Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 1. (Székelyudvarhely, 2001)
Morgós András: Műtárgyak korszerű fertőtlenítése
Fertőtlenítés időtartama: kb. 5 nap Színtelen, éghető folyadék. A levegőnél nehezebb. Forráspontja: 77,6 °C. 1955-től az akril-nitril Ventox néven került forgalomba fakárosító rovarok leküzdésére (Grosser 1975). Folyékony formában a fémeket megtámadja. Az akril-nitril alkalmazását a nyolcvanas évek elején Németországban betiltották. Régebbi gázosító szerek Széntetraklorid (tetraklór-metán) Képlete: CC14 Fertőtlenítési koncentráció: kb. 750-1000g/m3 Fertőtlenítés időtartama: 10-15 hét Színtelen, éghetetlen folyadék. A levegőnél lényegesen nehezebb. Forráspontja 76,7 °C. Bolle szerint a széntetrakloridos fertőtlenítés esetén a széndiszulfidoshoz szükséges mennyiség és idő ötszöröse szükséges (Bolle 1919). A széntetraklorid nem eléggé hatásos rovarok ellen. Folyadék állapotban a festékrétegeket megoldja. Gőze a lakk- és festékrétegeket felpuhítja. Nedvesség jelenlétében elbomolhat és sósavat képezhet, ami megtámadja a fémeket. A széntetrakloridból hosszú állás alatt fény hatására különösen mérgező foszgén (karbonil-diklorid) keletkezhet. A huszadik század elejének egyik kedvelt fertőtlenítőszere múzeumi tárgyakra. A fertőtlenítést vízzárral ellátott fertőtlenítő ládákban végezték (Rathgen 1924, Schiessl 1984). Széndiszulfld (szénkéneg) Képlete: CS2 Fertőtlenítési koncentráció: 150-200 g/m3 (Rathgen 1924), 28g/m3 (Plenderleith 1956) Fertőtlenítés időtartama: 2-3 hét Színtelen, éghető, gyúlékony, undorító szagú folyadék. Levegővel robbanó elegyet képezhet (Schiessl 1984). A levegőnél nehezebb. Forráspontja 46,3 °C. Hatása rovarkártevőkre elég csekély. A széndiszulfid jó oldószere az olajoknak, lakkoknak, ezért gőzei a lakk- és festékrétegeket megtámadják. A molekulában lévő kén miatt ólom-tartalmú festékek feketedését okozhatja (Schiessl 1984). A fémfelületeket mattítja. A huszadik század elejének másik kedvelt fertőtlenítőszere múzeumi tárgyakra. A szénkéneg használatának kezdetétől gyűjtötték a műtárgyakra gyakorolt káros hatásait. Ilyenek voltak, pl. az ún. "Polierweiss"-szel kapcsolatos tapasztalatok. Az ezzel a technikával festett szobrokon az ólomfehérrel kevert testszínek, így pl. az arcok, kezek elfeketedtek a fekete ólom-szulfid keletkezése miatt, az öltözet azonban fehér maradt. Az elfeketedett részeket úgy próbálták kezelni, hogy puha rongyokkal betekerték, és hidrogén-peroxidot csepegtettek rá. Ennek során fekete ólom-szulfidból fehér ólom-szulfát keletkezett (Schiessl 1984). Kéndioxid Képlete: S02 Fertőtlenítési koncentráció: kb. 60g/m3 Fertőtlenítés időtartama: 6 óra Színtelen, maró, szúrós szagú, fojtó, gáz. A levegőnél nehezebb. Forráspontja -10 °C. A gázt kén elégetésével állítják elő. A gáz a levegő nedvességtartalmával először kénessavat képez, ami erős oxidálószer és a színes tárgyakat elhalványítja. A második lépésben kénsav keletkezik, ami megtámadja a műtárgy alapanyagát is. Műtárgyaknál ma már nem javasolt! A kéndioxidot már Homérosz az Odüsszeuszban is említi, mint fertőtlenítő hatású füstölőszert. A századforduló előtt égő kénből keletkezett kéndioxidot használtak könyvtárakban és más gyűjteményekben a rovarok leküzdésére (Schiessel 1984). 2 tf% kéndioxid zárt teremben 6 óra alatt a rovarokat megöli (Schiessl 1984). A formaldehid, a triklóretilén és a timol az előző fertőtlenítőszerekhez képest lényegesen gyengébb hatással rendelkezik, ezért ezeket részletesen nem ismertetjük. Az 1990-es években az inert fertőtlenítő gázok használata előtérbe került. A reaktív (mérgező) fertőtlenítő gázok közül a hidrogén-cianid és a foszfin használata erősen visszaszorult és előtérbe került a metil-bromid. Feltehetőleg a közel jövőben az ózonrétegre gyakorolt károsító hatása miatt, ez utóbbi alkalmazásának mértéke is erősen csökken. 2.2. Inert gáz fertőtlenítő szerek Ebbe a kategóriába soroljuk a nitrogén-, argon- és a széndioxid-gázzal végzett fertőtlenítéseket. Ezek a gázok a levegőben jelen vannak. A levegő összetétele: 78% nitrogén, 21% oxigén, 0,9% argon, 0,03% széndioxid és a maradék egyéb gázok. Élelmiszerkészletek rovarok ellen történő védelmére manapság az egyik leggyakrabban javasolt módszer az ún. inert atmoszférában történő tárolás. Ennek eredményeit felhasználva az utóbbi tíz évben egyre többet foglalkoznak műtárgyak hasonló jellegű fertőtlenítésével. Rovarok esetében a fertőtlenítésnél mindig a 100%-os halandóságot kell megcélozni. Az inert fertőtlenítő gázok hatásossága a következő sorrendben változik (Ar2 > N2 > C02 ). Mindig figyelemmel kell lenni a gázok tisztaságára és a bennük található szennyeződésekre, amelyek a gáz előállítási és tisztítási körülményeitől függnek. Gyengébb minőségű gázoknál, a nitrogén és az argon esetében a gáz oxigéntartalmára (mivel a fertőtlenítésnél 0,1 tf% alá kell csökkenteni!), amíg a széndioxidnál a felhasznált gáz szénmonoxid-tartalmára (erős redukálószer) kell különösen figyelni. A nitrogén, argon és a széndioxid színtelen, 25
