Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)
Bakayné Perjés Judit: Régészeti bőrtárgyak restaurálása
Restaurálás A restaurátor feladata, hogy a történeti és készítéstechnikai ismeretek feltárása és megtartása mellett a tárgyról eltávolítson minden olyan szennyeződést, korróziót és lebomlási terméket, amely a tárgy további pusztulását okozza. Felelőssége, hogy kiválaszsza a konzerválási eljárások közül a legmegfelelőbbet, és jól alkalmazza azt. A jól konzervált illetve restaurált tárgy megfelelő műtárgykörnyezetbe helyezve szinte korlátlan ideig fenntartható. Konzerválás tekintetében a régészeti bőröket két alapvető szempont alapján osztályozzuk: 1. A bőrök nedvességtartalma szerint nedves és száraz bőrökről beszélünk. Az utóbbi csoportjába soroljuk a tárolás közben kiszáradt bőröket is. 2. Állaguk szerint négy csoportot különböztetünk meg: jó, közepes, rossz és teljesen tönkrement állapotban levő bőrök. Gyakran előfordul, hogy ezek az eltérések egy tárgyon belül is megtalálhatóak. Jó állapotúnak mondjuk, ha a konzerválás után visszanyeri a bőrre jellemző jó tulajdonságait (viszonylag nagy szakítószilárdság, hajlíthatóság, megfelelő nedvesség tartalom), barka felülete ép. Színük azonban az eredetinél mindig sötétebb. Közepes állapotú az a bőr, amelynél az előbb említett tulajdonságok csökkenő értékeket mutatnak, barka felülete erősen kopott, a régészeti bőrökre jellemzően rétegesen szétvált. Rossz vagy gyenge állapotú az a bőr, amely a konzerválás után csak egyes tulajdonságait nyeri vissza, de azt is kis mértékben. Barkás felülete teljesen hiányzik. További megmaradása csak átitató oldatokkal biztosítható. A teljesen tönkrement bőröket a feltárás helyszínén a föld elszíneződése jelzi. (4. kép, lásd képtábla) Ha másképp már nem lehet, a nyomát fotóban és rajzban rögzítsük. Régészeti bőrtárgyak konzerválásának menete 1. Tisztítás 1.1. Mechanikus 1.2. Vizes 1.3. Kémiai kezelőszerekkel: komplexképzőkkel: pl. Selecton B2 (EDTE ) ioncserélő gyantákkal 2. Konzerválás Többértékű alkoholok vizes oldataiban: pl. glicerin 20- 30%, szorbit 5-25%, polietilénglikol 400, 600, 1500 3. Szárítás 3.1. Szobahőmérsékleten (lassú, ellenőrzött módon) 3.2. Oldószerrel 3.3. Fagyasztva 4. Restaurálás 4.1. Ragasztás, kiegészítés 4.2. Összeállítás 4.3. Rekonstrukció, másolat A nedves bőrök konzerválására már sokféle eljárást dolgoztak ki, különböző receptek alkalmazásával.10,11,12,13 A recepteket azonban kipróbálás nélkül sose alkalmazzuk. A megfelelő konzerváló anyagot, főleg amikor nem egy-egy darab, hanem nagyobb mennyiségű lelet konzerválását kell elvégeznünk minden esetben próbák alapján válasszuk ki. A próbákat bőrmintákon, vagy kisebb, jellegtelen töredékeken végezzük el. 1. Tisztítás A bőr tisztítása nagyon fontos, gondos odafigyelést igénylő lépése a konzerválásnak. A tisztítás során el kell távolítanunk a földes-iszapos maradványokat, amelyek teljesen befedhetik a tárgy felületét, majd a vízben oldhatatlan sókat (Mg, Ca), mert ezek merevvé és törékennyé teszik. A szennyeződés és az ásványi anyagok a bőr felületéről illetve belsejéből történő intenzív eltávolítása meghatározza a bőr stabilitását, valamint a további kezelési eljárásokat. Ügyelni kell arra, hogy helytelen tisztítással nehogy eltávolítsuk a megmaradt varrócérnát, vagy más textil töredékeket, amelyek a bélés vagy díszítmények maradványai, így készítéstechnikai jegyek lehetnek. 1.1. Mechanikus tisztítást száraz és nedves bőrök esetében is alkalmazhatunk. Ha túl vastag a földes rárakódás, annak elvékonyítását fa eszközökkel, különböző erősségű szőrecsetekkel végezhetjük. 1.2. Vizes tisztítás esetén a leletek első mosása folyóvíz alatt is végezhető, szivaccsal és puha ecsettel segítve a szennyeződések eltávolítását. A makacs szennyeződésű jó állapotú növényi cserzésű bőröket néhány napig vízben áztathatjuk. Segíthetjük a szennyeződések fellazítását úgy is, hogy az erősen összetapadt darabokat, rövid időre (5-15 10Szalay Zoltán: Díszítetlen bőrtárgyak restaurálása és konzrválása. Múzeumi Műtárgyvédelem 3.1976. 79-86. nHalina Rosa - Lidia Gussman: Konzerválási kísérletek régészeti bőrökön. Arbeitsblätter für Restauratoren. 1.1993. 89-95. 1201af Goubitz - Carol van Driel-Murray - Willy Groenmanvan Waateringe: Stepping through Time. 2001. Promoţie Archeologie. 127-129. 13Elize van Dienst: Some Remarks on the Conservation of wet archaeological Leather. Studies in Conservation 30. 1985. 86-92. 44
