Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 1. (Székelyudvarhely, 2001)
Morgós András: Műtárgyak korszerű fertőtlenítése
rendezetlen, majd rendezett, de lassú mozgás tapasztalható. Ezután következik a normális élettevékenységi mozgási tartomány - ekkor a hőmérséklet a rovar számára az optimális körül van. E fölötti hőmérsékleten a rovar előbb nyugtalan, majd rendezetlen mozgást végez. Végül bekövetkezik a hőhalála. A normális élettevékenységi tartomány hőmérsékleti határai rovarfajonként különbözőek, sőt fajon belül az egyes fejlődési szakaszban lévőkre (pete, lárva, báb, kifejlett rovar) is különböző. A hazai rovarok normális aktivitási zónája 20-30 °C között van, a hőhalál 50 °C felett következik be. Általában a meleg és a nagy páratartalom kedvezően, ennek ellenkezője gátlólag hat a rovarok elszaporodására. A gyakorlatban épületek faanyagát, pl. az ácsszerkezeteket gyakran fertőtlenítik forró levegős befujókkal. A technikát már az 1930-as években is használták házicincér fertőzés leküzdésére (Hespeler 1936). A fertőtlenítendő térben több órán keresztül (3-8 óra) 80-100 °C-ot kell fenntartani, hogy a vastagabb gerendák belseje is elérje az 50-60 °C-ot és a megfelelő hatásfokú fertőtlenítés létrejöjjön. Fakárosító rovarok aránylag könnyen elpusztíthatok hőkezeléssel szárítószekrényben, vagy fűthető kamrában. A hőhatás következtében a rovarok fehérjéi kb. 52 °C körül denaturálódnak. Ennek következtében a fehérjék polipeptid láncai jellegzetes szerkezetüket, és ezzel együtt a biológiai aktivitásukat elvesztik. Kisebb vastagságú fatárgyak (2-7 cm), pl. bútorok sikeresen fertőtleníthetők megfelelő méretű fűthető kamrában 55°C-on 3-7 óra alatt. A vizsgálatok szerint sellakk-politúrok, terpentin-firnisz alapú festékrétegek 55°C-on még nem sérülnek. Célszerű azonban a kezelés előtt a műtárgyak hőérzékenységét tesztelni. A fizika törvényei szerint emelkedő hőmérséklettel a levegő relatív légnedvesség tartalma csökken, vagyis a levegő szárad, a hőmérséklet csökkenése esetén, pedig nedvesedik. Ezért hő hatására a műtárgyak anyaga elkezd vizet leadni, ill. felvenni, maga a tárgy zsugorodik vagy dagad, és ennek következtében repedezés, deformálódás, a rétegek felválása következhet be. Műtárgyak esetében csak akkor lehet a hővel történő fertőtlenítést alkalmazni, ha meg tudjuk oldani, hogy a tárgy alapanyagának a nedvességtartalma ne változzon a folyamat alatt. Elvileg a melegítéskor száradna a tárgy, lehűtéskor, pedig nedvesedne. Az, hogy a hőmérséklet változása ellenére a faanyag nedvességtartalma változatlan maradjon, úgy érhető el, hogy egy automata rendszer a kamra légnedvességtartalmát a hőmérséklet emelkedésekor és a lehűtési fázisban a hőmérséklet csökkenésekor úgy változtatja, hogy a fanedvesség állandó maradjon. Ehhez az elméleti alapok a W.K. Loughborough által összeállított Keylwerth diagrammból olvashatók le. A diagramm a hőmérséklet, a relatív légnedvesség, a fanedvesség és a parciális vízgőznyomás közötti összefüggéseket adja meg. A diagramm alapján, 20 °C szobahőmérsékletű 55% relatív légnedvességtartalmú levegőhöz 10% fanedvesség tartozik. A fertőtlenítés során a hőmérsékletet megemelve 55 °C-ra, ahhoz hogy megtartsuk a 10%-os fanedvességet 65% relatív légnedvesség szükséges. Ilyen elven működik a Thermo Lignum® vagy a klav Ex® eljárás. Mindkettőnél a tárgy hőszigetelt kamrába kerül, ami lehet mozgó is, pl. egy utánfutó. A tárgy behelyezése után elkezdik a levegő melegítését, amit a tárgy körül keringtetnek, közben egy automatika úgy szabályozza a légnedvességet, hogy a fanedvesség állandó maradjon. Ennek következtében lényeges nedvességcsere a tárgy és környezete között nem játszódik le. A felmelegítést és a lehűtést aránylag lassan végzik, hogy elkerüljék a feszültségek kialakulását. A teljes fertőtlenítési folyamat (felmelegítés, az adott hőmérsékleten tartás és a lehűtés) időszükséglete, pl. bútorok esetében kb. 11 óra. A hőmérséklet hatása a gombák növekedésére A farontó gombák csak bizonyos hőmérséklethatárok között élhetnek. A farontó gombák életfeltételeiket általában 3-42 °C között találják meg. Élettevékenységük alsó, felső és optimális hőmérsékleti értéke gombafajonként változik. A gombák az élettevékenységükhöz szükséges minimumnál alacsonyabb hőmérsékleten, nyugalmi vagy lappangó állapotba kerülnek. A maximumnál magasabb hőmérsékleten ezzel szemben bekövetkezik hőhaláluk. A hőhalál elsősorban a hőfoktól függ, de befolyásolja a hőhatás időtartama és a nedvességviszony. Egyes gombák /pl. a taplógombák/ igen nagy hőmérsékleti szélsőségeket képesek elviselni (-25-től +40 °C). A gyakorlati védekezés szempontjából fontos annak a hőmérsékletnek az ismerete, amelyen a gombák tenyésztestei elpusztulnak. Általában nedves hőségben a gombák alacsonyabb hőmérsékleten, de hoszszabb idő alatt pusztulnak el, mint száraz hőségben. A magasabb hőigényű fajok általában ellenállóbbak az alacsonyabb növekedési optimumú fajoknál. Az alacsonyabb hőigényű könnyező házigomba (Merulius lacrymans) igen érzékeny hővel szemben, és már 40 °C-nál 5 óra alatt elpusztul (Gyarmati). Ezzel szemben a nagy hőigényű barna lemeztaplók (Gloeophyllumfajok) nagyon ellenállóak, 60 °C -on 4 óra, vagy még több idő alatt pusztulnak csak el. A faanyag rossz hővezető, mélyebb rétegeiben lassan veszi fel a környezet hőmérsékletét. Ezért a táblázatban szereplő értékeknél a gombák elpusztulásához magasabb hőfokra és hosszabb időre van szükség a gyakorlatban. A gombák micéliumainak elpusztításához általában 50°C-on, már mintegy V2-I óra elégséges. A gombaspórák elpusztításához 100°C-on kb. 4 óra, amíg 80°C-on kb. 8 óra szükséges (Unger és Unger 1992). A fertőtlenítési eljárások ugyanazok, mint a rovaroknál. A fontosabb farontó gombák élettevékenységéhez szükséges optimális faanyag-víztartalom, hőmérséklet, valamint az elpusztításukhoz szükséges hőmérsékletidőtartam értékeket az 5. táblázat mutatja. 34
