Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 1. (Székelyudvarhely, 2001)
Morgós András: Műtárgyak korszerű fertőtlenítése
Higénia - a restaurátorok egyik legfontosabb tennivalója, hogy a fertőzött tárgy sose kerüljön már fertőtlenített tárgyakat tartalmazó raktárba, kiállításba. A fertőzött tárgyakat mindig karanténban, jól elkülönített helyen kell tárolni állandó felügyelet mellett, és minél előbb a fertőtlenítésükről gondoskodni kell. Higéniai javaslatok (preventív konzerválási intézkedések) Az adott anyaghoz, tárgytípushoz előírt relatív légnedvesség és hőmérséklet értéket tartani kell. A helyiséget tisztán kell tartani. Élelmiszert nem szabad a munkahelyiségekbe, raktárakba, kiállítóhelyekre bevinni. Fontos a műtárgyak rendszeres meghatározott időszakonkénti ellenőrzése, különös figyelemmel az újonnan bekerült tárgyakra, melyeket átmenetileg karanténba kell helyezni és megfigyelés alatt tartani. 1. Magyarországon alkalmazott fertőtlenítő megoldások a 20. század elejétől az 1980-as évekig A fertőtlenítési eljárások fejlődését jól szemléltetik a debreceni Déri Múzeum példáján a következőkben leírtak. "A Déri Múzeum helyiségében az alagsorban berendezett szénkénegező kamra egy új, 150x150x70 cm nagyságú horganylemezzel bélelt szénkénegező ládát kapott, melybe a tavaszi és a nyári szénkénegezések most már gyorsabb ütemben eszközölhetők".1 "A textilraktár helyiségében felhalmozódott anyagot a lassúmenetű szénkénegezés helyett két ízben ciánoztattam, úgyszintén vitrinbe helyezés előtt a Déri György ezredes néprajzi múzeum textiltárgyait is. Emellett nyár derekán a szükséghez képest szénkénegezés is folyt." 2 Még 1942-ben kialakításra került a múzeumban egy ciánozó fertőtlenítő kamra. A Déri Múzeum és a Thaly szoba között, egy 31 légköbméteres első emeleti szobában, ahova egymás fölé két sor vassínt építettek be a ruhák és a prémes tárgyak felakasztására. Korábban a múzeum textil és prémanyagát szénkéneggel fertőtlenítették. A fertőtlenítés lassú menete, a szénkéneg tűzveszélyessége, valamint megnehezült beszerzése szükségessé tette a gyorsabb és egyszerűbb ciánozás használatát. Hidrogén-cianiddal (ciángázzal) tökéletes fertőtlenítést értek el 3-3,5 ezrelékes koncentrációban. Kétszeri ciánozással a Déri Múzeum egész anyagát egy évre fertőtleníteni tudták. Ezzel a megoldással a tárgyakat "nagy tömegben egyszerre, olcsó áron" tudták fertőtleníteni. "A szénkénegezéssel szemben az olcsóságon felül előnye, hogy szúette ' Sőregi János: Jelentés Debrecen sz. kir. Város Déri Múzeuma 1935. Évi működéséről és állapotáról, A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935, Debrecen, 19367.7. ^Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1940. évi működéséről és állapotáról, A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-1940, Debrecen, 1941. 72. nagyobb bútorok, nagy terjedelmű szőnyegek is beállíthatók a kamrába és ami fontos, a cián a fémszálas textíliáknak sem árt." 3 (Ma már ismert, hogy a fémszálakat, fémeket megtámadhatja!!!) A ciánozást gázmester végezte az előírásoknak megfelelően. A két múzeumi épület között a kamra szellőztetését gond nélkül lehetett végezni, mivel lakók nem voltak a közelben. 1947-ben a prém-, textil- és bőranyagokat Szabados Gyula mester többször kezelte (fertőtlenítette, feltehetőleg a korábban már alkalmazott ciánozással). A megegyezés szerint köteles volt az anyagot háromszor havonta átvizsgálni.4 Az 1950-es évek elején a Déri Múzeumban az egyik legnagyobb probléma a néprajzi fatárgyakat károsító "szúfélék és kopogóbogarak" elleni védekezés volt. Ezeknek pusztítására eddig széntetrakloridot vagy szénkéneget, vagy a Rathgen féle eljárás szerint egy keveréket fecskendeztek be a féregjáratokba: 30 cm3 széntetraklorid, 15 cm3 terpentinolaj keverékében oldott 10g globolt és 5 g kemény paraffint oldottak. Befecskendezés után a lyukat kemény paraffinnal tömték be. Ez idő tájt a különféle szakirodalmak szerint a széntetrakloridot kevésbé hatásos szerként emlegetik. A szénkéneg, pedig ártalmas a festésekre, fémberakásokra és a különféle díszítésekre, ezért használatát Debrecenben elvetették. A Rathgen keverék, pedig túl sűrű volt ahhoz, hogy a kis átmérőjű járatokba injekciós tűvel befecskendezzék. Ezért az utóbbi kezelést rövid használat után elvetették. Viszont kielégítő eredményeket értek el xilolnak a rovarjáratokba való fecskendezésével. Egyszeri kezelés már a rovar minden formáját elpusztította. Ugyanekkor a néprajzi bundák és a textilraktár molytalanítása is nagy gondot jelentett. A molyok szinte kiirthatatlannak bizonyultak, mivel a különféle rovarirtó szerek nem bizonyultak megfelelőnek. Moly ellen a helyiséget petróleummal mosták fel, és a textileket negyedévenként áthajtogatták. A molyveszély ettől megszűnt, a továbbiakban a raktárt ciánoztatták, az újonnan bekerült textileket pedig benzinnel fertőtlenítették. A naftalinozást elvetették, mert kis mennyiség belőle teljesen hatástalan. A szükséges mennyiség 10 kg egy 40 m3-es helyiségre, teljesen zárt helyiségben, szekrényben vagy ládában. "A globol hatásmechanizmusa is a naftáiméhoz hasonló. A DDT és ehhez hasonló rovarirtó porok pedig anesztétikussá tették textiljeinket, s ebből is rengeteget kellett használni. Hatóanyagának - a pyrethrumnak - önálló használata pedig nagyon költséges. Végeztünk kísérleteket HCH-val (Hexaklór-3Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról, A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942, Debrecen, 1943. 6. 4Sőregi János: Jelentés az 1947. évről, A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1943-47, Debrecen, 1948. 56. 22
