Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)

Egyed Ákos: Erővidék sajátságos önigazgatási településrendszerének kialakulása és működése a székelyek megtelepedésétől 1876 - 1878-ig

Egyed Ákos ERDŐVIDÉK SAJÁTSÁGOS ÖNIGAZGATÁSI TELEPÜLÉSRENDSZERÉNEK KIALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE A SZÉKELYEK MEGTELEPEDÉSÉTŐL 1876-1878-IG a kezdetektől (s az is maradt a sokféle politikai és adminisztratív változtatás ellenére is). Ennek értelmében lehetett Sepsibaconnak és Telegdibaconnak egy temploma és egy papja, amelyhez később Kisbacon és Hermány is tartozott. Az egyházi iratok rendsze­rint ezt az egyházilag egységes Bacont írták később Nagybaconnak (ami, látni fogjuk, Sepsibaconra is átterjedt). Összegezve a faluhálózat kialakulásáról eddig mondottakat: az 1211-1224 közti időszakban, amikor összesen két falu nevét ismerjük, az 1332-1334-es forrásokban viszont 11 erdővidéki település nevét jegyezték fel, s valószínű, hogy ennél több is volt, ameny­­nyiben számolunk az önálló egyházzal nem rendelkező falvakkal is, köztük (tárgyunk szempontjából) kiemelkedő jelentőséget tulajdonítva Telegdibaconnak. Azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy az 1332-1334-es számbavétel Erdővidéken kialakult faluhálóza­tot, falurendszert talált. Miklósvárszék megalakulása A székelyek megtelepedése a későbbi Székelyföldön természetesen együtt járt a különböző nemzetségek, nemzetségi ágak szállásterületének pontos kijelölésével, hogy elejét vegyék az egymás közti összetűzéseknek s elkezdődhessen az életlehetőségek megteremtése. Hogy valóban kijelölték az egyes nemzetségek szállásterületének hatá­rait, eléggé meggyőzően bizonyítja a Sepsi, Kézdi és Orbai nemzetségek települési te­rülete: az Orbai nemzetség a Kárpátoktól a Feketeügyig elterülő földet kapta, a Kézdi nemzetség települési határa a Feketeügy és a Bodoki-hegység közti terület volt42, innen a Sepsiek határa az Okig terjedt, amely a Székelyföld és a szász települések határát is képezte. Véleményünk szerint, a Sepsi és Telegdi nemzetség választóvonalaként Er­dővidéken a Bacon/Barót-patak folyását jelölték ki. A határok pontos kijelölése egyik fő tényezője volt a székely megtelepedés sikerességének. A határok megjelölése azért is sietős és elkerülhetetlen volt, mert — amint arra már utaltunk — a székelységnek teljesítenie kellett a magyar állam keleti határainak védelmével kapcsolatos feladatait, miközben részt kellett vennie a magyar királyok keleti irányú hadműveleteiben is43, márpedig a hadba hívást területi rendezettség nélkül nehezen lehetett volna rövid idő alatt megtenni. • A végleges megtelepedés mindenekelőtt szervezettséget kívánt: meg kellett szer­vezni az egyházat, az igazgatást, a hadrendszert, s ki kellett építeni az állandó települési hálózatot, a falvakat és ezek nagyobb igazgatási kereteit. Amint közismert, Magyar­­országon és Erdély nagyobb részén utóbbiak a vármegyék voltak, a Székelyföldön vi­szont átmeneti formák után a székek. Ez képezte a székelyföldi települési rendszer egyik szembetűnő sajátosságát a későbbi Háromszék területén és Erdővidéken is. A nevezett területre a székelyek Dél-Erdély területéről telepedtek át; ahol jóval korábban telepedtek meg a székelyek, ott falvakat alapítottak Sebes, Kézd és Orbó néven, amelyekbe aztán szászokat telepítettek, de a falvak nevét az új lakók is megőrizték. Háromszék területét 42. Bita, Dalnok és Maksa eredetileg Kézdiszékhez tartozott. 43. Közismert, hogy 1210-ben a szebeni ispán vezetése alatt vonultak hadba a székelyek, románok és besenyők, 1224-ben Lőrinc erdélyi vajda és székely ispán hadat vezetett az oroszok földjére, 1228-ban Bogomér ispán Bulgáriában hadakozott, a hadból itt sem hiányozhattak a székelyek. Bővebben ld. Kordé 2001. 55-63. 50

Next

/
Thumbnails
Contents