Sófalvi András - Visy Zsolt (szerk.): Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből - Énlaka konferenciák 3. (Énlaka - Székelyudvarhely, 2012)
Visy Zsolt: Régi sándok a székely hagyományban
Visy Zsolt RÉGI SÁNCOK A SZÉKELY HAGYOMÁNYBAN A helynevek beszélnek. Megmondják, hogy milyen etnikai közösség adta egy földrajzi hely, helység nevét, de azt is, hogy miről nevezték el a táj egyik vagy másik elemét. Az elnevezés módjából és nyelvi formájából annak születési idejére, körülményeire lehet következtetni, tartalmából pedig hasznos adatok nyerhetők a névadó társadalomra vagy a megnevezett táji elemre.24 Érdemes tehát a székelyföldi sáncokkal kapcsolatban felbukkanó földrajzi neveket ilyen szempontból áttekinteni. A földrajzi helyek és helynevek egy csoportja nyilvánvalóan azokkal a régészeti emlékekkel van összefüggésben, amelyeknek föltűnő, egyértelmű maradványai olyan későbbi korokban is láthatók voltak, amikor a felszínen is nyomot hagyó beavatkozást végző társadalom már a messzi múlt feledésébe merült. A későbbi korok társadalma és helyi lakossága e régi, ember által készített helyeknek, sáncoknak, földváraknak és utaknak saját felfogása, ismeretszintje és hitvilága alapján adott nevet, és az egyes helyekhez mondái hátteret, magyarázatot fűzött. Minél nagyobbnak és látványosabbnak talált egyes emlékeket, annál inkább megragadta fantáziáját ezek különleges volta, és készítésüket annál inkább kapcsolta természetfölötti erőkhöz, az égi és alvilági erőknek tulajdonítva azok létrehozását is. Álljon itt néhány példa a rendkívül gazdag, történeti, hitvilági és folklorisztikus anyagban egyaránt gazdag székelyföldi elnevezésekből és a hozzájuk kapcsolódó mondákból! A rikai Kakasborozdáról Orbán Balázs a következő eredetmondát jegyezte föl: „A nép ezen megfoghatatlan, óriási munkával itt is, mint másutt, regéket köt egybe. E tájatt azt mondják, hogy azt 32 óriási bűvös kakas egy hegyes sziklával árkalta; honnan Kakasbarázda a neve is; azonban a hajnal ezen bűvös munkájokban meglepvén őket, szétreppentek, s sziklakapájukat leejtvén, az most is ott van az olaszteleki réten.”25 A Nagy Sólymos melletti Ördögborozda mondája hasonló: „Sólymoson a rege róla az, hogy az ördög roppant ekéjével azért szántotta e barázdát, hogy a Küküllőt oda vegye be, de Isten nem segélé szándékában, s nem tudván ekéjével megfordulni, művét nem is létesíthette.”26 Több különböző rege kering Rapsóné27 (Rabsonné) tetteiről. „Rabsonnét tündérkirálynénak és nagyon furfangosnak tartja a nép rege, ki még az ördögöt is rászedte, mert azzal egy utat alkudott ki magának egy hegy aranyért és egy völgy ezüstért, e bűvös úton olyan sebesen haladott táltos lovaival, hogy midőn Tordán elsőt harangoztak, még várában volt, s mikorra beharangoztak, már Tordán volt a templomban. ... Az ördög mind követelte az útért ígért bért; de Rabsonné mind húzta, halasztotta, csalogatta ördög uramat; több éven át szép szóval tartotta, s szekerezett bűvös útján. De végre ördög uram is elveszté türelmét , s várni többé nem akarván, Rabsonné összehajtá kis kezének szép ujjait, s arra egy aranyat, tenyerébe egy tallért téve, mondá: lm itt a hegy-arany és a völgy-ezüst. - A rászedett ördög dühösen rohant el szétrombolva a bűvös utat; de romjai most is megvannak.”28 A székelyföldi sáncelnevezések nem egyedülállóak a magyar helynévadásban. A legtöbb előfordul a Kárpát-medencei magyarság helynévanyagában másutt is, de azért különbségek, eltérések is megfigyelhetők. Érdemes tehát összevetni a leggyakrabban adott nevek jellegét és területi előfordulását. 24. Sándor Imrére hivatkozva Ferenczi - Ferenczi 1972. 5-8. 25. Orbán 1868. 209. 26. Orbán 1868. 151. 27. Sófalvi 2005. 37. 28. Orbán 1868. 138. 222
