Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Sebestyén József: Székelyföld épített örökségének dokumentálása (1996 - 2004)
Sebestyén József SZÉKELYFÖLD ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGÉNEK DOKUMENTÁLÁSA (1996-2004) Európa Tanács „Útmutatót”3 4 jelentetett meg 2001-ben a kulturális örökség összeírásához, dokumentálásához, mert az örökségleltárak alapvető segítséget nyújtanak a közös örökségnek környezetünk lényeges alkotóelemeiként való megtartásához. Ugyanakkor elengedhetetlenül szükségesek az örökségvédelem (kutatás, tervezés, helyreállítás, megőrzés, hozzáférés) valamint nem utolsósorban az oktatás, nevelés céljainak elérésében is. „Az Országos Területrendezési Terv készítésének kezdetén (Magyarországon, megjegyzés: S.J.) a kulturális örökség (hang)súlytalan rendeleti kezelésénél azonban sokkal nagyobb hátránynak mutatkozott — a többi ágazat helyzetéhez képest — a kulturális örökségi értékek térinformatikai adatbázisának teljes hiánya. ... Márpedig az örökség térségi összefüggéseinek feltárásához, az egyes örökségi értékcsoportok kapcsolatrendszerének területi elemzéséhez országos léptékben a siker reményében csak térinformatikai eszközökkel szabad hozzáfogni.” - fogalmazta meg Máté Zsolt'' „A kulturális örökség, mint térségi összefüggésrendszer” c. előadásában. Magyarországon a 2002-től működtetett Területi Információs Rendszerben a védendő országos és helyi jelentőségű épített öröksége strukturált adatbázisának biztosítottá vált a korszerű számítástechnikai eszközökkel történő kezelhetősége, valamint az adatok térképi megjelenítése. Lehetővé tették további adatok folyamatos bevitelét, az adatok frissíthetőségét, s létrejött az építészeti örökség helyi védelmének helyzetét elemezni képes országos monitoring rendszer alapja. Sajnos ma ezek az adatok jószerivel alig vagy egyáltalán nem elérhetők a TelR-ben. Az Erdély magyarok lakta térségeiben elindított dokumentáló program eleddig két tájegységben jutott a legtovább. 1997-ben a Kovászna megyei Erdővidék, majd 1998—1999 folyamán a Felső-Nyárád mente települései műemlékeinek, műemléki értékű köz- és lakóépületeinek, valamint az egyházak művelődéstörténeti értéket képviselő műtárgyainak teljességre törekvő — és a korszerű szakmai követelményekhez igazodó — helyszíni adatfelvétele, fényképezése történt meg. Majd elkészültek a települések történeti adatlapjai, a tájegység ingatlan és egyházi ingó örökségének adatlapos fotódokumentálása és az adatok l:5000-es térképeken való rögzítése. Valamint jó néhány jelentős műemléképület, továbbá a települések arculatát, utcaképét jellemzően meghatározó közösségi épületek, építmények, lakóházak, s az egyes jellegzetes portákon található gazdasági épületek részletes építészeti felmérései. Az erdővidéki helyszíni adatgyűjtést, felmérést, majd a dokumentálást a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatója Kovács András művészettörténész irányításával művészettörténet szakos hallgatók végezték jórészt nyári gyakorlat keretében, rajtuk kívül a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténet szakos hallgatói is bekapcsolódtak a munkába. Továbbá számos erdélyi kulturális intézmény történész-muzeológus, levéltáros (Zepeczaner Jenő, Hermann Gusztáv Mihály a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum, Cserey Zoltán a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, Pál-Antal Sándor a Maros Megyei Levéltár), s civil szakmai szervezetek (Műemlék Műhely, Sepsiszentgyörgy) építész munkatársai, s magyarországiak (Keresztessy Csaba s jómagam, S.J.), 3. Guidance 2001. 4. Máté Zsolt (Váti Kht.): A kulturális örökség mint térségi összefüggésrendszer. http://www.terport.hu/main.php?folderID=2823; http://www.sze.hu/ep/arc/irod/MZS1999_MoOroksTerinfo.pdf 278
