Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Józsa András: Adatok a legnagyobb székely közbirtok kialakulás-történetéhez
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL „Az Szavaz kikeolleon (Száraz-Küküllőn) penigh innen Maros székinek, az Giergio uttian (Gyergyó- útja, Parajd és Gyergyóalfalu közötti út, szinte a mai Bucsin-ra vezető műút vonalán. Nem azonos a Kis-ág balpartján húzódó Só úttal!) túl penigh vduarhely zekinek hittuk. ”n A Marosszéki-havas és az Udvarhelyszéki-havas közötti határ pontos leírását János Zsigmond 1564. június 2-án kiadott oklevelében találjuk. A Parajd helység első említésének számító irat Bethlen Gábor fejedelem által 1614. augusztus 9-én átírt és megerősített oklevélben maradt fenn. A havasok közötti határ, a Juhod vizének a Küküllőbe való beömlési pontjától indult el, ott, ahol Siklód felől a Három-tetejű hegy van. (Valószínűleg azonos a mai térképeken szereplő Három-tetővel), innen a határ a Juhod mellett (parajdi Juhod-pataka) felment az István-bércére, a patak Parajd felőli oldalán.12 13 A „Sóhoz tartozó havas” történetében a legnagyobb változásokat az 1562-es felkelést követő intézkedések hozták. „A székely társadalom sajátos különállásának felszámolása ezzel veszi kezdetét. A sóaknák többségét lezárják, a tovább működőket pedig sókamarai szervezetbe tagolják bele. A sókamara hivatalt a sóvidéki sóbányászat ekkor legjelentősebb településén, Sófalván állítják fel.14 Lezárják a (só)váradi sóhegyen a marosszékiek felszíni bányáit és a sófalvi sóhegyre korlátozzák a kitermelést. „ Tudom aztis hogy mikoron Iffiu Janos király el fogua az Zouathay Sorol az Marosszekieket hogy ne miuelnek az baniat... ”, jelenti ki a hetvenes éveiben járó kibédi Orbán Bálint 1623-ban tett vallomásában.15 Az intézkedések egy új helység, Parajd megjelenését eredményezték a Sóvidéken. Mint már említettük, a település első okleveles említése 1564-ben történik. A gyorsütemű helységalapítás arra a feltételezésre is csábíthat, hogy a sófalvi sóhegyen egy, a hagyományosnál eredményesebb bányászati technikát próbálnak bevezetni és talán egy mélyművelésű bánya nyitását is megkísérlik még János Zsigmond idejében. Az erre vonatkozó utalások: idegen családnevek megjelenése, „(...) viszont vannak olyan családnevek is, amelyek idegennek tűnnek ebben a környezetben (Bigioro, Krupos, Voniczi). Lehetséges, hogy az idegen nevek viselői valamilyen módon a sóbányászat és sókereskedés révén kerültek a vidékre, (...)”16, a „gépelyes lovak” említése: „A régi feljegyzések azonban (...) már a XVI. században emlegetnek régi usus szerinti zabjárandóságot a gépelyes (emelő szerkezetet működtető) lovak számára”17, valamint I. Rákóczi György 1641-ből fennmaradt rendelkezése a Sófalvi sóakna kitisztításáról: „ (...) ha egy héten tiz emberrel azon akna tisztítását megsegítené (...)”.18 Gyökeres változások történnek a havasbirtok tulajdonviszonyaiban is. Az Udvarhelyszéki-havast, a már többször említett 1564-es, 1614-ben megerősített oklevélben Udvarhelyszék köztulajdonából elvéve Sófalva, Parajd és Korond lakóinak tulajdonába adják. Erre utal már az oklevél címe is: „Az udvarhelyszéki Sófalva, Parajd és Korond lakossága összességének bizonyos közös havasi erdők új donációként való adományozásának megerősítéséről”. 12. SzabóT. 2005. 809. 13. Magyar Országos Levéltár. Királyi könyvek. VII. 300. 14. Sófalvi 2003. 34. 15. Szabó T. 2005. 808-809. 16. Sófalvi 2002. 181-182. Giorgio Basta 1602-es összeírásában találjuka Z. Voniczj Gergelj, míg Bethlen Gábor 1614-es összeírásában Krupos Marton és Bigioro Mihalj nevét. SzO. ú.s. IV. 106., 334. 17. P. Madar 1988. 228. Lásd még: Horváth 2004. 83. 18. Szekeres 2002. 108. Az adat megbízhatóságát erősen megkérdőjelezi az eredeti forrásra való utalás pontatlansága: „A vármegye régi levéltárában lévő eredetiből.” 87
