Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Egyed Ákos: Erővidék sajátságos önigazgatási településrendszerének kialakulása és működése a székelyek megtelepedésétől 1876 - 1878-ig
TANULMÁNYOK A SZÉKELYSÉG KÖZÉPKORI ÉS FEJEDELEMSÉG KORI TÖRTÉNELMÉBŐL vajda: 1395-1399 közt, illetve 1401-től 1414-ig. Az a tény, hogy Zsigmond 1404-ben adta ki az előbb említett rendeletét, bizonyítja, hogy a vajda Miklósvár falunak az első időszakában adott szabadságot külön törvényszék tartására. Hogy végül is Miklósvár falu a szék központja lett, ahhoz hozzájárulhatott, s valószínű hozzájárult a hozzátartozó vár mellett az is, hogy temploma kezdetben, az akkori szokás szerint több közeli településnek lehetett közös szenthelye, amelynek fontosságára következtethetünk abból, hogy védőszentje Szent Miklós volt és a széket is Szentmiklósvár széknek nevezték már 1459-ben (Sedes Zenthijkloswara).64 Hogy Miklósvár falu meddig lehetett a szék központja, arról a forrásokból semmit sem tudunk meg, de feltételezhető, hogy amíg a vára állott s szerepe volt a vidék védelmében, megtarthatta széki funkcióját. Ezt követően azonban inkább ott tartották a székgyűléseket, ahol az alkirálybíró lakott, mégis a későbbi forrásainkból az derül ki, hogy leginkább Nagyajta és Bárót tartott igényt a központi szerepkörre. Ezzel kapcsolatban például 1839-ben perre került sor az említett két település között, amely alkalmat adott mindkét falunak arra, hogy felsorolja saját érveit. Bárót a következőkkel támasztotta alá igényét: „Nemes Miklósvár széke törvényes székének” helyet adott. Bárót vásáros hely, kilenc miklósvárszéki falu központja, rendelkezik a székülések tartására alkalmas házzal, a levéltárnak és a tömlöcnek is megfelelő helyet biztosít. Végül, itt székel a határőri katonai parancsnokság. Nagyajta azt hozta fel, hogy „mindeddig a volt alkirálybírák lehetőségétől” függött a gyűlések tartásának a helye, s ez a falu éppen úgy képes épületet biztosítani a levéltárnak és tömlöcnek, mint Bárót, és emellett postája van; a katonai parancsnokság pedig nem illetékes beleszólni ebbe a kérdésbe. Nagyajtát támogatta Bölön és részben Miklósvár. Több mint érdekes, hogy a per folyamán előkerültek olyan érvek is, amelyek a polgárosultsággal voltak kapcsolatosak. Bárót szerint Nagyajta nem olyan „városias” hely, mint Bárót, mert ott még „egy árkos papirost sem lehet kapni.” A nagyajtaiak ellentmondása sem maradt el: Baróton a levéltár közelében a sok szalmatetős épület miatt a levéltárat tűz esetén majdnem teljes károsodás érheti, de Nagyajta cseréppel fedett házat képes biztosítani.65 A szék központja a 18. században többször változott, de végül is Baróton maradt. Erdővidék megosztottsága és a falvak versengése a központi szerepért, valószínűleg egyik nem utolsó oka volt annak, hogy nem kapott egyik település sem mezővárosi rangot, és e vidék a legújabb korig város nélkül maradt. Bardóc fiúszék megalakulása Erdély s a Székelyföld történetében hatalmas változás, törés következett be Magyarország három részre szakadásával: megszűnt a nagy ország védelmi ereje, s az Erdélyi Fejedelemségnek alkalmazkodnia kellett a kialakult hatalmi viszonyokhoz. Viselnie kellett azokat a többletterheket, amelyek árán megtarthatta viszonylagos és törékeny önállóságát. Utóbbi tette lehetővé, hogy a korábbi közigazgatási-települési berendezkedését a vármegyék, valamint a szászok földjén és a Székelyföldön megtartsa. A kis Erdővidék osztozott Erdély sorsában: hadait gyakran hívták háborúba és az adókat is vállalnia kellett. De a Magyar Királyság idejéből örökölt belső települési viszonyai nem változtak meg. Miklósvárszék is folytatta önigazgatási rendszerét, s a település kori gyepűtől északra 64. SzO. I. 182-183. 65- Miklósvárszék levéltára a kolozsvári Állami Levéltárban. Protocollumok. II. 1832-1835. 55
