Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Kordé Zoltán: A középkori székelység és a határőrzés
Kordé Zoltán A KÖZÉPKORI SZÉKELYSÉG ÉS A HATÁRŐRZÉS A középkori székelységnek a határőrzésben játszott szerepe nem egyszer volt vita tárgya a kutatásban. Hosszabb ideje már, hogy többé-kevésbé elfogadottá vált, miszerint a székelyek ilyen vagy olyan formában kivették a részüket a Magyar Királyság végeinek védelméből.1 Mint minden tannak, ennek is akadnak kritikusai, bírálói, ami kifejezetten jó, hiszen szükséges, hogy a kutatás időről-időre visszatérjen az elterjedt elméletekhez, újra megvizsgálja azokat, és próbára tegye helytállóságukat. A közelmúltban Kolumbán-Antal József vállalkozott a vita felélesztésére A kitaposott ösvény veszélyei, avagy határőrök voltak-e a székelyek a középkorban? című írásában. A szerző kiindulópontját így fogalmazza meg: „A székelyek történetének kutatása is több esetben (...) kitaposott ösvényen halad. Az egyik ilyen elmélet a székelyek határőr szerepe a középkor folyamán (...) A székelyek határőr feladata egyetlen mozgatórugónak bizonyul megítélésükben, és letelepedésüket Erdély keleti részeire is csak ezzel magyarázzák. A kérdés ilyen leegyszerűsítő tárgyalása csak téves vagy részleges eredményre vezethet.” A végkonklúzió így hangzik: „Összegzésként megállapíthatjuk, hogy több oldalról megvilágítva a felvetett kérdést, egyértelmű, hogy a székelyek a középkor folyamán nem voltak határőrök. Egy tudományos igényű vizsgálatnak természetesen megvannak a maga szabályai és kritériumai, amelyektől nem lehet eltekinteni, hacsak nem akarunk tévútra jutni. Alapfeltétel például a helyes kérdésfölvetés. Minden kutatónak tudnia kell, precízen meg kell határoznia, hogy mit is vizsgál, mire vár feleletet, hiszen pongyolán megfogalmazott kérdésre csak fals válasz érkezhet. A középkori székelység határőri tevékenységét firtatva kétféle kérdés fogalmazható meg. Az egyik így szól: határőrök voltak-e a székelyek abban az értelemben, hogy ez volt legfőbb (esetleg egyetlen) kötelezettségük, azaz lehet-e minden megszorítás nélkül egyenlőségjelet tenni határőrök és székelyek közé? A másik megközelítés arra keres választ, hogy a székelyek egyéb (pl. katonai) kötelezettségeik mellett elláttak-e határőri feladatokat is. Egyáltalán nem mindegy, hogy melyik kérdésfölvetés mentén kívánunk haladni; aki például azt igyekszik cáfolni, hogy a középkori székelyek mindenekelőtt afféle hivatásos, „főállású” határőrök voltak, az nyitott kapukat dönget, hiszen a mérvadó kutatás nem igen állít ilyesmit, tudván, hogy a székelyek katonai kötelezettsége nem szűkíthető le kizárólag a határőrzésre.1 2 3 Más probléma viszont az, hogy a hadakozás mellett végeztek-e még határőri tevékenységet is. Erre a kérdésre a források elemzése, az érvek és az ellenérvek mérlegelése révén adhatunk választ. E vonatkozásban Kolumbán-Antal József tanulmánya bizonytalanságban hagyja az olvasót, feltehetőleg azért, mert a szerző maga sem igen tudja 1. Erre kutatástörténeti szempontból: Kordé 1991. 2. Kolumbán 2009. 68., 77. Kolumbán-Antal József az énlaki konferencián újra összefoglalta a székelység határőrzése kapcsán hangoztatott nézeteit, ld. kötetünk tanulmányát (szerk. megjegyzése). 3. Erre ld. például Kordé 1995. 31
