Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Pozsony Ferenc: Néprajzi kutatások Orbaiszéken
Pozsony Ferenc NÉPRAJZI KUTATÁSOK ORBAISZÉKEN A magyar néprajzkutatók Háromszéket már a 19. század végén Erdély egyik legpolgárosultabb vidékének tartották. Háromszék, azon belül Orbaiszék gyors polgárosulását, elsősorban a sajátos természeti, társadalmi, kulturális, mentális, felekezeti és etnikai viszonyok határozták meg. Kiemeljük, hogy Orbaiszéknek még a rendi korban sem volt jelentősebb céhes, városi központja. A vidék lakossága elsősorban a helyi sokadalmakat, valamint a közelebb fekvő Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy vásárait látogatta, de ugyanakkor Brassóba is szállítottak faárut, gyapjút, szöveteket, zöldségeket, gyümölcsöket és állatokat. A közeli brassói polgárok és a Barcaságon élő szász földművesek folyamatosan hatást gyakoroltak a háromszéki falvak gazdasági, művelődési és egyházi életére, polgárosulására és modernizációjára.1 Az orbaiszéki templomok pallérjai, a reneszánsz stílusban festett kazettás mennyezetek piktorai, különböző kegyszerek (kelyhek, serlegek, poharak stb.), orgonák kézművesei és készítői között is gyakran találkozunk szász (barcasági, kőhalomszéki) mester nevével.1 2 Sepsi- és Kézdiszék, valamint Erdővidék mellett, a többségében református falusi közösségekből álló Orbaiszék sajátos kultúrával és mentalitással rendelkezett. Elsősorban a közeli, barcasági szász prédikátoroknak köszönhető, hogy Orbaiszék lakosságának jelentős része már a 16. század második felében protestáns, református hitre tért. A hitújítás, a Sepsiszéken élő székelyekhez hasonlóan, ebben a térségben is jóval racionálisabb életvezetési mintákat, nyitottabb kulturális modelleket, új kapcsolatokat honosított meg.3 Csáki Árpád és Szőcsné Gazda Enikő legújabb, egyházi írott források alapján készített közleményei azt jelzik, hogy a protestáns falvak erkölcsi rendje milyen árnyalt módon alakult át az utóbbi háromszáz évben.4 A közoktatás szintén a reformáció hatására bontakozott ki Orbaiszék falvaiban. Például Barátoson 1590-ben, Imecsfalván 1683-ban, Kőrösön 1614-ben, Papokon 1606-ban, Zabolán pedig már 1583-ban működtek protestáns tanítók, akiknek nagy szerepe volt az anyanyelvű írásbeliség kibontakoztatásában.5 A 18. századtól kezdődően fokozatosan kibővült a helybeli iskolarendszer, s egyre gyarapodott az írástudók száma, amit az osztrák adminisztráció is igényelt. A vidéken élő nemesi családok nagyobb része (pl. Aporok, Kálnokyak, Mikesek) a reformáció kibontakozása után is római katolikus hiten maradt. Ezek a famíliák a hitújítás elterjedése után, a protestáns erdélyi fejedelmek uralkodása idején is jelentős mértékben támogatták a katolikus hitéletet és népoktatást azokban a „szentföldi” falvakban (Gelencén, 1. Dorner 1910. 2. Kovács 2007.; Köpeczi Sebestyén 1945.; Tüdős S. 1983.; Tüdős S. 1995. 3. Binder 1971. 4. Csáki - Szőcsné Gazda 2001.; Szőcsné Gazda 2000.; Szőcsné Gazda 2001. 5. Berecz 1893.; Coroi 1998.; Dankanits 1970. 255
