rétegleválás. Nitrátfilm 1888-ban kezdte gyártani az Eastman cég. Hordozója nitrocellulóz, kötőanyaga zselatin, képalkotó anyaga ezüst. Kémiailag instabil, gyúlékony. 1951-ig gyártották. Acetátfilm A nitrát film hibáinak kiküszöbölése miatt kezdték meg kutatását. Az Eastman cég 1923-ban már alkalmazta a diacetátot, és 1931-től cellulózacetát butirátot és cellulózacetát propiont használtak. Schuller Aladár, a Gevaert cég mérnöke fejlesztette ki a triacetát filmet 1947-ben, amely még napjainkban is használatos. 2. Fényképészeti anyagok állományvédelme A fényképek konzerválása, restaurálása még mindig viszonylag új dolog, különösen a kémiai kezelé-62
