Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 1. (Székelyudvarhely, 2001)

Járó Márta: Megelőző konzerválás múzeumi kiállításokon és raktárakban

Természetesen, ahogy ezt már említettük, a legfontosabb a környezet kialakításánál (elsősorban a relatív légnedvesség és a hőmérséklet beállításánál) annak figyelembevétele, hogy honnan került a tárgy a múzeumba. A megszokott környezetéből kiemelve - főként a szerves anyagok - igyekeznek az új helyzethez alkalmazkodni. Ha a változás nagy, ez a folyamat igen gyors és károsítja a műtárgyat. Pl. ha egy kagylóberakásos fémtárgy hirtelen magasabb hőmérsékletű helyre kerül, a fém hőtágulása miatt kipereghetnek a berakások. Ha egy nedves környezetben tárolt mázas kerámia szárazabb helyiségbe kerül, sókiválás indulhat meg, amely a máz lepergését eredményezheti. Éppen ezért a változásnak lassúnak kell lenni, de az sem kizárt, hogy nem szabad a környezeti paramétereket megváltoztatni.

Kombinált tárgyak esetében, tehát ahol több anyag együttesen szerepel, az érzékenyebb "igényeihez" kell igazítanunk a paramétereket. Például egy aranyozott ezüst esetében az ezüstnek, míg pl. egy fémkapcsos imakönyvnél a papírnak javasolt páratartalom, illetve megvilágítási értékeket célszerű figyelembe venni.

A legtöbb gyűjteményben a műtárgyak nagy részének az állapota nem kielégítő. A restaurátorhiány, illetve egy-egy restaurálás magas költségigénye általában nem teszi lehetővé, hogy belátható időn belül minden tárgyat legalább konzerválni/konzerváltatni lehessen. Ezért nagyon fontos, hogy a raktárakban (és a kiállításokon is) olyan körülményeket teremtsünk, amelyek között legalább a tárgy jelen állapotában megőrizhető.

Dr. Járó Márta vegyész docens

Magyar Képzőművészeti Egyetem Magyar Nemzeti Múzeum 1450 Budapest, Pf. 124