Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 1. (Székelyudvarhely, 2001)
Morgós András: Károsodott faanyagok szilárdítása
duzzasztnak, ezért a fát a poláros oldószerek duzzasztják, az apoláros oldószerek nem. Poláros oldószerek: víz, etil-alkohol, metanol, aceton, etil-acetát, etil-glikol stb. Enyhén polárosak: triklóretilén, toluol, xilol. Apolárosak: benzin, terpentinolaj, széntetraklorid. Tömegvesztés a száradás után A faanyagok szilárdítására a restaurátorok a leggyakrabban különböző oldószerekben oldott polimereket használnak. A fa oldószeres szilárdítószerrel végzett kezelése után általában dehidratálódik, azaz vizet veszít. A faanyag vízvesztése során mindig zsugorodik. A vízvesztés, azaz a zsugorodás mértékétől függően deformáció, repedezés állhat elő. A dehidratáció miatt (azonos klíma körülmények - légnedvesség, hőmérséklet - mellett mérve) a fa kezelés előtti tömege és a kezelés utáni, a kiszáradást követő, az oldószer eltávozása utáni tömege nem egyezik meg! Vagyis: a szilárdított faminta száradás utáni tömege nem egyenlő a faminta szilárdítás előtti fatömege 4- a szilárdító anyag tömege. Párolgási idő és behatolás Minél nagyobb az oldószer párolgási ideje (minél tovább tart a párolgása), annál több idő jut arra, hogy kezelőszer a fába behatoljon és ott eloszlódjék. Az oldószer enyhe melegítésével (20 °C) fokozható a behatolás. Általában mintegy 5 cm vastag faanyag esetében a szilárdítószer oldószerének elpárolgásához pár hét, vastagabb faanyagok esetében pár hónap szükséges (közepesen ill. lassan párolgó oldószereknél). Gyorsan párolgó oldószerek esetében nagy a veszélye a héjképződésnek (a külső felületre a szilárdítószer visszavándorol, itt koncentrációja nagyobb lesz, és egy jobban szilárdított héj alakul ki az oldószer elpárolgása után, mint az alatta lévő fa mátrixban.). Az eltérő fizikai tulajdonságok ( hőtágulás, nedvességfelvétel és áteresztés) miatt esetleg ez a jobban szilárdított rész a későbbiekben elválhat ill. leválhat. 2.5.3. Teljes telítés- részleges telítés, utószilárdítás Teljes telítés általában csak kisebb tárgyaknál alkalmazható. Ma már elavult változata az olvadt viaszba merítési eljárás, ami a 19. század végétől az 1960-as évekig volt divatos. Teljes telítésnek csak vákuummal együtt van értelme, ma a monomeres szilárdításoknál gyakori. Etikailag általában negatívan ítélik meg. Vákuum használatakor a tárgy mechanikai sérülése következhet be, ha nem kellő figyelemmel végzik a levegő ráengedését a tárgyra a vákuumozás után. Utószilárdítás Utószilárdítás addig lehetséges, amíg a fában a szilárdító oldat mozgására szolgáló utak, terek még részben szabadok. Ez akkor lehetséges, ha a szilárdító oldat még nem telítette a lehetséges mozgási utakat, tereket a fa szerkezetében, vagy a száradás (az oldószer elpárolgása után), vagy a komponensek bekötése (pl. epoxi gyanták) után maradtak még a fában a folyadék mozgására szolgáló utak, terek. Az utószilárdítás nehézségbe ütközhet különösen az epoxi műgyantás szilárdítások esetében, amikor is az első (előző) szilárdító kezelésből a fa szerkezetében visszamaradó szilárdító anyag hamarabb eltömi a kezelőszer lehetséges mozgás útjait a fában. Az epoxis szilárdításoknál a műgyanta bekötése pár óra alatt lejátszódhat, amit a hőmérséklet még gyorsíthat is! Az utószilárdításnak két technikai változatát alkalmazzák: a. "Nedves a nedvesen" impregnálás Ez esetben a szilárdító oldat felvitelét újra és újra megismétlik. A szilárdító oldat felvitelét a fa felületére addig folytatják, amíg azt a fa fel tudja venni, vagyis amíg a fa a kezelt részen nem telítődik. Vastagabb fatárgy esetében ez többnyire nem jelent teljes keresztmetszeti telítődést, hanem csak felületit. Ä szilárdító oldat felvitelének két lépése között csupán annyi ideig várnak, amíg a felületen lévő folyadék beszívódik és a fa újabb folyadékmennyiséget képes felvenni. A két lépés között a fa nem szárad ki, nedves marad, innen származik az eljárás elnevezése is. Az egymást követő impregnálási lépések között rövid idő telik el. b. Száradás utáni újabb impregnálás Ennél az eljárásnál az első és második impregnálás között lényegesen hosszabb idő telik el, mint a "nedves a nedvesen" kezelésnél. A két impregnálás között a szilárdító oldat oldószere részben vagy égészében el kell, hogy párologjon. Az elpárolgó oldószer fában elfoglalt helye felszabadul, és ezáltal megnövekedett hely áll rendelkezésre az újabb szilárdító oldat behatolásához. 2.5.4. Impregnálási technikák, környezeti tényezők, javaslatok Bütün keresztüli impregnálás A szilárdítószer a fa bütüjén keresztül hatol be a fába, miután a tárgyat egy lapos, - a - szilárdítószert tartalmazó - edénybe állították. Ugyancsak ide tartozik az a kezelés, amikor pl. egy szobrot fejre állítanak és infúziós készülék segítségével a bütüjére csepegtetik a szilárdítószert. Nagynyomásos ampullák A szilárdító oldatot speciális ampullákon keresztül nyomással juttatják be a fába. Jól használható, pl. épületek faelemeinek szilárdításakor. Injektálás Gyakori eljárás. A fába a szilárdítószert a rovarjáratokba helyezett injekcióstű, hegyes végű üvegcső vagy fémcsövecskék ill. infúziós készülék segítségével juttatják be. Az orvosi infúzióskészülék csak esetenként megfelelő, mivel vizes oldatok számára készítik és tömítései, műanyag csövei nem bírják a szerves oldószereket. 46
