Kovács Petronella (szerk.): Isis - Erdélyi magyar restaurátor füzetek 1. (Székelyudvarhely, 2001)
Járó Márta: Megelőző konzerválás múzeumi kiállításokon és raktárakban
Megelőző konzerválás múzeumi kiállításokon és raktárakban Járó Márta Bevezetés A múzeumok, tájházak kiállításain, a raktárakban a műtárgyak számtalan veszélynek vannak kitéve. A restaurált bútor a kiállításon vetemedik, megrepedezik, a papír hullámossá válik, a szőnyeg kifakul, az ezüsttárgyak a tárlóban megfeketednek. A raktárban a kerámia máza lepotyog, a bronzon zöld, a vason vöröses foltok, korrózió jelenik meg, a textília a fiókban foltossá vagy törékennyé válik, esetleg megpenészedik. A nem megfelelő körülmények között a már konzervált-restaurált tárgyak újra tönkremennek, a még nem kezeltek pedig fokozatosan tovább romlanak. A károsodások mértékének csökkentésére, illetve kiküszöbölésére hozott intézkedések a megelőző (preventív) konzerválás feladatai közé tartoznak. A megelőző konzerválás a konzerválási-restaurálási tevékenységgel együtt a tágabb értelemben vett műtárgyvédelem. A kiállítás, raktározás során felmerülő műtárgyvédelmi problémák megoldásához:- ismernünk kell a környezetet, amelyben a műtárgyak "élnek",- ismernünk kell az anyagokat, amelyekből a tárgyak készültek,- tudnunk kell, hogy a tárgyat alkotó anyagok hogyan reagálnak a környezeti hatásokra (egy adott környezet hogy károsítja őket),- ismernünk kell a módszereket, amelyek segítségével a környezeti károsodások kivédhetők. A fentiek ismeretében hozhatók meg azok az intézkedések, amelyekkel a károsodások mértéke minimálisra csökkenthető. A műtárgy környezetén az azt körülvevő élettelen és élő környezeti tényezőket együttesen értjük, tehát a tárgyat körülvevő légkört, a fényt (elektromágneses sugárzásokat) és élőlényeket (növények, állatok, ember). A környezet előidézhet gyors változásokat (pl. egy földrengés, villámcsapás, árvíz stb.) vagy hathat lassan (pl. folyamatos, erős fénnyel történő megvilágítás, amely fokozatos fakulást idéz elő egy színes kárpiton). A műtárgy anyaga lehet a természetben "készen" található kő, fa stb., a természetben előforduló anyagok ember által feldolgozott változata, mint pl. a selyem vagy az ércből kinyert fém, de lehet mesterségesen előállított anyag (műanyag) is. A tárgyat alkotó anyag ritkán egyféle (pl. fa vagy fém), a legtöbb esetben többféle anyag együttes jelenlétével kell számolnunk (pl. festett fa, zománcozott fém stb.). A műtárgyak összetételüktől függően reagálnak a környezeti hatásokra. Ennek a folyamatnak az eredménye a műtárgy fizikai, kémiai vagy biológiai károsodása. Pl. száraz levegőn a fémnek nem lesz semmi baja, a fa viszont megrepedezik (fizikai károsodás). Ugyanabban a tárlóban, azonos megvilágítás mellett a kerámia változatlan marad, míg a színes textil kifakul (kémiai károsodás). A legtöbb esetben a különféle károsodások együttesen lépnek fel. A bőr nedves környezetben megpenészedik, szétmállik, ami biológiai károsodás, élőlények (penészgomba) által okozott fizikai és kémiai változás. Az alábbiakban röviden foglalkozunk a műtárgyak környezetének lassú károsító hatásaival és a károsodások elleni védekezés módjaival. Szó lesz a levegő páratartalmának, hőmérsékletének és szennyezéseinek, valamint a helytelen megvilágításnak a műtárgyakra gyakorolt hatásáról, és megadjuk az egyes műtárgyalkotó anyagok kiállításához, raktározásához javasolt műtárgykörnyezeti paramétereket. Nem tárgyaljuk a gyorsan ható károsodások elleni védekezést, hiszen ez épülettervezési stb. probléma. Szintén nem foglalkozunk a biológiai károsodással, ami külön stúdium anyagát képezheti. A levegő páratartalmának, hőmérsékletének és szennyezőanyagainak károsító hatása A múzeumi műtárgyak közvetlen környezetét a levegő alkotja, ezért lassú károsodásuk okait elsősorban a levegő állapotváltozásaiban (pl. hőmérsékletének változása), alkotórészei, szennyezői és a műtárgyak anyagai között végbemenő folyamatokban kell keresnünk. A légnedvesség A levegő nedvességtartalma (páratartalma) a benne, légnemű állapotban jelenlévő víztől származik. A múzeum levegőjébe nedvesség kerülhet:- kívülről (nyílászárókon bejutó pára),- a falnedvesség elpárolgásából (rossz szigetelés miatt a talajból felhúzódó víz, esőáztatta falak)- az esetlegesen hibás vízvezeték- vagy szennyvízelvezető csövek által nedvesített falak),- a látogatók által kilélegzett párából,- a takarítás során használt víz elpárolgásából. 9
