Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 3. (Székelyudvarhely, 2003)

Morgós András - Domokos Levente: A magyar múzeumi restaurálás kialakulása Erdélyben. Nemes erdélyi magyar restaurátorok

1880-ban Moretti Rezső8 restaurálta a festménygyűjtemény egyes darabjait (Erdélyi Múzeum 1880. 4-5. szám 298.).

A híres küküllővári leleteket (Kendi Zsófia palástja, kitisztított díszruhák) az Országos Iparművészeti Múzeum küldte vissza restaurált állapotban.

„A budapesti Iparművészeti Múzeum azt jelentette, hogy Kendi Zsófia palástjának (mely a küküllővári sírboltból került az Erdélyi Múzeum birtokába) restaurálása elkészült s 300 frtba került. ” (A leletekről és a restaurálásról: Erdélyi Múzeum 1898. 412, 476, 544, 616.)

1897-ben a régi egyetem épülete - amelyben a múzeum gyűjteménye is volt - lebontásra került. A tárgyakat a piarista gimnázium épületében, arra nem megfelelő nedves helyen raktározták el. Ennek következtében jelentős károk érték a gyűjteményt.

Akkor kezdődött újabb fellendülés, amikor Finály halála után Posta Béla9 került az Erem- és Régiségtár élére. Sokat foglalkozott a tárgyak állapotának a felmérésével. Rámutatott, hogy azok a raktárhelyiség nedvességének következtében nagy károkat szenvedtek, pl. az ezüstérmeken 1 mm vastag patina képződött. A bronzérmek is rendkívüli mértékben károsodtak. Egyes érmek azon jellegzetességeiket, amelyek alapján meghatározhatók voltak elvesztették. Az egyéb fémtárgyak részben teljesen tönkrementek, elvesztek. Egy csekély részük konzerválással megmenthető lett volna, ha lett volna erre lehetőség. A fegyveranyag is jelentősen károsodott, melynek következtében esetenként a márka és a mesterjegy eltűnt. A fatárgyakat a rovarok, a textileket a molyok tették tönkre. A római és a középkori kőmaradványokat felkupacolva, nem megfelelő helyen, egy részüket az udvaron ideiglenes féltető alatt, tartották.

8Moretti Rezső (Tata, 1855 - Budapest, 1920)

Düsseldorfban tanult, majd itthon és külföldön főleg régi képek restaurálásával foglalkozott. Arcképeket is festett. (Seregélyi, 423. o.)

yPósta Béla (1862. aug. 25. Kecskemét - 1919. ápr. 16. Kolozsvár) jogász, régész. A budapesti tudományegyetem jogi karán végzett, majd a Bölcsészeti Kar Archaeológiai Tanszékén bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A Magyar Nemzeti Múzeum Erem- és Régiségtárában írnok (1885-től), segédőr majd múzeumőr. Több ásatást vezetett. Észak, Nyugat és Dél Európában tanulmányutakon vett részt. Zichy Jenő III. oroszországi expedíciójának a tagja volt. A Káma vidékének régészeti emlékanyagát tanulmányozta. A kolozsvári egyetemen az érem- és régiségtan ta-nára (1899-től haláláig), az egyetem Érem és Régiség-tani Intézetének igazgatója, a múzeum Érem- és Régiségtárának vezetője (1898-tól). A magyar múzeumok országos régészeti felügyelője (1907-től). Országos régészeti szaktanfolyamot szervezett (1908, 1911). (Ritoók Ágnes: Posta Béla, in: MMA, 717. o.)

12

Mindezeket látva Posta Béla minden tőle telhetőt megtett, hogy a tárgyak restaurálásához megfelelő laboratórium és személyzet álljon rendelkezésre. A restaurátor labor mellett fotólabort és gipszmásolatokat készítő műhelyt is tervezett. Egyetemi hallgatók „betanításával” kívánt megfelelő restaurátori munkaerőre szert tenni. 1899-ben az Oktatási és Vallásügyi Minisztériumhoz küldött jelentéseiben leírta a siralmas állapotokat és kérte laboráns kinevezését (a kolozsvári Történeti Múzeum kézirattára: Cl 42/1899, Cl 44/1899, Cl 47/1899).

Posta az elkövetkező években többször kért és kapott fejlesztésre a minisztériumtól támogatást többek között a restaurátor laborhoz is, azonban ennek nagy részét a fotólabor kialakítására fordította. (A restaurátor műhely kialakítására, a szükséges felszerelésre vonatkozó iratok, kérések, javaslatok: a kolozsvári Történeti Múzeum kézirattára: Cl 113/b/1900, Cl 113/c/1900, Cl 145/1900, Cl 67/1900).

A múzeum új központi épületében - amelyben ma is működik - a numizmatikai és a régiség-gyűjtemény egy része kapott helyet. Itt lehetőség adódott a restaurátor laboratórium létrehozására is, ahol már megfelelő körülmények adódtak a restaurálási munkához. (Emlékkönyv 75. old.). A labor felszereléséhez tartozott: lakkozott szekrények, 3,5 m-es fémlemezzel borított munkaasztal, 20 különféle fatálca, 1,20x0,2 m-es méretű zománcozott kád a fémtárgyakhoz, egy kisebb kád, 6 üvegkád az érmék tisztításához, a vegyszerek tárolására 12 különböző méretű üveg és a kerámiák mosásához egy szűrővel és vízcsatlakozással ellátott medence, valamint mintegy 10 db egyszerű szerszám (kalapács, harapófogó, fűrész, reszelő, kefék stb.) egyéb bútorok (székek, fogasok) (A kolozsvári Történeti Múzeum kézirattára: Cl 113/C/1900).

Posta előremutató terveit sokszor a lehetőségek akadályozták:

„Erdély közép- és újabbkori s eddig még a sors különös kegyelméből megtartott műemlékeinek jellemző gipszmásolatokban leendő egybegyűjtése, vagyis az erdélyi Musée du Trocadéro, megteremtésére..... íme megvan már a gipszöntő laboráns, hogy szinte nevetségesen csekély pénzzel kezdhetném meg a gyűjtést és nincs egy talpalattnyi hely, a hol e gyűjtés eredményét kiállíthatnám. ” (Posta Béla: Az érem- és régiségtárról, Erdélyi Múzeum 1902. 308.)

1903-ban a restaurátor műhely kialakítása után már jelentős mennyiségű tárgy restaurálása készült el. A régészeti leletek mellett egy kolozsvári festő segítségével festmények restaurálása is folyt:

„ A gyűjtemény karban tartása végett folytattuk a vastárgyak praeparalását és praeparaltunk 512 darabot. Töredékben lévő edényeink közül 7 darabot sikerült egybeállítani; a képtárban pedig 25 keret nélkül álló,