Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 1. (Székelyudvarhely, 2001)
Morgós András: Károsodott faanyagok szilárdítása
Károsodott faanyagok szilárdítása Morgós András A károsodott faanyagok szilárdító szerekkel történő kezelhetősége összefüggésben van a faanyag belsejében rendelkezésre álló szabad helyekkel (terekkel). Ezeket a tereket a kezelés pillanatában részben vagy egészben víz tölti ki. A faanyagok csoportosításának is ez képezi az alapját. 1. Faanyagok víztartalma Víztartalom szempontjából a faanyagok két fő kategóriáját különböztetjük meg:- vízzel telítődött ill. vizes faanyagok- száraz, kiszáradt faanyagok. A szilárdításhoz teljesen különböző eljárások szükségesek a fában található víz mennyiségétől függően. Vízzel telítődött ill. vizes faanyagok esetében a víz kitölti a sejtfalat (ún. kötött víz 1) és részben vagy teljesen a sejtüreget (ún. szabad víz 2 ). A száraz, kiszáradt faanyagok csak kötött vizet tartalmaznak, amikor a víztartalom nem lehet több, mint a rosttelítettségi víztartalom érték 3. Az egészséges mai faanyagok rosttelítettségi víztartalma 30% körüli, károsodott faanyagé (pl. gombakárosodott) ezzel szemben akár 60% fölötti is lehet. A vizes ill. vízzel telítődött faanyagok a kötött víz maximális mennyisége mellett (kb. 30% egészséges fa esetén) szabad vizet is tartalmaznak. Egészséges fa maximális víztartalma teljesen vízzel telített állapotban kb. 180-200%. A lebontódott faanyagok (pl. régészeti faanyagok) több száz %, akár 1000 % maximális víztartalmúak is lehetnek. A kötött víz a sejtfalban található és a nézetek szerint hidrogénhíd kötéssel kapcsolódik a cellulóz és a hemicellulóz alkotók hidroxil csoportjaihoz, valamint jóval kisebb mértékben a lignin hidroxil csoportjaihoz. 2A szabad víz a fában, folyadék formában van jelen és a sejtüregben felhalmozódott vizet jelenti. A szabad víz mennyiségét meghatározza a fa porozitása, károsodottsági foka. ^A rosttelítettségi víztartalom értéke a fának az a nedvesség (víz) tartalma, amikor a sejtfalak teljesen telítve vannak (kötött) vízzel (a sejtfalban semmiféle hely, levegő nincs. Ekkor még a sejtüregekben nincs víz. A rosttelítettségi érték a fának az a maximális (nedvesség) víztartalma, amit a fa felvehet a vízgőzzel telített 100%-os relatív légnedvesség-tartalmú levegőből. A károsodás eredményeképpen a fa egyre porózusabbá és a víz által átjárhatóbbá válik. A fa érintkezésbe kerülve folyadék halmazállapotú vízzel azt a sejtüregeibe felszívja. A fa maximális víztartalma az a víztartalom érték, amikor a fa sejtfalai és sejtüregei teljesen telítve vannak vízzel. Ez könnyen mérhető a fa vízbe helyezése után, ha kivárják a teljes vízzel telítődést. A fa maximális víztartalma szoros összefüggésben áll a fa károsodottsági állapotával. Ezért általánosan alkalmazzák a fa károsodási mértékének a jellemzésére. Egészséges faanyag maximális víztartalma általában 180-200% közötti. Amennyiben a maximális víztartalom ennél nagyobb, a fa lebontódottnak, károsodottnak tekinthető. A maximális víztartalom értéke nagyon erős lebontottság esetén elérheti akár az 1000%ot is. Régészeti faanyagokat a maximális víztartalmuk alapján sorolják ún. lebontódottsági osztályokba (kategóriákba). Azokat a faanyagokat nevezzük vizes faanyagoknak, amelyek tartalmaznak szabad vizet (egészséges fa esetén víztartalmuk 30% fölötti). 2. Faanyagok szilárdítása Általában szilárdítás alatt olyan kezelést értünk, amely egy meggyengült faszövet eredeti mechanikai tulajdonságait visszaállítja és összefogja a károsodott és esetleg szétvált faszövetet. 2.1. Faanyagok kezelési típusai Háromféle kategóriába sorolható a faanyagok polimerekkel végzett kezelése:- bevonatok,lakkok- sejtfalkitöltő kezelések- sejtüregkitöltő kezelések. Bevonatok, lakkok A fa felületét borítják, és nem hatolnak be a fa szerkezetébe. A bevonatok, lakkok megvédik a fát az öregedéstől, mechanikai sérülésektől és a fény ultraibolya sugárzásának károsító hatásától. A bevonatok, lakkok fokozzák a fa felületi minőségét és egységét, a nagyon törékeny farészeket összefogják. A bevonatok, lakkok használhatók a fa felületének rögzítésére, a felvált kis felületi farészek, lemezkék összefogására. Ebben az esetben a bevonat, lakk a laza részek összetartó ragasztójának tekinthető. 43
