Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Pál-Antal Sándor: A középkori székely önkormányzat kérdései
Pál-Antal Sándor A KÖZÉPKORI SZÉKELY ÖNKORMÁNYZAT KÉRDÉSEI Az önkormányzat nem érvényesülhet csak bizonyos feltételek között. A személy alapvető jogának tekinthető egy közösséghez való tartozás joga, a családalapítás joga, a közösségi életben való részvétel joga, a megélhetéshez szükséges javakból való részesülés joga stb. Maga az önkormányzat azonban egy közösségi jogosultság, jog. Ennek feltétele a saját élettérrel, területtel való rendelkezés léte, leglényegesebb elemei pedig az elöljáró választás joga, a közösség és tagjai ügyeinek saját elöljárók előtti intézésének a joga, vagyis saját intézményrendszer léte, a szabályalkotási jog (ius statuendi), amelyekhez az országgyűlési követküldés és a követi utasítás-adás, egyszóval az országos törvényhozásban való részvétel joga járult. A kutatásunk tárgyát képező időszak kezdetén a székely közösségek megnyilvánulásait, jogait az ősi nemzetségi szokás szabályozta. A területi önkormányzatok kialakulásával egy időben a központi hatalom bizonyos kérdésekben - katonai kötelezettség, pénzügyi felsőbb jog, egyházi és vallási ügyek, a közbiztonságot veszélyeztető bűnügyek kérdéseiben — királyi jogának és az egyház jogának érvényt szerzett. De a társadalmi élet sokrétű megnyilvánulásait a királyi dekrétumok és privilégiumok csak általánosan szabályozták. A közösségek belső jogviszonyait, az általános érvényű jogszabályok keretén belül, kiegészítésként helyhatósági statútumok rögzítették. A székely önkormányzat kezdetei A középkori magyar állam területén, így Erdélyben is az önkormányzati hálózat nagyjából egy időben — a 13-14. században, a nemesi vármegye-rendszer kialakulása folyamán, a városok esetében talán már ezt megelőző időben — jött létre. De hogy azt mikortól számíthatjuk kialakultnak, nehezen lehet egy adott időponthoz kötni. Tény, hogy a középkor-végi feudális Erdélyben a különböző vidékek, területek közösségei központi ellenőrzés és felügyelet alatt működő helyhatósági szervezeteket alkottak. A nemesi vármegyék, a vidékek, a szász és a székely székek kialakulásuk és működésük során pedig jellegzetes, egyedi jegyeket viselő, sok tekintetben lényeges eltéréseket mutató önkormányzattal rendelkező hatóságok voltak. Bármely közösség önkormányzati jogait saját intézményei, saját kebeléből választott tisztviselői révén érvényesíti, gyakorolja. A székely intézmények létrejötte elválaszthatatlan a letelepedéstől és a megszállt területek birtokba vételétől. A közösségi életet irányító és szabályozó helyhatósági intézmények akkor jöttek létre, amikor eleink berendezkedtek a megszállt részeken. Mivel az erdélyi székelység által lakott terület megszállása nem egyszerre történt, hanem a 12. század közepe és a 13. század utolsó harmada közötti több évtized alatt, a szükséges intézményeknek is ebben az időszakban kellett kiépülniük. Lényeges kérdés annak megállapítása, hogy mikor vált a székelység a középkori értelemben vett „nemzetté”, és mikor jelent meg önkormányzatuk legfontosabb szerve, a székelyek közgyűlése, a „nemzetgyűlés”. A „nemzetgyűlés” bizonyosan az 1344. évi első említése előtt már létezett. Véleményünk szerint a székelyek lakta részek területi megszervezése magával hozta a „nemzet”, illetve a „nemzetgyűlés” létrejöttét is. Éppen ezért a középkori székely „nemzet” és annak fő 76
